Magyar fiatalok, akik szembeszálltak a nácikkal

David Gur - Fotó: családi archívum

Amikor a németek 1944. március 19-én bevonultak az addig szövetséges Magyarországra, egy csoport fiatal úgy határozott, hogy ők maguk intézkednek a zsidók megmentése érdekében.

Tankok szürke, végeláthatatlan sora, ponyvás teherautók, motorkerékpárok oldalkocsival, minden látható emberen rohamsisak. Lánctalpak dübörögtek Budapest utcáin, félelmet és irtózást keltve. Megtörtént, ami a környező országokban már végbement, az éj leple alatt a németek magyar kiszolgálóinak közreműködésével a Gestapo elfoglalta a várost.

Már aznap este és másnap riasztották egymást a cionista ifjúsági szervezetek tizen-huszonéves vezetői, és úgy határoztak, hogy szervezetük 17 éven felüli tagjait kereszténységet tanúsító iratokkal látják el. Ez az az akció, ami a korábban hozott zsidóellenes intézkedések tükrében életmentő lett.

Először is eltűntek a figyelő szemek elől, álcázták magukat, megváltoztatott néven, adatokkal tevékenykedtek, és legfőképpen nem engedelmeskedtek a nácik és az általuk irányított magyar nyilasok parancsainak.

Iratok nélkül szinte még lélegzetet venni sem lehetett, a mentőakciókhoz kellettek az életmentő papírok. Ezek a lányok és fiúk bemagolták az új adataikat, ügyeltek, hogy mindig a zsebükben legyen a keresztlevél és a többi szükséges irat, hogy új identitásuk védelmében szabadon mozogva tudjanak másokat menteni. A szervezetek tagjai közül jó néhányan még ezekben a nagyon zűrös időkben is a szüleikkel laktak.

David Gur, a Hasomer Hacair Cionista Ifjúsági Mozgalom tagja – Fotó Gettóharcosok Háza, Izrael

Meg kellett győzni őket, de a szülőket is, hogy el kell költözniük. Ha túl akarják élni ezeket a ki tudja meddig tartó időket, az árja (vagyis keresztény) papírokkal mentőmunkát végezhetnek. Persze az új iratok birtokában is a lebukást, végső soron az életüket kockáztatták.

David Gur ekkor már 18 éves volt. Egy évvel korábban ment Békés megyéből Budapestre, ahol építkezésre állt be dolgozni, hogy később hasznosítható tudást szerezzen, mert Izraelbe készült, az akkori Palesztinába. David már kőművesinasként dolgozott, munka után esténként műszaki rajzolónak tanult, amikor a cionista mozgalomhoz csatlakozott. A műszaki rajzoló majdnem grafikus, vagyis pontosan képes látni, hogy mikor tűnik teljesen hitelesnek például a hamisított lakcímbejelentő lap. Így lett a teljes zsidó lakosságot szolgáló, legszélesebb körű tevékenység egyik szervezője.

Ő koordinálta az iratokat készítő műhelyt, aminek helye konspiratív okokból állandóan változott, és az elosztóhelyeket, amelyekből a fővárosban majdnem egy tucat működött.

Hogyan zajlott az életmentés? Először is beszereztek valódi igazolványokat és üres (eredeti) formanyomtatványokat. Ennek alapján kitöltötték az újakat, rájuk másolták különböző furfangokkal a szükséges pecséteket, majd eljuttatták őket a rászorulóknak. A sok ezer papír között volt rendőrségi lakásbejelentő (a legfőbb irat, mert fénykép nélküli volt), születési és házassági anyakönyvi kivonat, keresztlevél (ezek alátámasztották az igazán fontos iratok hitelességét), semleges országok védlevelei és sok más irat.

Shraga Weil grafikája ahogyan David Gurral együtt dolgoznak – Shraga Weil később híres festő- és szobrászművész lett Izraelben

Mindenkinek igazolnia kellett, hogy árja, azaz nem zsidó, és rá nem vonatkoznak a zsidótörvények meg a naponta kihirdetett megalázó, megszorító, korlátozó rendeletek. A valódi személyi adatok megszerzése nem volt egyszerű. David és társai az anyakönyvi hivatalokat járták, furfanggal és ügyességgel rengeteg valódi adathoz jutottak. Ezeket használták fel aztán a különféle igazolványok kitöltésekor.

Az írás folytatása az index.hu oldalon >>