Annyi változott Izraelben Netanjahu után, hogy közös Hold-szondát küldenek fel zsidók és az arabok?

Írta:
Székely Ferenc
-
A szereplők változtak, de a politika nem - Fotók: GPO

2021-ben mind az USA-ban, mind Izraelben vezetőt cseréltek, és világszerte sokan aggódtak Donald Trump és Benjamin Netanjahu egyidejű távozása miatt. Egyelőre úgy látszik, hogy ok nélkül, mert Washington nagyjából folytatja az előző kormányzat Izrael-politikáját, még ha szigorúbb hangon is. Alakul a zsidó állam és több iszlám ország kapcsolatrendszere, ami Szaúd-Arábia felé is nyitott. Eközben viszont odahaza a terrorizmusnál is veszélyesebb szörny ütötte fel a fejét. Az írás korábban az Euronews oldalán is megjelent.

Együtt a Holdra!

Akár csak három éve még elmeorvosi kezelésre utaltak volna bárkit, aki azt jósolja, hogy az Emirátusok és Izrael hamarosan együtt dolgozik majd egy Hold-expedíción. A változásokat jelzi, hogy ez a terv most közvetlen közelségbe került. Az erről szóló egyezményt október 20-án írták alá Dubajban, és végrehajtását 2024-re tervezik.

A tudományos szenzációt még közös vallási köntösbe is csomagolták, mondván hogy a küldetés célja az újhold időpontjának minél pontosabb kiszámolása, mivel mindkét hit kalendáriumai ehhez a pillanathoz kapcsolódnak. Ez a Hold és a Nap együttállásakor következik be, amikor a csillag takarása miatt a holdkorong nem látható szabad szemmel. A vallási szempont kiemelése rokonszenvesebbé teheti a vállalkozást mindkét nép körében.

Izrael 2019-ben már megkísérelt szondát juttatni a Holdra, ami el is érte az égitestet, de a leszálláskor elpusztult. Az új projekt az előző nevét viszi tovább (Beresheet), de immár emirátusi közreműködéssel, és nem csak pénzzel, hanem know how-val is. Ha sikeres lesz, akkor mindkét ország jogosult saját eredményeként is regisztrálni a leszállást.

Kis ország, nagy álmok – a Beresheet 1 katasztrófája

Az ötlet, hogy vallási elemekkel is megpróbálják közelebb hozni az évszázados ellenségeket, még tavalyról származik, amikor Donald Trump elnöksége alatt megszülettek az Ábrahám Egyezmények. Nem véletlenül választották névadónak a három ábrahámi világvallás legnagyobb közös alakját, akit mindenki tisztelettel övez.

És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

Teremtés Könyve, 17:5 

Mi változott Netanjahu óta?

Az új izraeli koalíció (a Bennett–Lapid páros) még zsenge ahhoz, hogy lényeges politikai változásokról lehessen beszámolni, és ezekre valószínűleg nem is kerül sor. A milliárdos vállalkozóból előlépett miniszterelnök politikai nézetrendszere Netanjahuhoz képest még radikálisabban jobboldali, és még annál is piacpártibb. Rendkívül kihegyezett a biztonsági kérdésekre, ráadásul valamikor mindketten ugyanannál az elit katonai egységnél szolgáltak, ahol Ehud Barak korábbi miniszterelnök is.

Az idei választás tétje nem is a politika gyökeres átalakítása volt, hanem inkább a vezetőváltás. 12 éves szolgálatával Benjámin Netanjahu a leghosszabb ideig hivatalt betöltő kormányfő, aki ez idő alatt kezelhetetlenül sok ellenséget és konfliktust gyűjtött be ahhoz, hogy egyensúlyozó szerepét megtarthassa. Voltaképpen kevesen vitatják Izrael páratlan fejlődését ezekben az években, így a nemzeti jövedelem 75%-os növekedését, a Vaskupola kifejlesztését, az 50 darabból álló F-35 légiflotta felállítását, a koronavírus elleni világszínvonalú védekezést, megkoronázva mindezeket a mérsékelt arab világ felé való nyitással. Ez sem volt már elegendő a vezetői poszt megtartásához.

Persze nem csak Netanjahu személyéről volt szó, hanem arról is, hogy sok izraeli úgy érezte, hogy a politika megakadt, öncélúvá vált és ki kell mozdítani a tespedésből.

Yehudah Mirsky kutató Schusterman Center, Brandeis University

A miniszterelnök idővel – a kétségtelen sikerek ellenére is – önmaga korlátja lett. Két év alatt négy választás, többször is elmaradt költségvetés, szaporodó vádak és büntető eljárások és a felizzított belpolitikai légkör lassan kordont vont köré.

