2021. március 23-án két éven belül negyedszer járulnak az izraeli állampolgárok a szavazóurnákhoz. Az izraeli választási rendszer fő jellemzője az általános, közvetlen, egyenlő, országos és arányos szavazás. A Kneszet 120 tagja a pártlistáról szerzi meg a mandátumát. Az egyes pártok, illetve csoportos listák előre meghatározott sorrendben, a megszerzett szavazatok arányában kerülnek be a Kneszetbe, feltéve, hogy elérik legalább a választási küszöbhatárt, ami jelenleg az összes érvényes szavazat 3,25 százaléka. Az idei, 24. Kneszet megválasztását ezúttal az izraeli választókon keresztül szeretnénk bemutatni. Szavazópolgárokkal beszélgettünk arról, melyik pártra és milyen megfontolásból szavaznak.

Első rész:

Jes Atid – Oren (40)

Jair Lapid pártjára fogok szavazni. Azért, mert a Jes Atid egy centrista párt, és azt a társadalmi réteget képviseli, amelyhez én tartozom: nem vallásos, nem szélsőséges, nem megosztó nézeteket valló állampolgárok.

Az elveikkel is azonosulok, ezek például a kétállami megoldás, a szabad piacgazdaság, a jogrendszer, és főleg a bírósági ág védelme, a vallásos-ortodox hegemónia leépítése, tehát egyenlő katonai szolgálat, és az, hogy az ortodoxok iskolarendszerében is kötelezőek legyenek az alaptantárgyak.

Az eddigi parlamenti munkájukból, a médiában megjelent közleményeikből és a hírekből tudom, hogy mi a programjuk, hogy mit képviselnek, és meg vagyok velük elégedve. Várhatóan 15-20 mandátumot fognak kapni.

• A 24. Kneszet-választások teljes menetrendje

Legutóbb is a Jes Atidra, vagyis a Kék-Fehér pártlistára szavaztam és támogattam Ganz döntését, amikor koalícióra lépett Netanjahuval. Akkor világos volt számomra, hogy ez a legmegfelelőbb lépés ahhoz, hogy elkerülhessünk még egy választást, mert a választási eredmények azt mutatták, az ország lakossága két egyenlő részre van felosztva, és szükség van az egységre. De sajnos Netanjahu bebizonyította, hogy hazug, és hogy nem érdeke az ország polgárai közötti megegyezés megteremtése.

Most nem szavaznék Ganzra, egyrészt mert nem is tudni, pontosan mi a programja, és úgy érzem, nem eléggé érett, magabiztos politikus ahhoz, hogy az országot vezesse. Lapidra sem azért szavazok, mert azt szeretném, hogy ő legyen a miniszterelnök. Elsősorban az a fontos számomra, hogy leváltsuk Netanjahut, és ő már bebizonyította, hogy semmi áron nem hajlandó vele koalícióra lépni. Ezenkívül pedig azt tartom fontosnak és azért szavazok a Jes Atidra, hogy az általam fontosnak tartott értékek képviselve legyenek a parlamentben, a Kneszetben. A Jes Atid listáján szereplők számomra erre biztosítékot jelentenek, értékes, jó emberek, közöttük is például Karin Elharar képviselőnő.

Egyébként én baloldali, munkapárti szavazó voltam valamikor, de az utóbbi időben úgy érzem, a listájuk nem képviseli az én értékeimet. Most például a 7-dik helyen lévő arab jelölt az, aki miatt nem szavaznék rájuk, mert amit ő képvisel, az számomra túlságosan radikális anti-cionizmus.

Merec – K. (50)

A Merecre fogom adni a voksomat, mint eddig minden országgyűlési választáson. Baloldali vagyok, cionista is és emellett egy liberális, befogadó, szociális és szabadságtisztelő Izraelben szeretném felnevelni a gyerekeimet. Tudom, hogy nem ez a párt a legnagyobb, azt is, hogy nincs miniszterelnök jelöltje. Több évtizede nincsenek benne a kormánykoalícióban. Nem bánnám azt sem, de elfogadom, hogy ez így van egy demokráciában, mindazonáltal nagyon-nagyon fontosnak tartom a parlamenti ellenzéket. Ebben a Merec szerintem jól teljesít.

