Miután ultimátumot adott Izraelnek és Jeruzsálemet lőtte, a hadsereg felhatalmazást kapott a Hamász célpontjai elleni széles körű válaszcsapásra. Ironikus módon a Hamász egy utolsó szívességet tesz Netanjahunak, mivel a folyamatos rakétázás eltemetheti a váltás kormányát még annak megszületése előtt. Amosz Harel, a Haaretz katonai ügyekkel foglalkozó újságírójának elemzését foglaltuk össze.
Több mint egy év viszonylag csendes és stabil időszaka után a Gázai övezetben Izrael és a Hamász ismét széleskörű katonai konfrontáció küszöbén áll. A Hamász, amelynek az elmúlt hetekben fokozatosan eldurvultak az Izraellel kapcsolatos nyilatkozatai és lépései, tegnap hét rakétát indított a Gázai övezetből Jeruzsálem térségébe, válaszul azokra az erőszakos intézkedésekre, amelyek során több mint 300 palesztin és mintegy 30 izraeli rendőr sérült meg a Templom-hegy környékén.
A Gázai övezetben végrehajtott légicsapások során 24 ember életét vesztette, köztük kilenc gyermek és három Hamász-fegyveres. Jelenleg a nemzetközi közvetítők arra számítanak, hogy versenyfutás kezdődik az idővel a Gázai övezetben: az 2014-es Cuk Eitan (Erős szikla) hadművelet óta először lesz újra nagyszabású fellépés a Hamász megakadályozására. Az IDF legkevesebb néhány napig tartó válaszcsapás-sorozatra készül. A háttérben a jeruzsálemi zavargások folytatódnak, miközben az izraeli politikai rendszer egy még megoldatlan válság csapdájában van.
A jeruzsálemi erőszak negyedik egymást követő napja a Templom-hegyen a rendőrség és az imádkozók, valamint a palesztin tüntetők közötti erőszakos összecsapásokkal kezdődött. A Vörös Félhold szerint 13 palesztin súlyosan megsebesült. Délután nagy mértékben megnőtt a feszültség a védelmi szervezetekben és politikai szinten is. A biztonsági kabinet rendkívüli tanácskozást hívott össze. Aviv Kochavi vezérkari főnök a csapatok újabb megerősítését (további négy zászlóaljjal) rendelte el, ezúttal a Gázai övezet könyékén, és egy napra leállította a óriási katonai gyakorlatot, amíg a helyzet tisztázódik. Ugyanakkor a rendőrség és az IDF lezárta a Gázai övezet határának közelében lévő utakat a polgári forgalom elől, és útzárakat állított fel a térségben.
16:30 körül világossá vált a feszültség és az előkészítő intézkedések megtételének oka. A Hamász ultimátumot adott Izraelnek: „ha 18:00 óráig nem hagyja el az összes rendőr a Templom-hegyet és a Sejk Dzsarra negyedet, és nem engedik szabadon az összes fogvatartottat”, akkor akcióba fog lépni. Bár Izrael megváltoztatott néhány tervet – többek között törölték (túl későn) a jobboldaliak által szervezett jeruzsálemi „zászlós menet” útjának az óvároson áthaladó szakaszát –, természetesen nem reagált az ultimátumra. 18:00 órakor páncéltörő rakétát lőttek ki a Gázai övezetből egy izraeli dzsipre (egy polgári személy könnyebben megsebesült), majd ezt követően hét rakétát lőttek Jeruzsálemre és Beit Semesre. Később több mint 200 rakétát zúdítottak Szderotra, Askelonra és a Gázai övezethez közel eső településekre. Úgy tűnik, hogy ezúttal a Hamász és az Iszlám Dzsihád együtt cselekedett, összehangolva a támadásokat.
