Uri győzelme

Az itteni média valamiért nem akar előrukkolni, ezért mi mondjuk el, hogy az izraeli talentum, Uri Geller a világ egyik leghíresebb embere1. Azoknak, akik csalónak kikiáltva kitaszították őt az egyenjogúságról híres izraeli társadalomból – meg kell változtatniuk a véleményüket.

Amióta Uri elhagyta az országunkat, úti naplója sikerekkel, tömeghisztériával és hatalmas főcímekkel lett tele. Ott megtette azt, amitől mindig is félt: megvizsgáltatta magát a kaliforniai Stanford egyetem tudományos laborában. Hat hétig vizsgáltak Uri minden porcikáját a parapszichológiával foglalkozó tudósok, és minden természetfeletti jelenséget, amit tett, filmre vettek. A félórás filmben Uri elrejtett dolgokat talált meg, számítógépes pontossággal lerajzolt elrejtett tárgyakat. A tudósok végül arra a megállapításra jutottak: Nincs magyarázatunk az Uri Geller-jelenségre.

Amerikai turné: Uri a televízióban egy ceruza vastagságú szöget meghajlított az ujjával. A Daily News-nál Uri megismételte a mutatványt, egész temetőt hagyva hátra törött és meghajlított evőeszközökből. A New York-i lap visszakozott. Amikor Uri meggörbítette a rakétatervező von Braun jegygyűrűjét, már egész Amerika ismerte a nevét.

Ekkor jöttek az első támadások, mellesleg ezek is fényezték a csillagát. A befolyásos hetilap, a Time két teljes oldalon állította be csalónak – egy izraeli hetilap cikke alapján.

Urit én a pályája elején ismertem meg, a színpadon. Könnyű megkedvelni, szimpatikus, érzékeny és egyszerű, néha úgy tűnik, ő sem hisz magának. Ellentéte mindannak, amit egy profi mágusról gondolnánk. Külseje alapján inkább fotómodell, miközben félelmetesek a belső erői, melyek őt magát is meglepik.

- Hirdetés -

A körülötte Izraelben pezsgő vita érint minket és barátainkat is. Egy este Uri nálam mutatott be kártyatrükköket, kitalált dolgokat, megtalált elrejtett tárgyakat, és tökéletes, milliméteres pontossággal rajzolta le a zsebemben található kis fésűt. Utána ezt mondta: Gondolj egy kártyára. Gondoltam. Egy hölgynek azt mondta: húzz egy kártyát a csomagból. Húzott. Az volt, amelyikre gondoltam. Aztán ezt többször megismételte. Olyan éjfél körül ment el, és azonnal vita alakult ki az ott maradt idősek és köztem, az infantilis között.

Öregek: Te intelligens ember vagy, hogyhogy érdekelnek ezek a hülyeségek?

Én, az infantilis: De nem mondtam meg neki, melyik kártyára gondoltam és ő…

Öregek: Minden gyerek röhögne ilyen átlátszó trükkön.

Én, az infantilis: Milyen trükk lehet itt? Csak gondoltam rá…

Öregek: Fel kellene nőnöd.

Én, az infantilis: De…

Öregek: Menj már…

Ez a buta párbeszéd zajlik most a világ médiájában. A nemzetközi infantilisek annak hisznek, amit a szemük lát, míg a tanultak mindent cáfolnak azzal a tudományos magyarázattal: ugyan már, ez nevetséges. Az Uri körüli vitában felbukkant egy újabb infantilis, aki a saját szemének hisz, Amnon Rubinstein, a Bumeráng szerkesztője, aki egész műsort szentelt Urinak. Úgy tűnik, e sorok írója egyike annak a két állampolgárnak, akik nem féltek kiállni a fiatal szemfényvesztő mellett. „Az embernek fogalma sincs létezésének alapvető titkairól, a születéséről és haláláról, a Föld maga is csak egy porszem az univerzumban – állítottam védőbeszédemben a tévékamerák előtt –, ugyan honnan tudná az ember, hogy nincsenek a bölcsessége előtt rejtett dolgok? Tőlem Uri előlegezett bizalmat kapott. Mert ilyen primitív és naiv vagyok: ha valaki sokszor egymás után pontosan leírja, amire gondolok, akkor ez izgalomba hoz.

A film vetítése botránnyal ért véget. A bemutatón Uri beültetett ellenségei tiltakoztak a módszerei ellen.

Ekkor mutatkozott meg Uri gyenge pontja. Annyira élvezi a sikert, a csillogást és a tapsot, amit telepatikus képessége vált ki, hogy megengedi magának a kisebb, de annál látványosabb trükköket. A száját sem tudja befogni. Célozgat arra, hogy ő egy másik bolygó magasabb intelligenciájú lakosai közül való, annak ellenére, hogy ő maga Cipruson született egy teljesen magyar apától.

A legnagyobb presztízsű angol lapok (Observer, New Statesman) hosszasan írtak megmagyarázhatatlan tetteiről, és a Sunday Times szerkesztője is egész oldalas tanulmányt írt: „Lehetséges, hogy Uri Geller legalább akkora tudományos forradalmat indít el, mint 300 éve Newton elmélete a tömegvonzásról.” Továbbá: „Lehet, hogy Geller csal és nagy álmodozó, de ezzel együtt természetfeletti erők vannak birtokában.”

Persze ez nem zavarja a mi irigységünket. Az itteni ellenfeleinek tanácsára utazott el New Yorkba az Izrael-ellenes Stern riportere, egy tapasztalt fotóssal akarta leleplezni a csaló zsidót. A riporter egy teljes napot töltött el Urival, és szinte megőrült, amikor a lakáskulcsa elgörbült.

Uri Németországba helyezte át székhelyét, a bajor hegyekben a tekintetével megállította a sífelvonót, tévés szereplése óta Németország úgy viselkedik, mint a megbolydult méhkas. Az utóbbi hetek újságcímeiből: Bild Zeitung: Uri Geller elgörbíti egész Németországot. Az osztrák Kurir görbe főcímmel jelent meg, mondván: amikor Uri Bécsbe repült, fentről meggörbítette az ólomsort…

A Die Zeit kicsúfolja a zsidó kulcshajlítót, a Spiegel az arabpárti Urit teszi a címlapjára, és 16 oldalt tölt meg a fülön csípett csalóval, mert „az egyik eltört villán egy labor nátrium-amalgám maradványokat talált”. A Springer-lap által kért kontrollvizsgálat semmit nem talált a villákon. Úgy tűnik, nem vegyi, hanem politikai kérdés ez.

Ez a helyzet. Az ember(iség) fogja a kulcsait, és nem tudja, mit mondjon. Többen hisznek a pletykáknak, és sosem a szemüknek. E sorok írójának szerény véleménye, hogy Uri Geller szemfényvesztő, aki már jó pár éve félrevezeti az egész világon a szakértőket, szerkesztőket, a műsorvezetőket és a köznapi embereket.

A világ védekezik Uri ellen, ahogy annak idején Galilei ellen. Ahogyan a vallás üldözött minden tudományos felfedezést, úgy szegül szembe ma a tudomány minden metafizikai jelenséggel.

Uri univerzális jelenség, legalábbis így gondolunk rá. Vagy kiderül róla, hogy ő a történelem legnagyobb szemfényvesztője. Mindkét esetben csodálat jár neki.

  1. Az eredeti cikk a Maarivban jelent meg héberül, 1974-ben. Magyar fordítás: Juli Navon
- Hirdetés -