Bezárt világ – nyitott könyvek
Cigány-holokauszt.
Az európai zsidóság tragédiája és annak máig érezhető hatásai mellett alig esik szó a cigányság, a melegek, a politikai foglyok kálváriájáról, emiatt azok az irodalmi alkotások, amelyek kísérletet tesznek a táborélet és a fogolylét más aspektusú vizsgálatára, különösen ritkák, és különösen értékesek. Az egyik ilyen kötet az Auschwitzi bölcsődal.
Az igaz történeten alapuló cselekmény nagyon közérthető formában tárja elénk azt, mit jelentett cigánynak lenni a náci Németországban. A regény egy német ápolónő történetének elbeszélése, akit öt gyermekével és férjével hurcoltak Auschwitz Birkenauba.
Helene Hanemann árja németnek számított, így rá nem vonatkoztak a faji törvények. Férje azonban cigány származású volt, hegedűművész. A nyílt, mellbevágó rasszizmus akkor korbácsolja fel az érzelmeket, amikor az árja félnek felkínálják a menekülés lehetőségét úgy, hogy tudomására adják: ez csak és kizárólag rá vonatkozik, a házastársára és a közös gyermekeikre nem, hiszen ők a Birodalom ellenségei. Egy pillanatra sem volt kérdés Helene számára, hogy csatlakozik-e családjához.
Erős érzelmi világa és hangulata mellett a szerző Helene és gyermekei történetén keresztül számol be egy kevéssé ismert esetről, amely csupán lábjegyzet a holokauszt történetében: az auschwitzi cigány tábor óvodájának történetéről, amely bizarr látványosságként szolgálta azt a téveszmét, hogy még a káoszban is létezhet normalitás, és még egy haláltáborban is van létjogosultsága egy védett helynek, ahol a következő generáció tagjait az életre nevelik.
A létesítmény Josef Mengele ötlete, aki akkoriban új orvosként érkezik a táborba, továbbá az is, hogy Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg a család további sorsát. A barakkból átalakított nappali gyerekmegőrző nem fikció, hanem dokumentált tény.
Így Escobar könyve nemcsak segédanyag, hogy egy fiatalabb generáció is megtörtént példával alátámasztva megértse, mit jelent a fajelmélet és az emberiség elleni bűntett vagy a tömegmészárlás, a regény alapos bevezetés abba a nyakatekert és kegyetlen pszichológiába, amely mentén a náci filozófia és (ál)tudományok tézisei szabhatták meg, ki marad életben, és kinek kell a halálba mennie.
Az Auschwitzi bölcsődal egy fontos témával foglalkozó, érzékenyen megírt családtörténet. A szeretetről, az önfeláldozásról, az emberiességről beszél egy olyan pokoli közegben, ahol soha nem kerestük volna.
1990-től Izraelben élő főállású bankár a Bank Leuminál, szenvedélyes olvasó, főként magyarul
