Bezárt világ – nyitott könyvek
Mindenekelőtt: 2021 beköszöntével kívánok minden kedves olvasónak egészségben, vidámságban és olvasmányokban gazdag új évet!
Az elmúlt hetek és hónapok alatt olvasmányainkban nagyon sokféle műfajban utaztunk, sokfelé az időben. Jártunk Ázsiában, a Biblia korában, átéltük a háborúk okozta emberi tragédiákat és felemelkedéseket, loholtunk kincsvadászként eltűnt műtárgyak nyomában.
A mai ajánlatom merőben más. A történet hősei sem vallási, sem történelmi vonatkozásaikban nem kötődnek hozzánk, mégis ismerősek.
A könyvet ajándéknak szántam egy barátomnak. Éppen elveszített valakit, aki nagyon fontos volt neki. Nálam csak két napot parkolt a regény, de az édes-bús történet beszippantott.
A Montmatre-i szerelmes levelek az elengedés, a továbblépés és az élet felé fordulás története.
A főszereplő, Julien Azoulay érzelmes vígjátékok szerzője, fiatal, jóképű francia férfi, aki rejtélyes okból nem túl szerencsés a szerelemben, de meglehetősen romantikus alkat. Élete akkor reked meg teljesen, amikor fiatal felesége, Hélène beteg lesz és meghal. Fogalma sincs, mit kezdjen magával, hogyan élje meg az egészet, ráadásul ott van a kisfia is, Arthur, akiről gondoskodnia kell, akinek apa kell, nem pedig egy félkómás zombi.
Ráadásnak pedig ott van ez az őrült ötlet, és nem szegheti meg a szavát…
Megígérte Hélène-nek, hogy megírja azt a harminchárom levelet. Hogyan fogjon hozzá? Hiszen végső soron egy olyan személynek kell leveleket írnia, aki nyilván sosem fogja azokat elolvasni, hiszen halott.
Vagy mégis?
Julien szerette a feleségét, ezért, bár ő maga nem is vallásos, nem is gondolkodik irracionálisan. Titokban mégis egy rekeszt építtet a kőfaragóval a sírkőbe, ahol elhelyezheti majd azokat a bizonyos leveleket. A rekeszről tehát senki sem tud, a kőfaragót kivéve. Hosszas, kudarcokkal teli próbálkozás után mégis megszületik az első levél, amit Julien a titkos rekeszbe helyez. Aztán ugyanoda teszi a másodikat is, és sorban a többit. Minden levél rendre eltűnik, helyükbe pedig a legkülönfélébb dolgok kerülnek: versek, kavicsok, mozijegyek… Julien lassan azt képzeli, hogy megőrült, megszállottan kutatja az összefüggéseket, és sorra gyanúsítgat mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerül… A gyanúja azonban, úgy tűnik, furcsa szerzet, mert hol ennél, hol annál az embernél köt ki, és egyáltalán nincs tekintettel arra, hogy közben Julien fokozatosan veszti el a józan eszét, legalábbis a környezetének nagyon úgy tűnik…
Mi pedig bezártságunk ellenére is utazunk, mert a Montmatre-i szerelmes levelekben – a szerző korábbi regényeihez hasonlóan – fontos szerepet kap Párizs. A kávézók, templomok, temetők és bérházak megrajzolása hamisítatlanul idézi a párizsi hangulatot, a karakterek temperamentuma, lazasága pedig kiszínezi azt. Engem nagyon megfogott, ahogy Nicolas Barreau “hozta” a hiteles francia vonalat: most is egy kellemes, olvasmányos, humoros regényt alkotott, ami foglyul ejti az olvasót. Számunkra is pontosan annyira homályos az események végkimenetele, mint maguknak a szereplőknek. Nem igazán lehet a háttérben, a kulisszák mögött kibogozni a szálakat; kénytelenek vagyunk együtt izgulni és együtt derülni Juliennel a dolgok alakulásán. A regény frissességgel megírt helyzeteiben nagyon gyakran fel fogjuk ismerni a saját nyomorúságunkat és örömünket.
A regény szórakoztató, fordulatos, vicces és valahogy – ha nehezen is – csak megjelenik benne a szerelem…
Nicolas Barreau: A Montmatre-i szerelmes levelek
Park Könyvkiadó Kft.
Fordította: Fodor Zsuzsa
1990-től Izraelben élő főállású bankár a Bank Leuminál, szenvedélyes olvasó, főként magyarul