Nagyon rosszat tett neki a Meron-hegyi április végi tragédia, amikor 44 zarándokot taposott halálra a pánikba sodródott tömeg. A dráma felvetette a kormányzati felelősséget, kivált azután, hogy a The New York Times megírta, hogy létezett terv a baj elkerülésére, de nem vették elég komolyan, illetve a miniszterelnök nem gondoskodott a végrehajtásáról. A tragikus eset tovább élezte a mérsékelt politikai erők és az ultraortodoxok közti súlyos ellentéteket, amiket majd az új miniszterelnöknek is kezelnie kell.

Netanjahu kárára volt az amerikai elnökváltás is. A korábbi években olyan szoros lett Donald Trump és az izraeli miniszterelnök politikai és emberi kapcsolata (egy települést is elnevezett róla a Golanon), hogy közben súlyosan sérült Izrael viszonya a Demokrata Párttal, tetézve a washingtoni balszárny Izrael-ellenességével.

Olyan helyzet állt elő, hogy a kapcsolatokat nem a régi szövetségesi elvek alapján, hanem pártpolitikai szempontból kezdték értékelni. A Trump elnökkel kialakított közös politika rossz ajánlólevél lett, annak ellenére, hogy az amerikai nagykövetség átköltöztetése Jeruzsálembe, a Golan-fennsík feletti izraeli szuverenitás elismerése és persze az Ábrahám-egyezmények olyan eredmények voltak, melyekre az új kormányzat is támaszkodik.

Az Irán-csapda – a legnagyobb csapás Netanjahura

Netanjahu regionális politikájára az első mélyütés az volt az amerikai kormányzat részéről, amikor külpolitikájának élére helyezte a 2015-ös iráni atomalkuhoz való visszatérést. Ezt még az Obama-kormány hozta tető alá, attól a reménytől vezetve, hogy a szankciók feloldásának fejében a perzsa állam feladja az atomfegyverkezés évtizedes vágyát. 2019-ben Donald Trump kivonult ebből az egyezkedésből, és ez akkor Netanjahu személyes győzelmének is számított.

Az új bejelentés sokkhatásként érte az izraeli miniszterelnököt, aki fő céljának tekintette az iráni nukleáris fegyverkezés leleplezését és megállítását. A Bécsben megkezdett és gyorsan reménytelenségbe fordult alkudozás kudarca ma már világosan látható, és ezt az amerikai külügyminiszter is elismerte. Ebben a kulcskérdésben végül Netanjahunak lett igaza, de már nem sokra ment vele, mert közben leváltották.

Iránban viszont ezzel egyidőben hatalomba helyezték a Khomeini óta ismert legkeményebb vezetőt.

Az amerikai–izraeli viszony igen hamar lefelé mutató spirálba került. A USA Today szerint Biden szereti Izraelt, de Netanjahut nem, és ez meg is mutatkozott. A tavaszi jeruzsálemi lázongás során nagy nyomás volt az elnökön a saját pártjából is, hogy forduljon szembe az izraeli kormánnyal, de ennek még ellenállt. Közben kemény menetekbe bocsátkozott Netanjahuval, így májusi telefonbeszélgetésük alkalmával is, amikor megpróbálta lebeszélni a miniszterelnököt Gáza és a Hamász további bombázásáról. Netanjahu válasza az volt, hogy továbbra is nagyra értékeli az amerikai támogatást, de nem mond le az akcióról, amíg az el nem éri a célját. Associated Pressnek (AP) és más médiaszervezeteknek is otthont adó gázai irodaház lebombázása lett végül a mindent eldöntő végzetes öngól. Izrael hasztalan hivatkozott arra, hogy a Hamász terrorszervezet szerverparkját célozta meg az épületben, és hogy idejében figyelmeztettek is mindenkit a közelgő támadásra.

A két vezető amúgy is vézna viszonya ezzel kimerült. A válságos periódusban a kapcsolat odáig züllött, hogy Izrael szűrni kezdte titkosszolgálati információit az USA felé, ami jelentős zavart keltett a CIA elemzőinek körében.

Végül ez a patthelyzet szabta meg a júniusi izraeli választások valódi tétjét.

Olyan erők léptek szövetségre Netanjahu ellen, amire sok izraeli talán nem is gondolt, amikor leadta a szavazatát. Ehhez képest viszont szeptemberben már zökkenőmentesen ment át a Kneszeten a következő költségvetés első olvasata. Az új miniszterelnök meg is jegyezte, hogy hálás a parlamentnek, amiért együttműködve és parádés sebességgel oldották fel a nyomasztó hiányt.

