Párbeszéd
A televízióstúdióban kilenc ember beszél egyszerre, körülbelül azonos hangerővel. Néha, mikor az egyik meghall véletlenül egy mondatot egy másik monológjából, akkor beleerősít. Nem ölik meg egymást, mert az ellenkezne a kulturált viselkedés szabályaival.
Egy reménytelenül kapálódzó szerencsétlen is van közöttük, ő a műsorvezető.
Ezt nálunk stúdióbeszélgetésnek hívják.
A műsorvezető elköszön, már szól a szignál, de ők zavartalanul ordítoznak tovább. Elképzeltem azt a pillanatot, amikor leesik nekik, hogy már nincsenek adásban.
Szerintem kitör belőlük a röhögés. Egymás vállát püfölik: de jól csináltad! Azért csak elmondtad! Lehetett ebből érteni valamit? Mindegy, odatettük! Esetleg kis paródiákat rögtönöznek egymásnak a legnagyobb ökörségekből. Talán mezcsere nincs, mint a focimeccsek végén.
Harcképek
Az óriásplakátokon két arc. Az egyik sötét gondolatokkal a ráncos homloka mögött. Alulról, a Pokolból kapja a fényt, sötét, kontrasztos és vörös a kép. A kamera fentről néz le rá. Ő maga is sunyin lefelé pislog.
A másikat magunk felett látjuk, a felhőtlen ég alatt. Derűt sugárzik, optimistán a jövő felé, felfelé tekint. Fürdeti arcát a napban, vonásai elsimulnak a fényben. Több helyet kap az osztott képben.
Egy másik plakáton szerepcserével ugyanez…
Ezek alapján végre el tudom dönteni, hogy ki érdemli meg a szavazatomat.
Az ígéretek földje
Politikai elemző se lennék!
Tényként kell szegényeknek kezelni, amit a politikusok mondanak. Következtetéseket kell levonni azokból a kijelentésekből – leszögezte, hangsúlyozta, garantálta –, amelyek ilyenkor, kampány idején elhangoznak.
A jósoknak könnyebb a dolguk. A kávézaccban, a tenyér ráncaiban, a kristálygömbben több a realitás.
Hajrá
Nézem az üres lelátók ellőtt futkosó, 22 szerencsétlent a tévében. Most, a járvány miatt bezárt stadionok idején értettem meg, hogy mindez nem a labda kergetéséről szól.
A lelátók két egymással szemben elhelyezkedő tábora a lényeg. A fontos csak az, hogy teli tüdőből ordíthassuk a csapatunk nevét. És szidhassuk a másik tábort, együtt az akolmelegben.
Ezt a meccset végre lefújták.
Napi app
Egy start-up országban, ahol ilyen sűrűn kell választani, már rég rátehették volna ezt a herce-hurcát egy applikációra. Akkor akár naponta is lehetnének választások. Reggel a fogmosás után mindenki nyomna egy lájkot az aktuális vagy az örök kedvencének, és délben már tudná, hogy aznap délután ki az, aki nem tud kormányt alakítani.
Este kampány, éjféltől kampánycsend. Hajnalban pedig új választás. Ha a bevásárlást, a párkeresést, a jógát és a kutyasétáltatást lehetett digitalizálni, ezt a cirkuszt miért nem?
Az erősebb kutya
Egy kutyasétáltató jön szembe. Kilenc barna kutya baktat mellette a pórázokon. Az egyik – egy pitbull – nagyon megörül nekem és bejelentkezik egy kis simogatásra. Persze, megkapja.
– Te csak barna kutyákat vállalsz? – kérdezem a srácot.
– Nem! Páros napokon barnák. Páratlanon a feketék. Sabatkor a többi.
Mire ezt megbeszéljük, a pitbull már fel is állította a simogatási sorrendet a falkában: engem először, és csak engem! Nektek meg kuss!
A demokrácia szebb.
Süt a nap, végeredmény még nincs.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
