barukh és fred
először ment bevásárolni
a be’er orai kisközértbe
akkor költöztek oda
elifázból
a világ legkisebb kibucából
be’er ora
a maga ezer fős lakosságával
és kisközértjével!
metropolisznak tűnt
a semmi közepén
vásárlás közben
barukh és fred
magyarul beszélt egymással
tudták
hogy az arava sivatagban
melyik kibucokban és mosávokban
laknak magyarok
tudták
hogy be’er orában
nincsenek magyarok
úgy
tudták
rosszul
amikor beálltak a sorba
a pénztárhoz
hogy fizessenek
egy füstös
rekedt
pesti
női hang
szólalt meg mögöttük:
na
itt sem hallottam még
soha senkit
magyarul beszélni…
barukh és fred
a két “social animal”
a másodperc tört része alatt
húzta be fülét-farkát
és tolta ki a tüskéit
és csak nagyon röviden
válaszolt áginak
valami olyat
hogy
igen…?
hehe…
vagy valami hasonlót
barukh még arra sem emlékszik
hogy egyáltalán ránézett-e ágira
akkor
fizettek
a maguk ügyefogyott udvariasságával
odavetettek egy suta mosolyt
a magyar nőnek
és amilyen gyorsan csak lehetett
távoztak a kisközértből
barukhnak mindenhol nehéz a magyarokkal
de a sivatagban különösen
a magyarok
nem az összes
de a többségük igen
nem érzékeli a határokat
a hasonló státuszú emberek között
jobbágy és jobbágy között
csak a társadalmi ranglétrán
felfelé
és persze lefelé
látnak és tartanak határokat
ezért a magyarok
nem az összes
de a többségük igen
hajlamos becsörtetni
a másik hasonló státuszú ember
személyes terébe
életébe
kéretlen pletykákkal
kéretlen jótanácsokkal
illetve a másik idejére
és tulajdonára
formált igénnyel
a sivatagban azért különösen nehéz
barukhnak a magyarokkal
mert ott nem állja semmi az útjukat
kevés a tereptárgy
a természetes határ
akadálytalanul lehet
keresztül csörtetni
személyes tereken
és életeken
ezért fagyott le barukh
és fred
amikor a világ végén
a sivatag közepén
ági magyarul szólt hozzájuk–
valószínűleg
ági is valami hasonlót érezhetett
amikor meghallotta
a két magyart beszélgetni
előtte a sorban
a sivatag közepén
a be’er orai kisközértben
mert aztán ő sem
adta semmi jelét annak
hogy egy heló-heló-n túl
további kapcsolatra tartana igényt
az új magyarokkal–
a jég akkor kezdett el repedezni
amikor előbb judit
aztán fred is
elkezdett dolgozni
a be’er orai oviban
ahol ági volt az egyik gondozónő
fred megbarátkozott ági jelenlétével
judit pedig
kimondottan megbarátkozott ágival
kiderült
hogy senki
nem akar a másiktól olyat
amit a másik ne akarna odaadni–
a napi szintű barátkozásnak
úgy lett vége
ahogy a sivatagi barátkozásoknál
ez már lenni szokott
az egyik fél elköltözött onnan
ez esetben
barukh családja
a kapcsolat azért megmaradt
de már csak telefonon–
aztán ági beteg lett
és kemoterápiára járt be’er sevába
és nagyon legyengült
és judit nagyon akarta
hogy ági meggyógyuljon
és megmaradjon neki
anyai jóbarátnőjének
és barukh imádkozni kezdett
naponta háromszor
ági gyógyulásáért
főleg judit miatt
barukh egyszer volt áginál kávézni
de ő nem barátkozott össze vele
neki ági judit anyai jóbarátnője maradt
egészen addig
amíg nyáron
le nem utazott lelussal be’er orába
meglátogatni lelus sivatagi barátait
és meg nem szállt
teljesen véletlenül
ági szomszédjában
mert akkor barukh
írt egy üzenetet áginak
hogy másnap délutánig
lelussal ott vannak be’er orában
és szívesen meglátogatja ágit
ha áginak van ereje fogadni őt
ביקור חולים
a beteg meglátogatásának kötelezettsége…
ági nem válaszolt
csak másnap délután
felhívta barukhot
és elmondta
hogy nagyon gyenge
és hogy nincs ereje fogadni barukhot
és
barukh emlékszik
hogy ült az ágy szélén
a telefonnal a kezében
és ágival beszélgetett
aki néhány méterre
a fal túloldalán feküdt
betegen
és barukh a kezeléséről kérdezte ágit
és ági örömmel mesélt
olyan részleteket is
amiket talán szemtől szembe
nem lett volna ereje elmondani
de így a fal túloldalán
telefonon keresztül
igen
és barukh érezte
hogy ági nyitottsága
részben juditnak szól
részben pedig frednek köszönhető
az oviban közösen eltöltött hónapjaiknak
részben pedig a másik
sivatagi magyarnak szól
aki tudja
hogy mit jelent
magyarország után
budapest után
a sivatagban élni
be’er orában
és aki el tudja képzelni
hogy mit jelenthet
magyarország után
budapest után
a sivatagban haldokolni…
és ági beszélt és beszélt
és barukh hallgatta
és néha még röhögcséltek is
a nyomorúságon
aztán barukh és lelus hazautazott
és barukh tovább imádkozott
ági teljes felgyógyulásáért
de már ági miatt is
nem csak judit miatt
és úgy alakult
hogy a nyár folyamán
barukh még kétszer járt
be’er orában
egyszer lelussal
és egyszer freddel
és mind a kétszer beszélgetett ágival
hosszan
telefonon
a fal túloldaláról
biztonságos távolságban
biztonságos közelségben
mint két sivatagi magyar–
utoljára augusztus legvégén beszéltek
azóta barukh csak annyit tudott ágiról
amennyit judit mesélt neki–
legutoljára azt
hogy ági meghalt–
ברוך דיין האמת
áldott az igaz bíró
viszontlátásra
ági!
az égi sivatagban majd folytatjuk
(די!
csak vicceltem
az égi balatonon!)
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
