Bezárt világ – nyitott könyvek

Tudom, hogy mi izraeliek másképp veszünk kézbe egy könyvet, ami a Harmadik Birodalom szereplőinek utóéletével foglalkozik. Most azonban nem fájdalmas visszaemlékezést, vagy alapos történelmi elemzést ajánlok, hanem egy műkincs-vadász krimit.

A könyv szerzője Arthur Brand holland műkincsnyomozó, aki részt vett Júdás evangéliumának megtalálásában, rábukkant Oscar Wilde ellopott gyűrűjére, és öreg nácikat megvezetve szerezte vissza Hitler monumentális bronzlovait.

Az író másfél év történéseit foglalta össze ebbe a kötetbe, mely legalább annyira izgalmas, mint egy alaposan megtervezett kalandregény, és olvasmányosságával képes mindvégig úgy fenntartani a figyelmet, hogy közben a gyanútlan olvasó nem csak szórakozik, hanem közelebb is kerül a korszak történelméhez.

Bevallom, új kedvencet avattam Brand könyvével, hiszen rég sikerült ennyire aktívan végigizgulni egy történetet, ráadásul maga a tény, hogy a könyvben leírtak egy valós nyomozás részleteiről szólnak és nem fiktív elemekből épülnek fel, különleges fűszert adott az élményhez.

A Lépkedő lovak Josef Thoraknak, Hitler egyik kedvenc művészének munkája volt a náci korszakban. Ez a mű mindent megtestesített, ami kifejezte a Birodalom esztétikai igényét. A szobroknak robusztus méretűnek, élethűnek, letisztultnak kellett lenniük, azaz pontosan azokat a jellemzőket kellett megmutatniuk, amelyeket Hitler jó, és kívánatos művészetnek tartott. A szoboregyüttes egykor a Birodalmi Kancellária udvarát ékesítette, olyan szögben elhelyezve, hogy Hitler rájuk láthasson a dolgozószobájából.

Aztán elérkezett Berlin ostroma, és Thorak lovai megsemmisültek a folyamatos bombázások során…
Legalábbis így hitték egészen 70 éven át, amíg egy napon Arthur Brand fülest nem kapott arról, mi folyik a náci műtárgyak illegális piacán…

A könyv részletes és regényszerű krónikája annak, amint Brand újnáci bennfentesek, titkos társaságok tagjai által elhintett félinformációkból, valamint egy elővigyázatlan, pénzéhes, illegális műkereskedő akaratlan közreműködése által a végére járt az ügynek. Ebben segítették holland munkatársai, német újságírók és egy kitartó nyomozó, valamint meglepő módon az alvilág egy ismeretlen alakja is. A szálak pedig egyre mélyebbre vezettek a történelmi múlt útvesztőjében. A kutatás akár a nácik bukása után újjászülető, kettéválasztott, majd ismét egyesült Németország rövid krónikája is lehetne, hiszen az ügyben mindenki érintett: a győztesként bevonuló szovjet csapatok, a kelet-német titkosszolgálat és a modern kori illegális műkereskedelem sötét körei, kiegészülve a bujkáló nácikat segítő Stille Hilfe nevű szervezettel.

Utóbbi már csak azért is egy rettentően érdekes és titokzatos világ, mert vezetője néhány évvel ezelőtti halálig nem más volt, mint Heinrich Himmler lánya, Gudrun, akit az újfasiszta körök már-már érinthetetlen, isteni vezetőjükként tiszteltek, és aki halálig nem tagadta meg apja tetteit, sőt, mindvégig azon igyekezett, hogy tisztára mossa a nevét.

A könyv rengeteg részletet, érdekességet tartogat a “történelem-őrültek” számára. A nyomozás izgalmas építkezése kielégít minden kíváncsiságot úgy is, hogy a végkifejlet, a hírekben is fel-felbukkanó végeredmény ismert. Bátran ajánlom mindenkinek a kötetet, életkortól függetlenül, hiszen olyan tényekkel, összefüggésekkel is megismertet, amelyekről a sablonos történelmi cikkek és tankönyvek nem szólnak.

Arthur Brand: Hitler Lovai
Európa Könyvkiadó, 2020.07.15.
Fordító: Varga Orsolya