Merre tartasz, Izraelem?

Benjamin Netanjahu bejelentette, akkor sem vonul vissza, ha vádiratot nyújt be ellene az ügyészség.

És kész a Masterplan.

Első lépés: megnyerni a választást. Ehhez természetesen be fogja vetni teljes szokásos fegyverzetét. Biztonsági riogatást hangoztatni folyamatosan, talán egy hadjáratot is indít Gázában, azt ne mondják, hogy nem elég keménykezű. Aztán a másik politikai oldalt ellene szőtt politikai konspirációval és puccsal vádolni, szereplőit karaktergyilkossággal beszennyezni és ellehetetleníteni – noha ugye a demokráciának az volna az ő rendje, hogy az ellenzék célja a hatalom átvétele, hátha ők jobban tudják a megoldásokat a folyamatosan érkező kihívásokra.

Aztán ha győzött, akkor második lépés: megszavaztatja sameszeivel a „francia törvényt”. Miszerint hivatalban lévő kormányfő ellen nem indulhat bírói eljárás. És innen már övé az ország. Izrael én vagyok, azt teszek, amit akarok, (millió sékelnyi „ajándék” gondosan fekete szatyorba csomagolva, kinek mi köze hozzá, médiaszabályozás a közjó milliárd sékelben mérhető kárára, ha cserébe csontig benyalnak a szent családnak, stb. )

És ezzel az izraeli demokrácia dicső hetven éves történetének végére értünk, noha sikerült bebizonyítanunk, hogy a Közel-Keleten, ellenséges környezetben is lehetséges a parlamenti demokrácia annak összes szabályával, a szabad választásokkal és médiával, a kisebbségek jogait is biztosító fékek és ellensúlyok rendszerével. Sőt, éppen a demokrácia adta mindeddig az ország valódi erejét, a polgárok hazaszeretetét és büszkeségét.

Aki szembeszáll, a rendőrség, az ügyészség, az ellenzék, a média, mindenki ellenség, nem pedig egy demokratikus jogállamban a dolgát végző, Izrael érdekeit szolgáló ember. Jöhet az egyszemélyi vezetésre, manipulációkra, a média leuralására épített autokrácia, ahogy azt egyre több országban látjuk.

Nagy tehát a tét április kilencedikén, talán még soha nem volt ekkora: Izrael is a bezárkózó, vezérelvre épülő, a szólásszabadságot és a demokráciát egyre jobban korlátozó autoriter diktatúrák és féldiktatúrák sorába lép, vagy megmarad szabad és demokratikus országnak, fénynek és reménységnek a környező országok felvilágosult lakói számára.

És mindig lesznek, akik nyakatekert okfejtéssel magyarázgatják, hogy Orbán miért nem, és Bibi miért igen. Pedig nem. Illyés Gyula szavaival: Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Akár izraeli, akár magyar, akár török, akár hottentotta. Én időben szóltam.