Vírusról, választásokról, vezérekről nem írunk – megígértem.
A Kispubli, teljes polgári nevén Kis Publicisztika a babérjaimon pihen, de most riasztanom kell: megint itt van!
Erre felpattan, munkára kész.
Exhazám csöppet sem szeretett vezére (de jó lenne ide is egy ex!) ismét itt vizitál az újhazám (sajnos nem ex-) miniszterelnökénél. Idelátogat. Választási malacnak. Smúzolni. Pesten így mondják.
Könnyű kézzel lefestjük a Kisgömböcöt, amint hinti a port a magyarországi zsidóság szemébe. Gyors vonalak, harsány színek: EU-s vétók az Izraelt támadó ügyekben, zsinagógarenoválások, rendbe hozott temetők, és most ez a parolázás.
A két Finkelstein-tanítvány osztálytalálkozót tart. Már megint. Az eminensek. Bedöglik a vázlat, ha tovább színezzük, de azért egy-két részlet még kell.
Az izraeliek, akik olvasnak ezen a nyelven, szinte semmit nem tudnak a magyar Vezér nácisimogató politikájáról, a tűrt és támogatott újnyilas rendezvényekről, a mocskos emlékű szobrok védelméről, a Sorost támadó, antiszemita hagyományokat élesztgető kampányról, a kormányoldal rendszeres elszólásairól, a közbeszédben megtűrt zsidózás minősített eseteiről.
Egy-két jól megválasztott jelző, felsorolások. Gyerünk, Kispubli!
Aztán elkap a hév, és belefogok egy történetbe:
A Vezér a golyóálló mikrobuszával egy felújított zsinagóga átadására vágtat, biflázza a blablát, amit megírtak neki: történelmi felelősség, nácinémetország stb. Közben ukázt ad a kormánylapnak: a Becsület Napjára készülő nyilasok dicsőítésére. Majd a következő telefonnal utasítja a szájjárt’tó külügycsicskáját: az EU-s vétó a zsidókat támadó határozatok ellen! „Értem, zseni vagy, Főnök!” Azután még két zsidóvicc – ahogy köll –, hogy érezze a jószág, hogy a gazdi jó kedvében van. A röpke grűnéskóhnozásról eszébe jut, hogy a meccsre járós kabátjában indult el zsidókázni. Kell, hogy legyen a zsebében szotyola! Van! Elégedetten hátradől, és vígan köpködi szét a héjat a Volksi buszban. Majd kitakarítják! Megveregeti a saját vállát: mindenki zsebben. Nácik, zsidók, szotyola.
A Kispubli itt megszegül. Először is, ez egy Novella, ehhez ébreszd fel azt. Másodszor is, unom ezt a folytonos vezérezést. Én is!
Az izraeli magyarok szívesen gondolják majd ezt a pillanatot a két Nagy Taktikus zseniális húzásának. Egy kispublicisztika kevés őket leszállítani erről a felhőről. Inkább elemezd a magyar társadalomban mélyen gyökerező antiszemitizmust, amelyet ez a Kisgömböc ápolgat, hogy újra szárba szökkenjen szépen, ahogy minden diktatúrában szokott. A szélsőjobb szavazók visszaédesgetését a nyíltan fasiszta pártoktól a kormánypárt kebelébe…
Az a Nagypubli lenne, addig hazamegy.
Vírus, választások: ilyenkor ritkán röpködnek a vezérek. Jön a friss hír, régi fotókat böfög vissza a net, és az én gyomrom is újra felfordul.
Megint itt van, és a mi Első Emberünk kezet szorít majd vele, újra.
Ilyen ostoba és tudatlan, vagy ilyen cinikus gazember?
És akkor írjak ide egy poént, ahogy a Kispubli megköveteli?
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
