Sok győzelmi kép függ Izrael Dicsőségcsarnokának falán. Azokat nem az elmúlt napok harcaiban sikerült elérni, amelyek még mindig zajlanak és „győzelmükre” várnak. Amióta Izrael fojtogató blokád alá vette a Gázai övezetet, egymást követik a győzelmek. Megnyerte a Felhőoszlop, a Öntött ólom, a Erős szikla, a Fekete öv miniháborúkat, és a köztük végrehajtott több száz támadást.
Mindezen miniháborúk során több ezer ember meghalt és megsebesült, közöttük sokan ártatlanok, nők és gyerekek. Az okozott kölcsönös károk óriási méreteket öltenek – házakat romboltak le, gyárakat zártak be, Gáza romokban és Izraelben eltűnt a személyes biztonság érzése.
Az izraeli vezetés minden alkalommal ígéretet tett a “Hamasz összeroppantására”, “a terrorszervezetek elrettentésére” és “hosszú távú nyugalom elérésére”. És ezek a miniháborúk minden alkalommal ugyanazzal a képlettel zárultak: „csendet csendért”. Ez felbőszíti a győztes csapásra törekvő hadurakat (még mindkét oldalon óriási vérontás árán is), ami számukra a Gázai övezet megszállását és a Hamasz összes vezetőjének a likvidálását jelenti.
Nincs szükség további miniháborúkra ahhoz, hogy az izraeli közvélemény elhigyje, hogy e célok elérése rombolással járó kívánság. Izrael Állam már évekkel ezelőtt rájött, hogy e hatalmas ár miatt nem tudja, és nem is akarja közvetlenül felügyelete alatt tartani a Gázai övezetet. Ciszjordániával és Kelet-Jeruzsálemmel ellentétben, amelyek Izrael szemében az ország szerves részét képezik, és ellenőrzése alatt egyfajta messiási történelmi álmot valósítanak meg, ami minden árat megér – Gázát idegen területnek tekintik, mintha semmi köze nem lenne a megszálláshoz.
Gáza azonban újra és újra világossá tette, hogy a két palesztin terület elválasztása csak Izrael Állam képzeletében létezik. Ennek ellenére Izrael továbbra is azt a téves illúzióját vallja, miszerint azt a stratégiáját, hogy a Hamasz – lemondva ideológiai és politikai ambícióiról – izrael gázai alvállalkozójává válik, lehetősége lesz a magasházak további megsemmisítése, valamint a Hamasz harcosainak és civilek megölése révén megalapoznia.
A gázai háború folytatása konkrét cél hiányában, az erő demonstrációján és a rakétatűzre adott kemény reagáláson kívül, valamint azt látva, hogy a politikusok és az IDF magas rangú tisztviselői szinte menekülnek a sikamlós „győzelem”-meghatározás elől – értelmetlen és csak az emberek életét veszélyezteti. A Gázában és Izraelben kiömlött rengeteg vér nem válhat átlátszóvá. Az egyetlen gyakorlati út, amely képes megállítani a csupán presztízsversennyé vált eszkalációt, a nemzetközi tárgyalások és tűzszünetre irányuló nyomásgyakorlás, a nyugalom stabilizálására irányuló megállapodások megfogalmazására. Ezek valószínűleg nem sokban fognak különbözni az előző miniháborúk után elértektől. Az izraeli kormánynak nincs más világos és reálisan elérhető célja, mint a rombolás folytatása. El kell kezdenie tárgyalni a tűzszünetről, és helyre kell állítania az életet.
