Netanjahu valóban nagyon tehetséges! Láthattuk, amikor szerencsénkre érdekeink egybeestek és elsők lehettünk a világon, amikor a lakosságot megfelelő mértékben átoltva sikerült leküzdeni a pandémiát. Most azt tapasztalhatjuk meg, milyen az, amikor ugyanezen ember érdekei a Hamaszéval esnek egybe.
Nem az ég dörög.
Szörnyen haragszom Netanjahura!
Csütörtök délután hirtelen megszólalnak a légvédelmi szirénák. Életemben, és a Tel-Avivban megélt összes légitámadások sorában most először állok valódi óvóhelyen. A stúdiónk hosszú évek óta van itt, ebben az épületben, de csak most fedeztük fel a férjemmel, hogy az alagsorban, tőlünk két méterre van egy nagyszerű légópince. Hirtelen rossz lelkiismeretem támad, hogy amíg én ilyen biztonságban vagyok, tinédzser lányom egyedül áll az ablaktalan fürdőszobánkban, amit jobb híján óvóhelyként használunk.
Már napok óta dühöngve kapcsolgatok a tévécsatornák közt. A három hírcsatorna közül a két kereskedelmit Netanjahuhoz közeli cégek vásárolták fel. Folyik belőlük a finoman hangolt propaganda. De engem már nehéz átejteni az álkritikus szövegekkel, melyek óvatosan szűrik ki azokat a híreket, melyek elbizonytalaníthatnák a Netanjahu-fanok ártatlan hitét. Az állami tévét, a KAN-t viszont képtelen volt bekebelezni az izraeli demokrácia még számára is állandó meglepetéseket tartogató szlalom-pályáján. Így hát a közszolgálati 11-es csatornát nézem jobb híján, mely pénztelensége folytán kopott, néha csak a rádiót közvetíti állóképpel, de legalább viszonylag szabadon.
Az egyik adón azt fejtegeti valaki, hogy az amerikaiakat is leplezetten önös érdekek hajtják, amikor a megbékélést erőltetik. Mi lehet ez a nem közös cél, ha köztudott tény, hogy az amerikai politikának – épp úgy, mint az izraeli „Falak őrzője” hadműveletnek – nem célja a Hamasz hatalmának felszámolása Gázában? Akkor miben különbözhetnek ezek az érdekek, és mi miért vagyunk a háború folytatása mellett?
Igen, ezen érdekkülönbség neve Netanjahu, aki a jó alkalomra jegelt konfliktust a hatalom minden áron való megtartására, az arab pártokkal való ellenzéki koalíció ellehetetlenítésére, időhúzásra használja, mely számára szó szerint élet vagy halál, börtön vagy szabadláb kérdése.
Bejön hozzánk Szefi, a szomszédunk. Nem szoktunk politizálni, de a férjem hangot ad a helyzet kapcsán súlyos csalódásának. Vita kerekedik. Barátunk egyértelműen másképpen látja a dolgokat, majd a kölcsönkért csavarhúzóval távozik. Mikor visszajön, nem állom meg, hogy ne próbáljam feloldani a hirtelen köztünk támadt feszültséget. Haragszol? – kérdem. Nem, dehogy – feleli –, csak ilyenkor nem akarok olyan helyen lenni, ahol ilyeneket mondanak. Mert most nem az ilyen beszédnek van az ideje, még akkor sem, ha igazatok lehet Netanjahuval kapcsolatban. Az összefogás ideje van itt, az egységé – mondja, és én gondolatban megölelem, de csak annyit felelek neki, mikor becsukja maga után az ajtót, hogy persze, a barátságunk és szeretetünk az első, bárhogy is legyen.
Festőművész
