edény

két év után
ma este hétkor
barukh újra író-olvasó találkozóra megy
tel avivba

emlékszik
hogy két éve
hogy rettegett
az első ottani találkozó előtt

attól félt
hogy valaki
a nézőtérről
majd belerúg
felszakított mellkasába

attól félt
hogy lebukik
hogy nem is költő ő igazából —

féltette magát

magát féltette —

mennyi idő telt el azóta
és mennyire megváltozott azóta barukh

például már nem retteg

már nem félti magát

már nem magát félti —

különös
ez a nyugalom

szokatlan —

barukh azt hiszi
hogy ez az egész
augusztus tizenegyedikén kezdődött

azóta nem retteg

akkor csinálták az ikiben
a csoportterápiát

és akkor érezte meg
először
hogy ki ő
mi ő
ebben a nagy barukhságban

edény
eszköz

enabler
lehetővé tevő

nem több

és nem kevesebb —

hogy azt
ami ott
az ikiben
augusztus tizenegyedikén létrejött
nem ő csinálta

maximum csak lehetővé tette

kint ült
bent ült
a kör közepén
szimbolikus kanapéján
és helyet csinált maga mellett

de ti
álltatok fel
és ültetek le
a kör közepére
és ti szakítottátok fel a mellkasotokat
ti nyitottátok meg magatokat
a többiek előtt
magatok előtt
hol szavakat keresve
hol levegő után kapkodva
hol könnyekkel küzdve

ti
tettétek ki
magatokat
veszélynek
nem barukh

barukh ott érezte meg
ott tanulta meg
a kör közepén
mellettetek
veletek
hogy ő nincs veszélyben
soha nem is volt
egyik találkozón sem

az egója
a páncélja
igen
de ő
barukh
soha

hogy vigyáznia
nem magára kell
hanem az időben megszülető
szentségre
rátok —

barukh izgul

hogy mi lesz ma este tel avivban

hogy nem visz-e túl sok könyvet
vagy túl keveset

hogy a korona-szabályok ellenére
be tud-e majd jutni mindenki
aki szeretne

hogy a könyvek átadás-átvételénél
nem csinál-e véletlenül
valami adminisztratív hibát

izgul
ezek miatt

de nem retteg

már nem retteg

facebook.com/barukhhh/