Vannak, akik szerint az ember nem tud megváltozni, de úgy vélem, ez nem igaz. Az emberek belülről is változhatnak, legalább annyira, mint kívülről.
Szinte mindennap ránézek magamra a tükörben, ha akarom, ha nem. Igaz, vannak olyan napjaim, amikor egyáltalán nem akarom megnézni magamat. Az enyém a legszigorúbban ítélkező szempár, ami a testemet figyeli a fejem búbjától a talpamig.
Mindent látok, minden új ráncot, minden új foltot. Mindennel, ami kicsit is gyanúsnak tűnik, szeretnék rögtön időpontot kérni a bőrgyógyászhoz, csak hogy minden rendben legyen. Látom a szemem alatt a mély, fekete árnyékokat, ha az előző napokban nem aludtam jól, látom, amikor a szemöldököm alatt száraz folt van, látom amikor nem fordítottam elég figyelmet a fogmosásra, látom, mikor kell borotválkoznom, hajat vágnom vagy mosnom, vagy aggódnom amiatt, hogy megkopaszodom.
Látok minden plusz kilót, látom a kínos helyen nőtt szőrszálakat, látok olyan foltokat, amelyekről nem tudom, hogyan szereztem őket, látom azt is, amikor stresszes vagyok, amikor nem ettem jól vagy amikor túl sok alkoholt ittam, látom, amikor a hátam görbe, pedig nem tudtam, hogy hajlott a tartásom, látom a sarkamon a repedezett bőrt, látom, hogy a kis sebeknek több idő kell a gyógyuláshoz, mint amennyire öt, tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt szükségük volt.
Tudom, hogy több időbe telik, mint egykor, amíg izmokat növesztek vagy a fölösleges kilókat elveszítem. Tudom, hogy testem érzékenyebb a hidegre, a hőre, a szélre. Tudom, hogy a szemem nem olyan jó, mint volt, tudom, hogy a fülem sem a legjobb, és még az anyagcserém sem olyan gyors, mint régen.
Tudom, hogy éhesebb vagyok, mint sok éve, tudom, hogy gyorsabban elfáradok, tudom, hogy filmnézés közben elalszom, tudom, hogy kevesebbet mászkálok el hazulról, kevesebbet bulizok, és általában kisebb bennem a türelem a fecsegés iránt. Tudom, hogy a nappal kelek és tudom, hogy nem sokkal napnyugta után már ásítozni kezdek.
Természetesen ez az egész perspektíva kérdése. De mivel a kétéves gyerek egyszer 13 éves lesz, a 40 éves férfi meg 65, a 20 éves korom látja a különbséget 30 éves koromban. És mindazzal, amit látok, nincs bajom, ellenkezőleg, átölelem az összes változásomat, ami rám talál.
Megtanulom, hogyan éljek velük, hogyan hozhatom ki belőlük a legjobbat. Elvégre nem arról van szó, hogy lehetne mást tenni.
Az Izraeli Nemzeti Színház színésze
