Egyszerűen: Keleti Ágnes

Budapest, 1921–

220
Keleti Ágnes egy 1949-es tornaversenyen - Fotó: Kovács Márton Ernő / Wikimedia Commons: Fortepan

2016 széder első estéjén a Páva utcai zsinagógában egy idős, törékeny néni mellett volt a helyem. Körülötte csupa kedves, jó humorú izraeli fiú szórakoztatta őt három nyelven, és ezt az icipici néni láthatóan nagyon élvezte. „Szólíts Áginak, és semmi nénizés!” – kötötte ki mindjárt az elején. „Bea vagyok” – feleltem. „Tökéletes, Á és B egymás után! Mecuján!” – mondta, és kacsintott. Leültem mellé. Aznap este nem derült ki számomra a sok zseniális finom humorú megjegyzés, imádni való, óriási mosoly és bűbájos jókedv közepette, hogy egy legendával együtt költhettem el a széder esti vacsorámat, hogy a világ legidősebb olimpikonjának tölthettem tele a poharát. Csak később, amikor már mindenki elment, mondták a barátaim, hogy Keleti Ágnes nagyon elégedett volt a társaságommal, szerette a humoromat, és üzeni, hogy örül, hogy megismert. Szégyenszemre kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok tájékozott. Nem tudtam, hogy kicsoda ő. Hazaérve felcsaptam hát az internetet, és az első, amibe belefutottam, egy angol nyelvű kisfilm volt, ami egy holokauszttúlélő lányról szól, aki Klein Ágnes néven született Budapesten, hamis papírokkal bujkált a háború alatt, aki többszörös olimpiai bajnok lett, szám szerint tíz érmet nyert, megteremtette az izraeli tornasportot, 1958-tól 1980-ig az izraeli, 1959-től 1960-ig az olasz tornászválogatott edzője volt, majd 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt. Nemzetközi versenybíró, generációkat nevelt a mozgás és a torna szeretetére, és mind a mai napig, ha az ember Herzlija Pituahban jár a tengerparton, találkozhat a ma már kilencvenhét éves Ágival (szigorúan nem nénivel), ahogy gondozónője társaságában sétál, vagy tornázik. 2002-ben került be az International Gymnastics Hall of Fame-be.

Aztán nem hallottam felőle, míg 2017 decemberében fel nem bukkant az Israel’s Got Talent című tévéműsorban fiával, Rafival. Vastaps fogadta. Mint megtudtam, 2017-ben Izrael-díjat kapott, amit a közönség szintén vastapssal ünnepelt. Imádták és imádják. Mert nem lehet nem beleszeretni a sziporkázó személyiségébe, életszeretetébe. Egyszerűen nem lehet nem imádni.


Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>