„Benjamin Netanjahu ismét kudarcot vallott – kezdi cikkét Roger Alper a Háárecben. Nem törődött a differenciált járványkezeléssel, amely a fertőzés gócpontjaira összpontosít, és nem akadályozta meg a vírusosok tömeges bejutását külföldről. Nem mintha sok bejárat lenne Izraelbe. Ez nem Kína, Oroszország vagy USA: csak egy bejárati kapu van, a Ben Gurion repülőtér. De Netanjahu képtelen volt biztosítani a korona ellen – folytatja megállapításait.
Tíz hónapja volt erre, de ez nem volt elég neki. Nem sikerült. Egyszerűen túl nagy falat számára az ország vezetése.
Több, mint 15 éves országlása nem volt elég neki ahhoz, hogy szakszerű kormányzó legyen.
Nem vágják el a fertőzések láncolatát, nincs differenciált felügyelet, sőt, alig van egyáltalán bármiféle hatékony járványkezelés.
És mivel Netanjahu ismét kudarcot vallott, Izrael az országos karantén küszöbén áll. Birkaként a vágóhídra. Ez az egyetlen megoldás, amellyel Netanjahu sikeres lehet: hetekre börtönbe zárja országa polgárait otthonukban. És minden zárlattal szegényebbé és depressziósabbá teszi őket. A mai hír nyomán bizonyos, hogy lesz harmadik zárlat. A második bizonyosság az, hogy Netanjahu hatalmon marad.
Azok közé tartoztam, akik azt hitték, hogy a járvány elleni küzdelem óriási kudarca meg fogja buktatni Netanjahut.
Egy pillanatra, a második zárlat elején úgy tűnt, valami megmozdult az országban,
hogy a közvélemény hozzáállása Netanjahuhoz már nem ugyanaz, mint tegnap-tegnapelőtt volt, hogy összeomlott politikai mindenhatósága. De nem volt igazam.
Trump is csúnyán kudarcot vallott a koronakezelésben, és kiderült, hogy nem ez befolyásolta az urnánál a szavazást. Úgy tűnik, hogy a korona miatt nem váltanak kormányt. A közvélemény a vírust egyfajta vis maiornak tekinti, olyannak, mint egy hurrikán.
Netanjahu esetében pedig kiderül, hogy semmi se számít: sem a súlyos büntetőeljárás, sem a felháborító vezetői kudarcok, amelyek súlyosan károsítják az állampolgárokat. Izrael polgárai megtalálták a demokratikus kormányzati rendszer fenntartásának módját, miközben teljesen kiürítették azt tartalmától és lényegétől.
Amikor ugyanazt a vezetőt többször is megválasztották kudarcai és korrupciója ellenére, akkor a rendszer megszűnt demokrácia lenni. Az emberek akarata nem demokratikus.
A gyakorlatban ez egy diktatúra, jó reklámmal.
Ezt megértették azokban az országokban, ahol korlátozzák a vezetők számára engedélyezett vezetői időszakok számát. Netanjahu egyedül kormányoz. Nem konzultál sem a miniszterekkel, sem a biztonsági szervek vezetőivel. Elképesztő, ahogy megerősítette kizárólagos irányítását az összes hatalmi központ felett egy egységkormányban, amelynek elvileg decentralizálnia kellett volna az irányítást.
Túlélte az ellene indított heves tiltakozómozgalmat is. Minden izraeli, aki ellenzi Netanjahu egyeduralmát, alkalmanként átél egy ilyen pillanatot, amikor egy csapásra megvilágosodik számára a megértés megrázó momentuma: olyan ez, mint amikor hirtelen megfejtünk egy lelki rejtélyt, amely megmagyarázza életünk menetét, vagy mint amikor megfejtünk egy matematikai képletet – Netanjahu örökkévalóságnak tűnően sokáig fog uralkodni.
Megáll az ész. Az ember hanukára tekint és a zárlatot látja, s a horizonton feltűnik Netanjahu” – zárja keserű szavait Alper.
