A Yad Vashemben az elmúlt hatvan év során összeállt lista 27 712 „Igaz ember” nevét tartalmazza, akik nem zsidóként mentettek zsidókat a soá idején. Ám még mindig vitatkoznak azon, hogy a zsidókat mentő zsidókról kell-e ilyen listát vezetni.

Az Új Kelet olvasói között lehetnek olyanok, akik tudják, ki volt Komoly Ottó, és emlékeznek tevékenységére is – talán arra, hogy a Svájci Vöröskereszt „A” Osztályának elnökeként mit tett azért, hogy biztonságos otthont létesítsen mintegy 6000 zsidó gyermeknek. Összességében valószínűleg 15-20 000 zsidó megmentésében volt jelentős szerepe. Bár a tevékenységével foglalkozó irodalom jelentős, Magyarországon, a Zsidó Múzeum lépcsőházának falán csak egy kis márványtábla szól arról, hogy ki is volt ő.

A családjának túlélői arra a következtetésre jutottak, hogy szeretnének egy könyvben vagy albumban is megemlékezni vértanúságáról. Ezért visszaemlékezéseket, az 1943–44 közötti időszakra vonatkozó történeteket keresnek, mielőtt ezek az emlékek elhalványulnak vagy teljesen elvesznek.

Komoly (Kohn) Ottó apám bátyja volt. A magyar zsidóságban figyelemre méltó szerepet játszott a holokauszt előtt és alatt, de tevékenysége soha nem kapta meg a megérdemelt nemzetközi elismerést. Tanúvallomásommal kezdeném pótolni a vitathatatlan hiányt.

Ignacz, David és Otto Kohn

1892-ben született Budapesten. Apja, Kohn David részt vett a második, bázeli Cionista Kongresszuson, ő alapította meg a mozgalom magyarországi tagozatát.

- Hirdetés -

Az első világháborúban Ottó az osztrák–magyar hadseregben harcolt, századosi rangot ért el, megsebesült, katonai kitüntetésekkel szerelt le. Ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetemen statikus mérnök diplomát szerzett, közben tevékenykedett a cionista ifjúsági mozgalomban is.

1939-ben fontolóra vette az alija lehetőségét Palesztinába. Végül úgy döntött, Magyarországon kell maradnia, hogy segíteni tudjon a magyarországi zsidóságon az egyre nehezebbé váló helyzetben. 1941-ben a Magyar Cionista Szövetség elnökévé választották, majd 1943-ban megalapította Budapesten a Segély- és Mentőbizottságot (Va’ada).

Első világháborús katonai kitüntetésekkel, 1940

Kasztner Rezsővel és több fiatal cionistával együtt részt vett a főleg Lengyelországból és Szlovákiából hatalmas számban menekülő zsidók számára élelmiszerek beszerzésében, az orvosi szolgáltatások megszervezésében, illetve a Budapestre özönlött sok ezer ember számára a menekülési utak megtalálásában.

Amikor a súlyosbodó zsidóüldözés ügyében a Zsidó Tanács meglehetősen passzívnak tűnt, Komoly Ottó úgy döntött, hogy aktívabb szerepet vállal. A háborús kitüntetései mentesítették az egyre szigorodó zsidótörvények alól: nem kellett például sárga csillagot viselnie, vagy betartania a kijárási tilalmat. Így szinte korlátok nélkül tevékenykedhetett. Tárgyalt Horthy kormányának rugalmasabb gondolkodású tagjaival, az ifjabb Horthy Miklóssal is.

Az 1944. márciusi német megszállás nyomán a Va´ada bizottság vezetői megosztották a zsidómentő munkát. A leszerelt százados a magyar politikai, egyházi vezetőktől és diplomatáktól próbált támogatást szerezni, míg Joel Brand és Kasztner Adolf Eichmannal kezdett tárgyalásokat.

