Bezárt világ – nyitott könyvek
Az alijabeszélgetéseken szinte mindig előkerül a zsidó, a magyar identitás kérdése. Ez késztetett, hogy újra levegyem a polcról ezt a könyvet. Konrád György „A láthatatlan hang” című gyűjteményes kötete – töprengések, elmélkedések, kérdések és válaszok nagyon kifinomult esszenciája.
A könyv, mint ahogy az előszó is sugallja, az önazonosságunk problémával foglalkozik. Ír a zsidó identitásról a diaszpóra körülményeiben, a magyar történelemben, Európa történelmében és Izraelben. Tulajdonképpen négy modellt állít elénk.
Beszél a személyes és a csoportidentitás problémájáról is. Konrád György a csoportidentitás ellenzője, mert ezt a tömeggé darálás technikájának tekinti. A személyes választást és felelősséget hangsúlyozza. Ugyanakkor azt is, hogy nem lehet kilépni abból a születésből eredő, családi közeggel örökölt állapotból, hiszen születési identitásunk adottság, legfeljebb módosíthatunk rajta, és kialakíthatunk belőle egy felelősségteljes személyiséget.
Nem a születésünkért vagyunk felelősek, hanem tetteinkért és gondolkodásunkért.
Nagyon érdekesen és érzékenyen boncolgatja azt, hogy vajon kevésbé zsidó-e az, aki Magyarországon él, magyarul beszél, magyar kultúrában nevelkedik és szolidaritást vállal a többi állampolgárral, társaival. Nem lehet-e ez mindkettő egy személyben? Az író szerint semmi ellentétesség nincs e kettősségben.
Véleménye szerint az identitás keresése és fenntartása jellemzően értelmiségi reflexivitás. Konrád „láthatatlan hangját” ez az intellektuális, racionalis reflexió jellemzi. A töprengések folyamatát külső, jelképes formában is megjeleníti úgy, hogy a cikkek gyűjteménye folyamatos bekezdés-sorszámozást kapott, a Biblia tagolását kölcsönözve az írásnak, így is jelezve, hogy nem időrendben követik egymást a gondolatok, hanem logikai egyidejűségben. Konrád műve így lesz egy teljes összefüggésben álló szöveg.
A könyv ezzel együtt is igazi szépirodalom. A szöveg megfogalmazása szinte provokatív: az olvasó agya rögtön zakatolni kezd. Konrád „láthatatlan hangja” gondolkodásra buzdít. Elmélázhatunk – konrádosan – mi is, izraeli magyarok, magyar ajkú izraeliek, hogy mik vagyunk, kik vagyunk?
Vajon nyelvhasználatunk és erre való igényünk milyen identitást kölcsönöz nekünk, itt élőknek? A szerző eképpen fejezi ki viszonyát a nyelvhez:
„És mivelhogy zsidó létemre hagyományosan szóban élő és a szóbeli kinyilatkoztatásra figyelő nép fia vagyok, hogyan is ne töltene el érzéki élvezettel ez a nyelv, a magyar, amelyen az öntudatom testet ölt? Hogyan is lehetnék közömbös a nyelv iránt, amely a lelkem teste, és mindazok iránt, akikkel ezen a nyelven otthonosan beszélek?” (Magyar-zsidó számvetés, 72. o.)
Nem találtam még ennél szebb és méltóbb kifejezést. Ahányszor előveszem ezt a könyvet, mindig újra és újra megszólít ez a szellemi és lelki mélység: a „láthatatlan hang”.
Kiadó: Palatinus
Kiadás éve: 1997
1990-től Izraelben élő főállású bankár a Bank Leuminál, szenvedélyes olvasó, főként magyarul
