Zeév Elkin felsőoktatási és vízügyi miniszter vádbeszédnek is beillő drámai beszédét szerda este közvetítette az összes izraeli tévé. Az alábbiakban a beszédet teljes és változatlan formájában közöljük.
Polgárok,
Hatalmas fájdalommal állok itt ma. De tiszta szívvel, és bizonyosan benne, hogy a helyes dolgot teszem a felelősségemből adódóan.
Már sok éve Benjamin Netanjahu oldalán állok, a koalíció elnökeként, kormánya minisztereként, ezekben az években a legbonyolultabb pontokon kísértem politikai, állami és biztonsági területeken.
Nagyon nagyra tartom politikusként, elismerem tetteit Izraelért, hatalmas hozzájárulását az ország biztonságához, helyéhez a nagyvilágban, és a gazdaságban.
De legnagyobb sajnálatomra az utóbbi két évben, és különösen az utóbbi időszakban egyre jobban azt érzem, hogy a személyes megfontolásai és közeli környezetének szeszélyei egyre központibb szerepet foglalnak el döntéseiben, melyek kritikusak Izrael állam és polgárai számára.
Mint olyan ember, aki egészen közelről figyeli ezt a veszélyes folyamatot, látom, ahogy a személyes megfontolás összekeveredik az államival, sőt egyre inkább fölébe kerekedik.
Miniszterelnök úr, jól ismerem Önt, tudom, hogy most nézi az adást, jól tudja az egyszerű igazságot, negyedszer viszi két éven belül az egész államot személyes megfontolásokból fölösleges választásokba.
Abszurd választásokba Izrael története legnehezebb gazdasági és egészségügyi válságának a csúcsán. Bizonyosan jól emlékezik rá, hogyan rontottam be az irodájába, amikor a harmadik választásokra mentünk. Felszólítottam, hogy állítsa meg ezt a tébolyt, állítsa meg ezeket a fölösleges választásokat.
Csak annyit kellett volna tennie, hogy kijelenti, lemond a személyes mentelmi jogáról. Egy olyan mentelmi jogról, amihez – ahogy figyelmeztettem – eleve nem volt többsége a kneszetben. Már akkor létrehozhattuk volna az egységkormányt a Kék-Fehérrel.
Másként döntött, abból a téves gondolatból, hogy mentelmet kap, és francia törvényt a következő kneszetben. Mindannyiunkat harmadik választásokba vitt, amikor majdnem hatalomra került a baloldal az egyesült arab lista szavazataival.
Akkor, azon a napon rés támadt az Önbe vetett bizalmamban, szándékai tisztaságában. Ez a rés valóságos töréssé vált az utóbbi időben, s főleg az utóbbi hetekben. Ismét felkértem, hogy állítsa meg a szakadék felé tartó vonatot. És újra közelről láttam, hogy előtérbe helyezte a személyes megfontolást és közeli környezetének nyomását, és bevonszolt minket egy újabb választásokba.
Tudom, hogy nem csak Öné a felelősség. A Kék-Fehér is osztozik a felelősségben a bűn miatt, a ma elkezdődő választások miatti károkban. De ahelyett, hogy vállalta volna a felelősséget az ország sorsáért, személyes megfontolásokat követett, hogy választásokba vezet átlátszó bűnbakkereső játékkal, hogy másokra hárítsa a felelősséget.
Miniszterelnök úr, Ön tudja az igazat. Azért megyünk ezekbe a bizarr választásokba, mert befolyásolni akarja a főügyész és az államügyész kiválasztását annak reményében, hogy megszavaztathatja a francia törvényt.
Miniszterelnök úr, ebben a helyzetben nem tudom felhívni Izrael polgárait, hogy szavazzanak Önre, nem lehetek nyugodt, hogy az ország érdekében cselekszik, és nem a személyes érdekében a kárukra. Nem tudok tovább szolgálni kormányában, és viselni a kollektív felelősséget tetteiért.
Ezért hatalmas fájdalommal néhány perce benyújtottam lemondólevelemet a kormányból és a Likudból. A kilépés a Likudból sokkal jobban fáj, mint a kilépés a kormányból. Nagyon szeretem a mozgalmat és a benne működőket, meleg és egyenes emberek, akikkel ideológiai közösséget érzek, és személyes barátságot.
Természetesen visszaadom a Likudnak a mandátumomat, mert hozzá, és nem hozzám tartozik személyesen, és holnap lemondok a kneszetből is. De Ön, miniszterelnök úr tönkretette a Likudot, és a személyi kultusz, a hízelgés légkörét honosította meg benne, a félelmet a bírálattól, egy bizánci udvartartást.
A Likud nem kevés képviselője és minisztere, akik most biztos a studiókba szaladnak, és gyorsan gyalázni kezdenek engem, zárt beszélgetéseken ugyanzezeket a dolgokat mondják Önről, mint ami itt elhangzott.
De félnek Öntől, az Ön által kialakított légkörtől. Eltiporta a mozgalom demokráciáját, nem tudom, lesz-e előválasztás a kneszet listájára, de ha lesz is, nincs ennek semmiféle jelentősége, hiszen fütyül ezeknek a demokratikus előválasztásoknak az eredményeire.
