Örökség. Örök. Örökít.

Fehér Ilona hegedűművész, zenepedagógus, Budapest, 1901 – Holon, 1988

A számítógépekben rohangáló egyesek és nullák világában kemény lesz az állításom: a művészetekben a mester és a tanítvány személyes viszonya az, ami a tradíciókat, vagyis a tudást átörökíti. 

A zenében a stabil hangszeres tudás, a manualitás csak bázis, a biztonságot jelenti, de a mesterek egymást követő sorának bölcsessége, tudásuk összessége formálja a tehetséget kivételes művészi teljesítménnyé.

Slomo Mintz nyilatkozta, hogy Bach és az elmúlt korok nagy zeneszerzői mind a kortársaink. Ha elfogadjuk a mesterek és a tanítványok átörökítő láncolatának igazságát és működését, akkor ez egy hétköznapi kijelentés, és nem egy világsztár sziporkája, amelyet odavet a sajtónak.

Slomo Mintz hatévesen lett Fehér Ilona tanítványa. Azé a hegedűművészé, aki Budapesten még tanítványa lehetett Joachim Józsefnek, a századforduló nagy magyar hegedűsének és Hubay Jenőnek (Joachim tanítványának), aki világsztárok, virtuózok sorát nevelte ki, és hegedűtanárok sorát indította el az 1920-as, 1930-as években a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Köztük találjuk Fehér Ilonát is, akire hatalmas szólistakarrier vár, híres európai zenekarokkal lép fel, többek között a Willem Mengelberg vezette holland Királyi Concertgebouw Zenekarral…

De ahogy sok más zsidó művész karrierjét, az övét is derékba töri a háború. Lágerbe hurcolják a leányával együtt, de megszöknek. Cseh partizánok között harcolnak a nácik ellen a háború végéig. (Erről az epizódról alig találni említést.) Aztán a béke első évei Prágában. A keleti blokk egyre szűkösebb lehetőségei helyett az aliját választja. Egy szál hegedűvel a kezében érkezik Izraelbe 1949-ben. „Első izraeli hangversenyén, egy régi cfati moziban katonáknak játszott. Az izraeli zenei élet kiábrándította, anyagi gondjai is hozzájárultak, hogy Mose Weinstein hegedűkészítő tanácsára lemondjon az aktív zenélésről, és a tanításnak szentelje idejét” – írja róla szűkszavúan Juval Saked. Ekkor új élet kezdődött, a tanítás. Szigor és humorérzék – ez a két szó minden interjúban szerepel. A 20. század végén nagy hegedűsök hosszú sora, Smuel Askenazi, Pinhas Zukerman, Slomo Mintz, Hagaj Saham, Ron Efrat, Jehonatan Berik és Joel Levi kezdi így az önéletrajzát: Fehér Ilona tanítványa voltam. Még Ichak Perlman is szinte mentegetőzve meséli, hogy a tel-avivi Akadémián ugyan nem Fehér Ilona tanítványa volt, de igyekezett ott lenni minden kurzusán.

Fehér Ilona védjegy, egy kelet-európai kulturális „vérvonal” pedigréje, a zsidó és a magyar zenei tradíciók metszéspontja egy holoni lakásban. A kis tanítványokat aztán bemutatta egy nagy mesternek. Isaac Stern meghallgatta a fiatal Slomo Mintzet, és beajánlotta a New York-i Juilliard Schoolba… és innen már ismert a történet. Egy virtuóz a világ koncertpódiumain, felvértezve az átörökített tradíció minden tudásával.

Az utókor nem hálátlan. A neves tanítványok rendre megemlékeznek róla. Hazájában, városában utcát neveztek el róla, pedagógiai munkáját pedig az Ilona Feher Foundation viszi tovább New Yorkban. Alapítói, kurátorai, tanárai az ő tanítványai és azok tanítványai.

Magyarországon az ő szellemiségét tűzte zászlajára a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny, ahol a legifjabb muzsikusnövendékek mérhetik össze a tudásukat neves szakemberek előtt. A zsűri elnöke Slomo Mintz: minden szál összeér. Egy igazi mester így él tovább. Örökség. Örök. Örökít.


Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>