Néha úgy tűnik, mintha az országot egy precízen működő algoritmus vezérelné, amely előre kiszámítja, milyen mértékű és időtartamú csapásokkal kell sújtani a gázai palesztinokat és az izraelieket ahhoz, hogy a nemzetközi közvélemény tiltakozása éppen csak a kritikus szint alatt maradjon. Mintha az áldozatok száma, az emberi szenvedés és a társadalmi traumák csupán statisztikai tényezők lennének egy nagyobb, stratégiai játszma részeként. A cél látszólag az, hogy a világ közönye vagy csekély ellenállása közepette az izraeli vezetés sikeres győzelemként kommunikálhassa azt, ami valójában csak egy gondosan csomagolt vereség.
Ez a „kalkulált egyensúly” mélyen nyugtalanító morális kérdéseket vet fel. Hogyan normalizálódhat az emberek szenvedése és áldozatai egy geopolitikai stratégia eszközeként? Hogyan válhat az emberi tragédia egy olyan politikai játszma részévé, amelyet a nemzetközi közösség passzivitása és beletörődése legitimál? És vajon meddig tartható fenn ez a logika, anélkül hogy a régió végleg elveszítené a békés együttélés lehetőségét? Ez nemcsak a palesztinok és az izraeliek közös tragédiája, hanem a globális erkölcsi felelősség súlyos kérdése is. Hány emberi életet ér meg egy „győzelem illúziója,” és mekkora árat fizet érte a világ lelkiismerete?
Főkép: Rafiah, 2024. február – Fotó: Abed Rahim Khatib / Anadolu Agency
Salátakisérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
