Legyen ön is nemzeti hős két egyszerű lépésben! Legyen egy olyan álma, amely a haza védelmét szolgálja! Minden felmerülő nehézséggel számoljon le, és valósítsa meg ezt az álmot!
Amikor kisfiuk, Dani 1962-ben megszületett Tel-Avivban, a Kassa környékéről a háború után Izraelbe települt Aviva és Avraham Gold valószínűleg álmodni sem mert arról, hogy egy napon gyermekük nevéhez fűződik majd a 21. század legjelentőségteljesebb izraeli fejlesztése, a Vaskupola, amellyel emberek millióinak az életét védi majd meg. Nyilván a kis Daninak nem rakéta vagy radar volt a jele az oviban, és amikor 1983-ban csatlakozott a légierőhöz, még senki sem sejtette, hogy a fiúban micsoda lehetőségek rejlenek.
Mire Dani Gold 2016 júliusában a Védelmi Minisztérium fegyverkutatási, -fejlesztési és technológiai részlegének az igazgatója lett, már sok víz lefolyt a Jarkonon, és hősünk is több pozícióban kipróbálta magát, úgymint az elektronikai rendszerek irányítója vagy a kutatási és fejlesztési egység feje. 2012-ben az akkor még el nem fogadott terv, a Vaskupola-csoport fejlesztési vezetője lett, bár később az állami számvevőszék sokat kritizálta ezen tevékenységéért. Azért mire 2014-ben dandártábornokként leszerelt, mégiscsak megkapta az Izrael Biztonságáért Díjat, és a légierő parancsnokaként további négy elismerést érdemelt ki.
2014-ben megalapította a Gold R&D Technology and Innovation nevű céget, amely kutatás-fejlesztéssel, innovációval, számítógépes biztonsággal, okos-biztonságos városok fejlesztésével foglalkozik – sok más mellett. S ha ez még mind nem lenne elég, Dani Gold önkéntes vezetője a kereskedelmi-polgári Kiberkutatás-Fejlesztés izraeli nemzeti bizottságának, illetve az agykutatási technológiákkal foglalkozó izraeli szervezet (Israel Brain Technologies, IBT) igazgatótanácsának is a tagja.
Saját maga így vall elért eredményeiről:
„A történelem során minden feltalálót, aki képes volt a kereteken kívül gondolkozni, és megpróbált valamiféle új technológiát kitalálni, amely addig nem létezett, álmodozónak vagy holdkórosnak kiáltottak ki. Amikor belekezdtem ebbe az egészbe, a tudományos körök kifejezetten szkeptikusak voltak irányomban. Ha végiggondolod, teljesen jogosan, hiszen sci-finek hangzik az ötlet, hogy egy radarral valószerűtlenűl rövid idő alatt beméred az ellenséges rakétákat, az kiszámítja a becsapódás helyét, csak hogy közben a mi rakétáink megsemmisítsék őket röptükben, amennyiben szükséges. Viszont ma már boldogan mondhatom: amiről azt hittük, hogy sci-fi, megvalósult, és a védelmi rendszer valóban életeket ment.
Ha senki sem ad egy fabatkát az ötletedre, amiben te igenis hiszel, találd meg magadban azt hangot, amely átsegít ezen az időszakon, és harcolj a szélmalmokkal csak azért is. Igenis megéri néha Don Quijoténak lenni.”
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
