barukh szereti izraelt

halál az arabokra!
halál az arabokra!
skandálta csütörtök este
néhány száz szélsőjobboldali izraeli
jeruzsálemben
a damaszkusz kapunál
a ramadán alkalmából
imára gyülekező
izraeli muzulmánoknak

két héttel azután
hogy becálel szmotrics
szélsőjobboldali izraeli politikus
azt nyilatkozta
hogy minden muzulmánnak
tudnia kell
hogy izrael
kizárólag
a zsidók országa
és aki ezt nem fogadja el
annak el kell innen mennie

becálel szmotrics
bibi netanjahu szövetségeseként
került a parlamentbe
a márciusi választásokon

ha a következő tíz napban
bibinek sikerül kormányt alakítania
akkor becálel szmotrics
miniszter lesz
az izraeli kormányban…

szombat reggel van
barukh a kanapéján fekszik
és a septembers of shiraz
című regényt olvassa

éppen azt a részt
amiben az iráni forradalmi gárda
által letartóztatott
bebörtönzött
és megkínzott
zongorista
szocialista professzor
és gyémántkereskedő
összetalálkozik
a börtön zuhanyzójában

ahová hetente egyszer mehetnek
megmosni magukat
és a ruhájukat

a három férfi meztelen
testükön
kínzások nyomai

égésnyomok
amiket a vallatók
cigarettái égettek a bőrükbe
véraláfutások
és üszkösödő lábak

a börtönön kívül
a fundamentalisták forradalma előtt
a három férfi
teljesen különböző életet élt

ami mégis összehozta őket
a börtön zuhanyzójában
az az
hogy egyikük sem
menekült el időben
a fundamentalista terror elől

hazájuk szeretete
a kényelem
és az értékek
amik nem voltak
pénzzé tehetőek
ott tartották őket…

barukhnak ismerős
a börtönjelenet

olvasott ilyenről
faludy györgynél
magyar börtönnel
magyar vallatókkal
magyar égésnyomokkal
magyar véraláfutásokkal
és magyarul üszkösödő lábakkal

barukh egy olyan korban
egy olyan országban született
ahol és amikor
még éltek
a kínzók
és a megkínzottak

barukh még ismert olyan embert
aki az ágya alatt
egy telepakolt bőröndöt tartott
arra az esetre
ha menekülnie kell

így hát
amikor az iráni forradalomról olvas
barukh lelki szemei előtt
nem jól fésült színészek
elevenítik meg a szereplőket

hanem magyar fejek
és magyar arcok

amikor például
a vallatókról olvas
folyton józsi bácsit látja maga előtt
a zsíros kis kopasz munkásőrt
aki feleségével
annus nénivel
barukhék szomszédjában lakott
barukh gyerekkorában

ahogy eszébe jut józsi bácsi
barukh leengedi a könyvet
és a szeme végigfut
a jeruzsálemi lakáson

a zongoristára
a szocialista professzorra
és a gyémántkereskedőre gondol

és bibire
és becálel szmotricsra
és az arabok halálát kívánó szavazóira

barukh arra gondol
hogy hálistennek
nekik semmi értékük nincs
ami ne férne el egy-két bőröndben
és amit fájna hátrahagyniuk

ha menekülni kell…

barukh nem arab

sőt
zsidó

de eleget élt
és tanult ahhoz
hogy tudja
hogy azok
akik most
az arabok halálát követelik
előbb-utóbb
a barukh-hoz hasonló
bajkeverők
per árulók
halálát is fogják követelni

ha elég biztatást kapnak
felülről

barukh nem tehet róla
de szombat reggel
fejben csomagolni kezd

ez maradhat
ez mindenképpen jön
ez nem kell
ez maradhat
ez jön

barukh nem mozdul
a kanapéján fekszik
mellkasán az iráni forradalomról
szóló regénnyel
csak a feje dolgozik

nem tehet róla

nem direkt csinálja…

amikor a szombat kimenetele után
visszakapcsolódik az életbe
és elolvassa a híreket
barukh látja
hogy péntek éjjel
harminchat rakétát
lőttek gázából az országára

és barukh mégis
bibi és szmotrics és a nácik miatt
aggódik

miért?

miért aggódik jobban
az izraeli fundamentalisták miatt
a muszlim fundamentalistáknál?

mert barukh szereti izraelt

zsidókkal
és arabokkal
és muzulmánokkal
és keresztényekkel

szereti az utcákon
a héber
az angol
és az arab feliratokat

magáénak érzi az országot
így
színesen

nem igényel kizárólagosságot

mert nem érzi izraelt
kevésbé a magáénak attól
hogy mások is a magukénak érzik…

barukh szereti izraelt

úgy szereti
ahogy a zongorista
a szocialista professzor
és a gyémántkereskedő
szerette iránt

és úgy
ahogy faludy szerette magyarországot

facebook.com/barukhhh