Sejk Dzsarra története 8 lépésben

Zsidó szervezetek és mecénások földet vásárolnak az arab többségű, jómódúnak számító lakónegyedben, többek között megvásárolják Simon Hacadik (“Igaz Simon”) hagyomány szerinti sírját és annak környékét.

A függetlenségi háború háború miatt menekülésre kényszerülnek Jeruzsálem lakosai. Az arabok a keleti, a zsidók pedig a nyugati oldalra menekülnek. Ezek is és azok is otthagyják régebbi ingatlanjaikat, vagyonuk egy részét, otthonaikat.

A Sejk Dzsarra negyed a jordániai kormány ellenőrzése alatt áll, amely elhagyott otthonokba betelepíti a háborúban házaikat vesztett palesztin menekülteket.

Izrael elfoglalja Kelet-Jeruzsálemet (és Ciszjordániát, a Gázai övezetet és a Golán-fennsíkot), és Sejk Dzsarra negyed is Izrael ellenőrzése alá kerül.

Az izraeli parlament elfogadja a Bírósági és közigazgatási eljárásról szóló törvényt, amely előírja, hogy az 1948-ban vagyonukat elvesztett zsidók vissza tudják perelni eredeti tulajdonukat. Másrészt a törvény alapján az 1948-ban vagyont vesztett palesztinok nem követelhetik vissza ingatlanaikat.

Pénzes jobboldali szervezetek elkezdik felvásárolni az állami fennhatóság alatt lévő, a zsidó bizottságok által 1876-ban megvásárolt földterületeket és ingatlanokat, és azon dolgoznak, hogy az 1950-es években odatelepített palesztin családokat ezzel a módszerrel elűzzék.

Kilakoltatják az első családokat a Sejk Dzsarra lakónegyedben lévő otthonaikból a fenti diszkriminatív Bírósági és közigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezései alapján. A zsidók és a palesztinok rendszeres pénteki heti tüntetéseivel sikerül megállítani a kilakoltatások folytatását, az ezzel kapcsolatos ügyeket bírósági útra terelik.

13 újabb családot, mintegy 300 embert próbálnak kilakoltatni a hatályos izraeli törvények alapján (lsd. fenn). Sokuknak 1948 előtt voltak házai a város nyugati részén (vagy Jaffón, vagy Lodban).

Az ügy felért a legmagasabb fórumra: a Legfelsőbb Bíróság a következő napokban dönt.