Semmi értelme a választásoknak, ha eredményeit nem tartják tiszteletben – állítja a Maarivban Lilach Szigan. Hogy miért is fölösleges ismét az urnák elé járulni, ha nem változtatják meg azokat a szabályokat, ha nem állítják helyre a demokratikus kormányzati rendszer tiszteletét? Hát mert az eredmény előre világos.
Ahogy legutóbb is láthattuk, hiába győztek 62:58 arányban a Netanjahu leváltását követelő szavazók, a rendszer csődöt mondott, és a szerző attól tart, Netanjahu ismét meg fogja találni a módját, hogy hasonló esetben visszacsempéssze magát, megcsúfolva a demokratikus választások játékszabályait.
Szigan szerint ha a politikusok egy pillanatra abbahagynák képzeletbeli pozíciójuk javítását, akkor észrevennék, hogy
a minden hétfőn és csütörtökön megrendezésre kerülő választások valójában a problémát, nem pedig a megoldást jelentik.
Mi értelme van a választásoknak, ha nem tisztelik az eredményét? Márpedig a Likud és az ultraortodoxok, ha nem olyan az eredmény, amilyet szerettek volna, akkor blokkot alkotnak, megakadályozzák más számára a kormányalakítást, újabb választási fordulóba kezdenek, és addig is az átmeneti kormányban ülnek.
Abban az esetben, ha három forduló után sem érik el, amire vágynak, akkor félrekacsintva egységkormányt ígérnek, rotációt garanciával, aztán nem tartják be sem a rotációt, sem a garanciát, és mennek egy újabb körre. Mi értelme ennek az abszurditásnak és a felesleges kiadásoknak? – kérdi cikkével a Maariv.
Pontosan tudjuk, mi fog történni, akkor miért tegyünk úgy, mintha még mindig működne itt a választások demokratikus módszere? Tanácsos lenne tudomásul venni a helyzetet, még mielőtt újabb kampányt indítanánk, amelynek üzeneteit már százszor agyonrágtuk.
A korona-válság közepén vagyunk, de vonatunk költségvetés és vezető tisztségviselők nélkül száguldozik, és a sofőr a volánnál nem rendelkezik egyedüli vezetési engedéllyel. Netanjahu – jól emlékszünk – nem volt többségben, mielőtt elkaptuk a járványt. Olyan helyzetben volt, hogy elkötelezte magát: trükkök és stiklik nélkül rotációs kormányzást fog folytatni – aztán az aláírás pillanatától fogva trükkökkel és stiklikkel van elfoglalva. Egyik kezével a megállapodás megszegését végzi, míg a másikkal egyedüli szereplőként trükközik.
Netanjahu valóban tapasztalt és tehetséges ember, de legfőbb előnye a többi politikai rendszerrel szemben, hogy határok nélkül működik. Nincs szüksége a többség mandátumára. Régóta átlépte azokat a határokat, amelyek megállítják és habozásra késztetik a többi 119 Kneszet-tagot, ezért ő mindig le tudja győzni őket a hamiskártyás trükkjeivel.
Ezért aztán kedves képviselők, pártvezetők, miniszterek: minek a kimerült és koronával küzdő népet berángatni egy felesleges, milliárdokba kerülő újabb körbe? Ha nem változtatják meg azokat a szabályokat, amelyek visszaállítják a kormányzati rendszer és a választási eredmények tiszteletben tartását, akkor előre egyértelmű az eredmény – vélekedik a szerző.
Ha az emberek többsége ismét Netanjahu ellen szavaz, akkor is megtalálja a módját, hogy hasonló helyzetbe csempésszen bennünket, biztosítson egy soha meg nem valósuló rotációt, talán ezúttal Bennettel, és/vagy megpróbálja elérni, hogy valaki távozzon pártjából, átüljön hozzá, hogy legyen ismét valamiféle koalíciója – talán ezúttal Mansour Abbas.
Nincs értelme Netanjahu ellen tüntetni. Azok ellen kell, akik megállíthatják, de nem teszik.
Az elmúlt években kerülő utakat épített a hatalom. A miniszterek nem nyilatkoznak semmiről, és legjobb esetben a döntések médiában való közzététele előtt tájékoztatják őket. A biztonsági kabinet dísz, a koronakabinet cirkusz, és jobb, ha a megbékélési kabinetről egyáltalán nem beszélünk. Az ultraortodox pártok saját törvényeik szerint működhetnek, és cserébe előkészítik ezt a kerülő utat. Ezt szolgálja a bonyolult tömegkommunikációs rendszer is, amelyet olyan közvéleményformáló-ügynökök támogatnak, akik minden üzenetet szájbarágnak, és minden mozdulatot igazolnak valami fontos ügy nevében.
A 119 nem Netanjahu nevű képviselőnek a kneszetben két lehetősége van. Az első az, hogy választások nélkül átadja neki a hatalmat tálcán, azzal a megértéssel, hogy a választások után úgyis mindenképpen ez történik. A második a többség akaratának azonnali megvalósítása visszamenőleg, már az előző választások akarata.
Új szabályok nélkül nincs értelme egy újabb választásnak.
A szerző a következőket javasolja egy ötödik, hatodik, hetedik, stb. forduló elkerülésére: Először is egyértelmű győztes kell – a legnagyobb párt alkot kormányt, még akkor is, ha kisebbségi kormányról van szó. Aztán ha a kormány nem tölti ki napjai legalább felét, akkor ezentúl nem kap pártfinanszírozást, hogy ne ösztönözzön újabb, számtalan választási fordulót. Célszerű a negatív propagandát a teljes megengedett propaganda legfeljebb 20%-ára korlátozni, rágalmazás és gyűlölködés helyett alkossanak ideológiai platformot és adjanak ígéreteket. A közösségi médiában a fake news korlátozása, tiltása. Az utcai káosztól vagy anarchiától már nem kell tartani, úgyis ott tartunk már.
Vajon őrjöngenek majd a bibisták, ha 61 képviselő él a törvényes jogával, hogy leállítsa az összevissza száguldozó vonatot? A válasz igen. Tombolni fognak, aztán megnyugszanak, és alkalmazkodnak az új valósághoz. Ahogy Trump szavazói is tomboltak, majd megnyugodva elfogadták a törvényt és a többségi véleményt. Ha valamit tanulhatunk abból, ami az Egyesült Államokban az elmúlt hónapban történt, az az, hogy a kormányzati rendszer újbóli racionalitásához csak annyi kell, hogy elég ember mondja annak, aki kiűzte a józan észt: halasz, elég volt, túlzás! Ez minden – állítja a Maariv cikke.
