Félpurim

Purimkor mindig újra turistának érzem magam, aki csodálja Izraelt, az emberek életszeretetét, optimizmusát. Majd’ minden évben megírtam (lefotóztam) ezt az ünnepet.

Tavaly csak azért nem, mert elmaradt. 

Más maszkokra szoktunk rá akkortájt, és ránk is kövült. Egész évben abban reménykedtem, hogy jön az idei purim, és az eufóriája elfelejteti majd nemcsak a telet, de az egész 2020-at is. 

Nem így lett.

- Hirdetés -

Kijárási tilalom, amely nyomokban csakazértis-purimot tartalmaz. 

Két óra alatt körbejártam az engedélyezett kilométer-sugarú körömet. Optimizmusra vadásztam.

Ennyi sikerült. Még egy fél purimnyi sem jött össze.

Néhány jelmezes buli a behúzott függönyök mögött…

Aztán otthon jött a meglepetés. Mire hazaértem, vendégeim, akik bulizni jöttek Tel-Avivba, de beszorultak az erkélyünkre, partit rögtönöztek. Nem volt pont ugyanaz, mint pár éve 20000 lököttel a Kikar HaMedinán… 

Egy éve még kiröhögtek: pár hét és vége…

Ma már optimista jóslatnak tűnik azt hinni, hogy talán a jövő purim kisöpri majd ezt a végtelen telet az életünkből.

Talán jövő purimra elfelejtjük majd végre ezt a kib’szott vírust.

Másnapra kicsit besűrűsödött a “csakazértis” tartalom >>

- Hirdetés -