Ismerőseim közül Eran volt az első, aki képet posztolt a tengerparton állva, egy marék fekete homokot tartva, körülötte hatalmas szemeteszsákok. Ekkor még viszonylag kevés információt lehetett hallani az izraeli partokat érő ökológiai katasztrófáról és annak következményeiről.
Hogyan kezdtél el önkénteskedni a parttakarításban?
Eran vagyok Jeruzsálemből. Egy vállalkozást vezetek, egy társadalomtudatos kezdeményezést. A Treellion célja, hogy felhívjuk a figyelmet a fák ökológiai szerepére és fontosságára, a klímaváltozás leküzdésének egyik fő elősegítőjére. Ezzel elvileg a legtöbben tisztában vannak, de a gyakorlatban mégis sok tanulnivaló van. Ezért foglalkozásokat tartunk csoportoknak, gyerekeknek, iskoláknak, fát ültetünk. Próbáljuk a kultúrát megváltoztatni. Mivel különböző önkéntesek hálózatáról van szó, ezért egyéb területekkel is foglalkozunk, például komposztálás tanítása, biozöldségek termesztése.
Hétfőn is éppen Zikhron Jákovban voltunk fát ültetni, amikor az egyik kolleganőm, aki tengeri teknősök gondozásával foglalkozik, közölte, hogy nagy baj van.
Mit lehetett ekkor pontosan tudni, és hogyan kezdtek el az önkéntesek szerveződni?
Hivatalosan ekkor még semmit. További öt napnak kellett eltelnie, hogy a hírekben megjelenjen. De ekkor már világos volt, még ha nem is voltunk tisztában a nagyságrenddel, hogy cselekedni kell, minden óra számít. Hiszen a kátrány egyre jobban bele fog ivódni a homokba, képtelenség lesz megtisztítani. Azonnal önkéntesek hálózata szerveződött, és első lépésként felvettük a kapcsolatot az önkormányzatokkal. Meg kell, hogy mondjam, nagyon segítőkészek voltak, azonnal szemeteszsákokat, gumikesztyűket biztosítottak. Sajnos a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága csak pár nappal később reagált. Az ő szempontjuk is érthető, hiszen ha az önkéntesek nincsenek rendesen felkészítve, nincsenek eszközökkel ellátva és valami történik, akkor könnyen beperelhetik őket. De sajnos minden elvesztegetett nap visszafordíthatatlanná teszi a károkat.
Aztán egyre több információ kiszivárgott, egyre átláthatóbbá váltak a károk, és jött a hírzárlat…
Valóban. Anélkül, hogy itt politikát vagy üzleti érdeket érintenénk. Mindenkinek van elképzelése és feltételezése ezekről a dolgokról. De az is kiderült, hogy igazi ökológiai katasztrófáról van szó. Több mint 1000 tonna kátrány ömlött a tengerbe, véletlenül vagy akarattal, az más kérdés. Éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy sikerüljön az izraeli tengerpartokat megtisztítani, a tengervízről nem is beszélve. Csak hogy érzékeltessem a nagyságrendet: az északi partokról 30 tonna, míg a központi területekről 25 tonna olajos iszapot sikerült összegyűjteni. Egy szemeteszsákba 20 kiló kátrány fér. Azaz az önkéntesek százasával töltik meg a zsákokat, és mégis olyan, mint csepp a tengerben. Nehéz pozitívnak maradni. Az egyik barátunk talált egy albatroszt, a szárnya fekete volt a kátránytól. Elvitték óvatosan lemosni. Borzasztóan szívszorító látvány volt.
Lehet tudni, mik az elképzelések a jövőben?
Amennyire értesülünk, a kormány 45 millió sékelt különít el a parttisztításokra. A homokos part viszonylag a könnyebb terület, sajnos a szikláknál sokkal nehezebb a kátrányt eltávolítani. Éppen ezért arra is szükség lesz, hogy új technológiákat is tanuljunk és kipróbáljunk. Továbbra is szervezik az önkénteseket, most már a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága is, illetve vannak baráti szerveződések is. A Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatóságánál több mint 1800 önkéntes iratkozott fel különböző csoportokban, ők felkészítést is kapnak a helyszínen. De más önkéntes csoportoknál is mindig van koordinátor, akit érdemes előtte felkeresni.
Ha valaki szeretne csatlakozni, mi legyen az első lépés?
A Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága kiadott egy listát a nemzeti parkokról, ahol várják az önkénteseket. Itt gyakorlatilag reggel 8-tól délután 4-ig bármikor meg lehet jelenni. Facebookon szerveződnek különböző csoportok, akik fuvart ajánlanak fel a különböző partokra. Aki takarítani megy, készüljön gumikesztyűkkel, arcmaszkkal, ebből érdemes N95-öst beszerezni, még jó, hogy mostanában ez viszonylag könnyű. Olyan ruhát és cipőt viseljen, amit nem sajnál a szennyeződéstől. Ha nem nemzeti parkba mennek takarítani, érdemes eszközöket is magukkal vinni, mint ásó, gereblye. A leghatékonyabb módszernek az tűnik, ha három ember összeáll, egy lapátol, egy gereblyével dolgozik, egy pedig szitálja a homokot.
Valóban nehéz bármilyen optimista gondolattal zárni. De szerinted van valami pozitív oldala ennek az egész tragédiának?
Például nagyon jó látni, hogy milyen sokan, milyen hamar reagáltak és jelentkeztek önkéntesnek. Talán tanulunk ebből valamit hosszú távon is. A strandokon nem csak a kátrányt kellett összegyűjtenünk, hanem rengeteg szemetet is. Talán ez az eset felrázza egy kicsit az embereket, és sikerül a kultúrát megváltoztatni.
Idegenvezető Izraelben
