Jeruzsálemben évtizedek óta közismert Bilbool Rózsika csodálatos élettörténete és kiváló gyógyhatású krémje, sőt érdemei elismeréseként még kitüntetést is kapott a várostól. De Rózsika a papaja csodás hatásának felfedezésén túl is sokat adott Izraelnek: sorsa a folytonos újrakezdés, a szorgalmas munka, az értékteremtés örök példája, és nem mellesleg a palesztinokkal történő együttműködés és együttélés lehetőségét is felmutatja.

Perl Rózsika Máramarosszigeten született, hetedikként Mose és Fanni Perl nyolc gyermeke közül. A család értékeit és tehetségét jelzi, hogy a nyolcból hét gyermek, köztük Rózsika is doktorátussal fejezte be a tanulmányait. A holokausztban nyolcvankilenc rokonát vesztette el. Közeli rokonai közül csak két nővére élte túl a világégést, Gizella nővére később könyvet írt emlékeiről Orvos voltam Auschwitzban címmel.

Rózsika gyógyszerészetet tanult Bukarestben, ahol a zsidó származása miatt hátrányok érték az egyetemen, ezért 1938-ban – még éppen időben – elhatározta, hogy külföldön, mégpedig az1918-ban megalapított Jeruzsálemi Héber Egyetemen fog doktorálni. Oda akkoriban kiváló professzorgárda menekült Németországból, hála Hitlernek. Három hónapos turistavízummal érkezett, és aztán valahogy ott maradt.

1940-ben az illegális Haganában is dolgozott, utazgatott az országban, és aztán térképeket készített a látottakról, mert hihetetlen fotografikus memóriája volt. Egy ilyen úton Jerikóban a piacon vett egy jó nagy papaját, mert még sosem látott ilyen növényt. Meg akarta mutatni egy botanikusprofesszornak az egyetemen. Útközben azonban az egyik kanyarban egy súlyosan sebesült, vérző brit katonára találtak. Rózsikánál nem volt semmiféle steril kötszer, de tudta, hogy a gyümölcsök belseje steril, úgyhogy széttörte a papaját, és a sebre tette. Csak egy jó óra múlva értek el a kórházhoz. Biztos volt benne, hogy a katona addigra elvérzett, és meghalt, de a legnagyobb döbbenetére a vérzés elállt, és a seb csodálatos módon szinte gyógyulni kezdett.

- Hirdetés -

Akkoriban történt az is, hogy fogorvoshoz kellett mennie, aki panaszkodott, hogy a háború miatt nem lehet kapni az érzéstelenítéshez használt etil-kloridot. Ez csak nem lehet gond egy gyógyszerésznek – gondolta, és addig bújta a szakirodalmat, amíg ki nem találta, hogyan lehet gyorsan, nagyipari méretekben előállítani a kívánt vegyületet a rendelkezésre álló nyersanyagokból. Vitt belőle a fogorvosnak, aki azt mondta, mutassa meg a briteknek is, mert a háború miatt náluk is hiánycikk. A brit hadsereg fizetett, mint a katonatiszt, úgyhogy Rózsika kibérelhetett egy laboratóriumot Jerikóban, hogy végre megfejtse a papaja titkát, és kitapasztalja a felhasználási lehetőségeit.

Már éppen rendbe jött volna az élete, és nem csak narancsra meg kenyérre futotta, amikor egy barátnője elhívta a King David Hotelbe, hogy bemutassa a férje egyik gazdag bejrúti zsidó ismerősének. Magával vitte egy Bergen-Belsenből szabadult barátnőjét – gondolta, elrendezi majd a sorsát. Azért ő is elment, mert kávét csak jegyre adtak, és alig lehetett kapni, a King Davidben pedig igazi, jó török nedűt szolgáltak fel. A negyvennyolc éves Simon Bilbool, mint kiderült, Oxfordban tanult, kőgazdag iraki zsidó volt, bankárként dolgozott Bejrútban. Elmondta, hogy másnap Haifán tárgyal, és megbeszélték, hogy elviszi oda a kocsijával a barátnőt. Amikor elköszöntek, Rózsika megjegyezte, hogy irigyli a síelésért a libanoni hegyekben. Erre Simon Bilbool megkérdezte, ha szerez neki vízumot, elmegy-e vele síelni Libanonba. Rózsika nevetett. „Síelésért a világ végére is” – felelte.

Aztán Simon a barátnőnek csak Rózsikáról áradozott Haifáig, és már küldte is a vízumot. Perl Rózsika pedig előbb síelt egy nagyot, majd férjhez ment, szült egy kisfiút meg egy kislányt, és pár gondtalan évtizedig jólétben élt Bejrútban Simon Bilbool oldalán.

Történt azonban, hogy 1971-ben a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Bejrútba tette át székhelyét, mert a jordán király elűzte Jordániából. Nemsokára kitört a libanoni polgárháború, és Rózsikáéknak menekülniük kellett. A gyerekeket Cipruson keresztül már korábban Izraelbe küldték egyetemre, úgyhogy csak a saját életüket mentették, és szerencsére sikerült kihozni a teli ékszerdobozt is.

Jeruzsálemben telepedtek le az egyetemista gyermekeik közelében, és az ékszerdoboz hamar kiürült. De a gyerekek elvégezték belőle az egyetemet, lett újra laboratórium Jerikóban, és egy Norma krém fantázianéven futó kence, amely máig kapható a természetes termékeket kínáló drogériákban Jeruzsálem-szerte. Csakis Jerikóban termett, az Elizeus forrásának a vizével öntözött papajából készül a szer, amelynek csodás hatását Rózsika a forrásvíz gyógyhatásának tudta be.

Az 1990-es években én is megismerhettem Rózsikát. Egy újságban olvastam a gyógykrémről, és mivel anyukám lába éppen orbáncos volt Budapesten, felhívtam, hogy szeretnék venni belőle. Meghívott magához a lakására, ahol ingyen adott, noha természetesen fizettem volna érte. Pestre küldtem, anyukám lába egy hét alatt meggyógyult, pedig akkor már mindent kipróbáltak, de hiába. Kapcsolatban maradtunk, nagy örömömre a századik születésnapi ünnepségén is részt vehettem.

Simon Bilbool Izraelben már nem dolgozott, idős volt, és néhány év múlva magára hagyta Rózsikát. Ő kilencvennyolc éves koráig vezetett, és hetente többször leutazott Jerikóba. Ott a legvadabb intifáda idején is szeretettel fogadták, soha senki egy hangos szóval nem bántotta. Természetesen ő maga is mindig tisztelettel és szeretettel beszélt a palesztinokkal, s ahol tudott, segített. Nem csak azért értette meg magát mindenkivel, mert kilenc nyelvet beszélt.

A fia fiatalon követte édesapját, de unokák maradtak utána, Rózsika pedig hosszú, egészséges és munkával teli életet élt. Köztiszteletnek örvendett, és bármerre is járt Jeruzsálemben, mindenki tudta, hogy ő Rose Bilbool, a csodálatos jerikói papaja felfedezője, mindenki tiszteletbeli jiddise nagymamája.


Az írás megjelent a #Izrael70magyar című könyvünkben is. Megvásárolható >>

- Hirdetés -