Dana Weiss izraeli újságíró, jogász és televíziós műsorvezető. Politikai kommentátorként és műsorvezetőként dolgozik az izraeli hírszolgáltató csatornánál. Alábbi írását a Facebook-oldalán tette közzé az igazságügyi miniszter kinevezésével kapcsolatban (erről itt)
Nem érdekes az igazságügyi miniszter kinevezésének eljárása. Az események krónikája is lényegtelen – teljesen mással kéne foglalkoznunk. Most olyasmiről beszélünk, amely a lehető legközelebb van az összes ismert dolog megsértéséhez, és a játékszabályok teljes felrúgásához.
Netanjahu még mindig miniszterelnök, és ő az, aki ebben a minőségében ma felállt és azt mondta a legfőbb ügyésznek: „Nem hallgatok rád, megtartom a szavazást annak ellenére, amit mondasz.” Netanjahu egyszerűen magasról tesz a törvény értelmében meghatalmazott jogtanácsosi szerepkörre, és de facto törölte Mandelblit tisztségének ezt a funkcióját, miután az benyújtotta ellene a vádiratot.
Az a legszörnyűbb gondolat, hogy mindez előre megtervezett, hogy a miniszterelnök szándékosan próbálja az összeomlás szélére juttatni a rendszert és megszüntetni az ombudsman legitimitását. Hihetetlen, hogy a rendőrségért is felelős Ohana belbiztonsági miniszter, vagy Amszalem miniszter milyen lekezelően beszélnek a jogtanácsossal. Nem is beszélve Tzachi Braverman kormánytitkárról, aki nem először Likudosként viselkedik, és nem a megfelelő szabályoknak alárendelt köztisztviselőként.
Másrészt Netanjahu tudja, hogy a mai kabinetülésen történtek politikailag ártanak neki, ezért az elmúlt órában úgy döntött, hogy visszakozik. Bennett és Szaár határozott nyilatkozatokat tettek közzé, melyekben a történtek miatt az egységkormány, vagyis a „változás kormánya” létrehozásának szükségességére utaltak, és Netanjahu attól tart, hogy mai magatartása közelebb hozza összeférhetetlenségének a kihirdetését is.
Bennett és Szaár valójában látják, mi vár rájuk a kormányban Netanjahu mellett, olyan miniszterelnökkel, aki nem hajlandó betartani az általa aláírt megállapodásokat, nem hajlandó betartani azokat az alaptörvényeket, amelyeket saját maga számára változtatott meg, és amelyeket a kneszetben is megszavazott.
Izraelben nincs sokéves hagyománya a demokráciának, csak eljárás és gyakorlat van. Ezekben a pillanatokban emlékeznünk kell arra, hogy már volt egy kneszet-elnökünk, aki nem volt hajlandó betartani a Legfelsőbb Bíróság ítéletét. Mi következik, ha a miniszterelnök is fütyül a főügyészre?
Sok éve vagyok szakmában. De ma különösen nehéz a szívem.