A Hamász lépései nagyon szokatlanok – mind az ultimátum, mind Jeruzsálem lövése. Ennek megfelelően az izraeli kabinet viszonylag nagy horderejű válaszintézkedéseket hagyott jóvá. Körülbelül két és fél hete, miután 36 rakétát és aknavetőt lőttek ki, az IDF széles körű katonai válaszcsapást javasolt, de a politikai vezetés nem hagyta jóvá azt a tervet. Ezúttal a hadsereg zöld utat kapott arra, hogy támadhassa a Hamász-célpontokat, ezekben a terrorszervezet katonai szárnyának legalább három fegyverese meg is halt. A civilek halálának körülményeit még nem tisztázták. Az IDF szóvivője, Hidai Zilberman dandártábornok tegnap este elmondta, hogy az IDF széles körű műveletre készül. Feltételezhető, hogy a Hamász vezetői elleni likvidálások is napirenden vannak.
Úgy tűnik, Izrael eltökélt szándéka, hogy továbbra is erőteljesen reagáljon a Jeruzsálem elleni lövésre, ezzel együtt komoly érvek szólnak egy – az Erős sziklához hasonló – széleskörű katonai művelet megindítása ellen. Először is, a hét évvel ezelőtti művelet nem sokat ért el, amivel tisztában vannak az azt vezető emberek: Benjamin Netanjahu, Beni Ganz és Aviv Kochavi. Másodszor, éppen az az Izrael készül bosszút állni a Hamászon, amelyik évek óta istápolja a szervezetet a Gázai övezetben, miközben elidegenült riválisától, a Palesztin Hatóságtól. Harmadszor: a konfliktus kezeléséről egy olyan ellentmondásos, ügyvivő kormány dönt, amelynek a vezetőjét a nyilvánosság legalább fele teljesen hiteltelennek tartja.
Netanjahunak nehézségei lesznek az Egyesült Államokkal és a nemzetközi közösséggel való manőverezés során is. A Biden-kormány máris kifejezte nemtetszését Izraelnek az elmúlt napokban végrehajtott lépéseivel szemben a jeruzsálemi Templom-hegyen és a Sejk Dzsarra negyedben. Az elmúlt négy évben Netanjahu tudta, hogy bárhogy is bánik a palesztinokkal, Donald Trump elnök mögötte áll. Joe Biden nem lesz közömbös az izraeli civilek elleni rakétatűz iránt, de nem fog vakon támogatni bármilyen izraeli katonai lépést.
Az elmúlt hetekben megkérdeztek több – nem éppen Netanjahut egyértelműen támogató – politikai és biztonsági személyiséget, hogy Netanjahu szándékosan szítja-e a katonai konfrontációkat annak érdekében, hogy politikai hasznot szerezzen. Erre mindenki nemmel válaszolt. Sőt, a kemény személyes versengés ellenére Netanjahu meglehetősen összehangoltan cselekedett Beni Ganz védelmi miniszterrel a jelenlegi jeruzsálemi és ciszjordániai válságok, valamint az iráni front kezelésében.
És mégis kétségtelen, hogy a jelenlegi eszkaláció jól szolgálja őt. Ez megnehezíti Naftali Bennett és Jair Lapid kormánykoalíciójának megalakulását a következő napokban, és minden bizonnyal megnehezíti a Közös Lista és a Raám arab pártok belső vagy külső támogatásának mozgósítására tett kísérleteket is. Időközben Lapid, Bennett és partnerük, Gideon Szaár is kiadtak nyilatkozatot, amelyben a kormány támadó jellegű katonai lépéseinek támogatásáról biztosítanak.
Ironikus módon, és talán nem feltétlenül szándékosan, a Hamász most egy utolsó szívességet tesz Netanjahunak. A területeken folyó zavargások eltemethetik a „változás kormányát” – még annak megszületése előtt. Úgy néz ki, hogy minden egyes nap – különösen, ha az tűz alatt telik – csökkenti a Netanjahu ellen egyesült blokk sikerének esélyét. Másrészt a kormányfő sincs irigylésre méltó helyzetben: amint azt már Ehud Olmert tapasztalta előtte, nehéz népszerűtlen miniszterelnökként veszélyekkel járó biztonsági lépéseket tenni, amikor oly sok polgár kétségbe vonja döntéseinek tisztaságát.