Komoly Ottó Kasztner Rezsővel – Fotó: Holocaust Memorial Museom

Katonai státuszának és Horthy Miklós fiával tartott kapcsolatának segítségével próbált hatni a kormányra. Vezetése alatt a magyarországi nácibarát politika ellenében a Va’ada együttműködött nem-zsidó csoportokkal is; kapcsolatot talált a magyar liberális körökhöz, a spanyol, svéd, portugál és svájci konzulátusokhoz, tárgyalt a pápa képviselőjével (a nunciussal), a református egyházzal és néhány miniszterrel. Komoly végül (de már csak Szálasi hatalomra kerülése után) szerepet vállalt a Zsidó Tanácsban is, megpróbálta elsimítani a különböző frakciók közötti konfliktust. Teljes szívvel és erővel támogatta a cionista ifjúsági mozgalmak földalatti tevékenységét is.

Nem sokkal később, Friedrich Born kezdeményezésére felállították a Nemzetközi Vöröskereszt (IRC) ‘A’ osztályát, amelynek vezetésével Komoly Ottót bízták meg. Ez kezdetben a gyermekek megmentésén dolgozott. Komoly egy 35 különböző gyermekotthont működtető irodát vezetett, ezekben mintegy 550 felnőtt gondozott a szüleiktől elszakított 6000 zsidó gyermeket. Az „A” iroda, ahogy hívták, működtetett biztonságos házakat is, ahol külföldi képviseletek védelme alatt ideiglenes menedékre lelhettek a zsidók. Szerveztek menedéket, ételt és orvosi szolgáltatásokat a zsidó kórházaknak, majd később a budapesti gettónak is.

Új Élet, 1946

Kasztnerrel együtt Komoly részt vett az ún. mentővonat akció megszervezésében is. Ezek a szerelvények 1944 júniusában 1686 zsidót mentettek ki Bergen Belsenen át Svájcba. Komoly itt ismét lemondott az önmentés lehetőségéről, a vonaton neki felkínált három helyről, csak egyet fogadott el a lánya részére.

Komoly Ottó neve nem lett olyan ismert, mint Carl Lutzé vagy Raoul Wallenbergé, de erőfeszítései és eredményei nem kevésbé lenyűgözőek. A háború alatt végig Budapesten maradt – és amit a zsidó életek megmentéséért tett, az valószínűleg elérte, sőt meghaladta mindazt, amit a legtöbb zsidó vagy keresztény embermentő végzett.

1944. december 28-án beköltözött a budapesti Ritz Hotelbe, ahol az IRC helyi képviselője is lakott. Négy nappal később, január 1-én, a nyilasok „csak egy kihallgatásra” vitték el azzal, hogy még aznap vissza is hozzák. Soha többé nem hallottak róla, és más zsidók ezreihez hasonlóan valószínűleg őt is a Dunába lőtték. Nem egészen három hét múlva, január 18-án, a Vörös Hadsereg felszabadította Budapestet.

A felesége és a lánya túlélte a háborút, és később az akkori Palesztinában telepedtek le.

Komoly Ottó posztumusz kapta meg Tildy Zoltán köztársasági elnöktől az egyik legmagasabb kitüntetést, ezt még a felesége vette át.

Nathan Komoly utca

1953-ban egy déli moshavot az ő emlékére Yad Natannak neveztek el, Izraelben utcák viselik a nevét. A B’nei Brith és a KKL-JNF 2013-ban Jeruzsálemben, a Mártírok Erdejében tartott ünnepségen emlékezett rá.

Komoly Ottót nemcsak a cionisták tartják a zsidóság egyik legnagyobb mártír hősének, hanem az egész zsidó közösség. A vész napjaiban, amikor a jövő szörnyű kilátásai mellett még a belső viszályok is mindennaposak voltak, ő volt az egyetlen ember, akinek tisztességét és bátorságát soha senki nem vonta kétségbe. A legnagyobb elismeréssel tekintettek rá kortársai, majd később a történészek – beleértve Brahamet, Cesaranit, Bauert.


Ha személyes emlékei lennének Komoly Ottóról, vagy családját érintette a tevékenysége, az Új Kelet szerkesztőségén keresztül vegye fel a kapcsolatot a cikk szerzőjével.

- Hirdetés -