Jotam Ben Jichak nem akarta elhinni, hogy ez történik vele. Kocsijában ült a pénzügyminisztérium parkolójában, és könnyekkel teltek meg szemei – kezdi cikkét Nehemia Shtrasler a pénteki Háárecben. Így még soha életében nem sértették meg, és ki volt az? Heródes, akit hűen szolgál. Hiszen ő fényképezte le a cég jogtanácsosának, Asi Messingnek az üzenetét a telefon képernyőjén, és azonnal szaladt, hogy tájékoztassa a főnököt, vagyis Jiszrael Katz pénzügyminisztert, „Heródest”.
A történet előző este, hétfőn kezdődött. Jiszrael Katz nyugodtan és boldogan körbejárta az irodát, mindenkinek elmondta, hogy Beni Ganzzal kész a megállapodás, és várhatóan hamarosan megszavazzák a Kneszetben. Vagyis nem lesz választás, és ő a hivatalában marad még jó három évig. A költségvetési osztályt megrendítették a hírek. De aztán hajnali egykor minden felfordult.
A „parkolók emberei” előbújtak leshelyeikről, és olyan puccsot hajtottak végre, amilyet még Machiavelli sem találhatott volna ki. Heródes kiborult. Megértette, hogy három év helyett három hónapra rövidült a hivatali ideje. Hiszen a világon semmi esélye arra, hogy Bibi újra neki adja ezt a szerepet. Teljes a szakadás közöttük. Bibi nem szereti, és megalázza. És ki állíthatja még, hogy Bibi nyer?
Másnap Heródes idegesen jött az irodába. A stressz és a félelem megtette a magáét. Az irodájában ülve arra készült, hogy előadást tartson a 13-as csatorna gazdasági konferenciáján. A csatorna operatőrei beirányozták a kamerákat, Matan Khodorov pedig kérdéssel fordult felé. De ajvé, kegyetlen a sors, Heródes hangját nem hallották. Khodorov újra megpróbálta, de a hiba folytatódott,
egészen addig, amíg végül a Bank Israel elnöke szólalt fel helyette.
Katz majd felrobbant a dühtől. Kiabálni kezdett, és hivatalának munkatársait vádolta a hibáért: „Menjen ki mindenki az irodámból, néhányan nem is térhetnek vissza.” Jotam Ben Jichak szóvivő ezt a szívére vette. Beült a kocsijába, és sírni kezdett. Nehéz ezt hallani egy olyan férfitól, akit rabszolgaként szolgálsz.
Másnapra Heródes magához tért. Mindenkinek elmondta, hogy sikerült elérnie a kormányban, hogy növeljék a 2021-es folyamatos költségvetést, pedig az igazság az, hogy a költségvetés az ezt támogató Ganznak köszönhető. Nincs még egy olyan, mint Ganz. Nincs olyan gyár, amely előállíthatna belőle még egy példányt. Hisz Bibi és Katz becsapták, megalázták és megsértették a vele kötött összes megállapodást, és mégis hagyta nekik, hogy növeljék a költségvetést és elkerüljék a bajokat. Ellentétes helyzetben Bibi és Katz szemrebbenés nélkül ellene szavaztak volna, hagyva, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális juttatások kegyetlen csökkentésére kényszerüljön, ami az urnáknál való bukásához vezetett volna. De „puha borjú” csak egy van.
Ha mérlegre tesszük Izrael története legrosszabb kormányzatának működését, láthatjuk, hogy a járvány folyamatosságának, az üzleti élet összeomlásának, és a magas munkanélküliségnek fő felelőse Bibi. Folyamatosan egyetlen cél vezette: bírósági tárgyalásának megszüntetése. De Heródes is felelős a lavináért. Ő a történelem első pénzügyminisztere, aki két egymást követő évben nem hozott létre sem költségvetést, sem a pénzek elosztásáról szóló megállapodást. Abban is első, hogy előidézte hivatala vezető tisztségviselőinek lemondását, és megbénította a minisztérium működését.
Máig nem érti, hogy az volt a feladata, hogy bátran kiálljon Bibivel szemben, és már augusztusban átengedje a kétéves költségvetést, amelynek olyan reformokat kellett volna tartalmaznia, amelyek elősegítik a munkanélküliség csökkentését.
De amint küldetésének végrehajtása helyett Bibi leigázott rabszolgájává vált, akit segít pere megtárgyalásának elkerülésében, hatalmas kudarcot vallott. A történelem legrosszabb pénzügyminisztere lett.
Hallottatok már a Simchat Beit Hashoeva („A víztározó körüli örvendezés”) ünnepéről szukkot idején? Az mind semmi ahhoz képest, ami szerdán történt a pénzügyminisztériumban, amikor kiderült, hogy Heródes hamarosan távozni kényszerül. A legszögletesebb, legunalmasabb emberek majd kiugrottak a bőrükből – írja a mindig jól értesült gazdasági szakújságíró. Süteményeket vittek az irodába (!), és egymást kínálgatták. Kimentek a folyosóra, egymást ölelgették, és mosolyogtak a hónapokig tartó félelem és elnyomás után. Azt mondták, úgy érzik, hogy ismét leomlott a berlini fal, és összeomlott a diktatúra.
Az az érzésem, hogy még Jotam ben Jichak is elégedett volt – zárja sorait Nehemia Shtrasler, Izrael egyik legismertebb gazdasági szakújságírója.