Ezúttal mégis nagyon sokat tépelődök, mert szeretném, ha a baloldali blokk megerősödne, és a Meirav Michaeli vezette Munkapártnak most jó esélye van, hogy ezt elérje, és egyébként is szeretném Michaelit támogatni. A Merec viszont – pontosan emiatt is – a kiesés küszöbén van. Nem lenne jó, ha a Merec nem kerülne be a Keneszetbe, ezért a legutóbbi közvélemény-kutatások eredménye miatt úgy döntöttem, megint rájuk szavazok.

Annak ellenére, hogy kis párt, a Merecnek nagyon részletesen kidolgozott, minden területre kiterjedő programja van: a kül- és belpolitika, a gazdaság és környezetvédelem területén, a szociális háló és a polgári szabadságjogok területén is. Ezen kívül komoly parlamentáris munkát végeznek, ellenzéki pártként nem csak petíciókat, de sok-sok törvényjavaslatot is beadnak, nem egyet el is fogadtatnak, ezek közül a közelmúltban a legfontosabb a mozgássérültek nyugdíjemelése volt.

Nican Horowitz jelenleg a listavezető, szimpatikus és szókimondó. Ma a legtöbb politikus – valószínűleg taktikai okokból – inkább hallgat, mint hogy elmondja a véleményét, vagy akár a programját egy-egy fontos kérdéssel kapcsolatban. Ez a Merecnél nem fordul elő akkor sem, ha az éppen fájó kritikát, nem populáris véleményt jelent. Ezért nagy valószínűséggel a Kneszetben is azt fogják majd képviselni, amiért a szavazatomat megkapták.

A Gazdasági – Hadar (53)

Yaron Zelicha nagyon komoly, elismert és nagytudású közgazdász professzor. Nem mellesleg Netanjahu nevezte ki a kétezres évek elején Állami Főszámvevőnek. Ezt a feladatát nem csak profin végezte, de kemény harcot hirdetett a monopóliumok és a korrupció ellen. Ez egyébként részéről kiütéses győzelemmel végződött: Ehud Olmert akkori miniszterelnököt a bíróság több év letöltendő börtönbüntetésre ítélte korrupció miatt.

Számomra a legfontosabb a jelenlegi választásokon egy olyan embert bejuttatni a parlamentbe, aki képes az „érett felnőtt” szerepét felvállalni. Nem vagyok hajlandó az eddigi három választás tapasztalatai alapján újból „stratégiai szavazásra”. Orli Levy így lophatta el a Merec és a Munkapárt szavazatait, Ganc meg a fél országét.

Most nem valaki ellen, hanem arra szavazok, akit én szeretnék látni az izraeli politikában, mégpedig a pénzügyminiszteri székben. Zelicha ugyan professzor, pénzügyi szakember, de szerintem hajlandó lesz puszta kézzel belenyúlni abba a pöcegödörbe, amit az izraeli gazdaságnak nevezünk jelenleg. Erre a posztra nem politikus, hanem szakember kell. Itt nem a félrebeszélésről, Iránról, napi hazugságokról van szó. Véleményem szerint ettől függ Izrael jövője az elkövetkezendő 20 évben: milyen gazdasági lépesekkel megyünk ki ebből a válságból? Izrael gazdasága nagyon beteg – ezt profin kell kezelni, nem politikusok populista döntéseivel.

Arra az előrejelzésre, hogy Zelicha pártja úgysem közelíti meg a bejutási küszöböt az a válaszom, hogy ennek ellenére is úgy gondolom, ha elég sokan szavaznak rá, akkor igen is van esély arra, hogy képviselő hely nélkül is pénzügyminiszteri posztot kapjon. Mindennél fontosabb most az, hogy legyen az országnak egy olyan pénzügyminisztere, aki a leghatékonyabban és legszakszerűbben kivezeti majd Izraelt a gazdasági nehézségekből, hajlandó felvenni a harcot a mindent átszövő korrupcióval és a terjeszkedő monopóliumokkal. Erre egy profi kell, nem politikus.

Folytatás következik…

A sorozat többi része itt olvasható >>