Kormányváltás csekély zavarokkal

Június első felében Yair Lapid (centrum) és Naftali Bennett (új jobboldal) már a végső simításokat végezte az ellenzéki koalíción. Mindketten szolgáltak Netanjahu kormányaiban, Bennett többször is, így jól ismerték ellenfelük habitusát és politikai eszköztárát.

Izraelben is fenyegetett egy Trump-stílusú kampány, de végül nem jutott odáig. Voltak persze jócskán kemény mozzanatok, beleértve ellenzékiek megfenyegetését is, de egy ponton túl már maga a miniszterelnök sem támogatta ezeket az akciókat.

Ő is használt súlyos retorikai eszközöket (‘a legnagyobb választási csalás a demokrácia történetében’, szószegés, hamis ígéretek, a muszlim szélsőséggel való lepaktálás), de végül beérte az ellenoldal programjának kritikájával, és garantálta a békés hatalomátadást. Ebből végül egy fél órás megbeszélés lett Bennettel, de lett. A kormányváltáskor szokásos pohárköszöntőt kihagyta, és a rezidenciát még egy hónapig használta, kissé frusztrálva ezzel az új miniszterelnököt, de ez még elviselhető.

Benjamin Netanahu izraeli miniszterelnök és Naftali Bennett oktatási miniszter hanuka gyertyát gyújtanak az izraeli Biblia Vetélkedőn, 2015 – Fotó: Wikipedia

Az új kormányt alkotmányjogi értelemben nem Bennett, hanem a nála jóval több parlamenti helyet szerzett Lapid alakította meg, aki nagyvonalúan – de inkább taktikailag – átengedte az induló miniszterelnöki pozíciót. A terv szerint másfél év múlva lesz váltás köztük, addig pedig Lapid lesz a külügyminiszter. Kettejük viszonya a koalícióban egyelőre nem mutat komolyabb ellentéteket. A kormányoldal egésze viszont rendkívül bonyolultra sikeredett, így legkisebb elemének kiesése is megingathatja.

Netanjahu nem ad fel semmit

Október 21-én Netanjahu azt ígérte a Likud párt rendezvényén, hogy heteken belül visszatér a hatalomba, vagy ha nem, akkor majd három és fél év múlva. Addig is elfogadja a ‘furcsa kormányt’, amiről az izraeliek is sejtik, hogy valami nem stimmel vele. Jóslata szerint a kabinet úgyis megbukik, még ha a költségvetés végleg át is megy novemberben.

Netanjahu mandátumának végeztével sokakat inkább érdekel az ő további személyes sorsa, mint a politikai karrierje. Szeptemberben röppent fel a híresztelés, hogy egyik perének tanúja, a nagyhírű Larry Ellison amerikai üzletember (a világ 7. leggazdagabb embere, 129 milliárd dolláros vagyonnal) felajánlott neki egy jól fizető helyet az Oracle szoftveróriás igazgató tanácsában. Netanjahu nem erősítette meg az értesülést, de a Hawaiin együtt elköltött augusztusi vacsorájuk arra mutat, hogy a politikus nem marad majd fizetés nélkül.

Az Oracle-nak és zsidó származású vezérének nagy szerepe volt Izrael védelmi kapacitásainak fejlesztésében, főként a katonai felhőalapú szolgáltatások centralizálásával, melyek megkönnyítik a kormányzati adatok védelmét a rakétatámadásokkal vagy terrorcselekményekkel szemben. A komplexum 50 méter mélyen, kilenc emeletnyire nyúlik a föld alá Jeruzsálem egyik ipari parkja alatt. Mivel Izrael további 14 ilyen központot tervez 2022 végéig, az Oracle-nak szóba kell állnia a Bennett-kormánnyal, bármekkora volt is a barátság Netanjahuval.

Az ‘elbűvölően pimasz’ leköszönt miniszterelnök a saját politikai jövőjéről még nem jutott dűlőre a pártvezetéssel. Vannak, akik szerint a Likud újjászervezésére kellene inkább koncentrálnia, ő viszont szeretné a parlamenti ellenzék vezető szerepkörét megtartani, amíg Bennett meg nem bukik, és csak utána dönteni a továbbiakról. Jelen állás szerint mindkét feladatot el kell látnia. Már csak azért is, mert az izraeli jobboldalon és a Likudban továbbra is ő a legnépszerűbb és legtapasztaltabb személyiség.

Egy olyan politikai kaliber esetén, mint Netanjahu, nem is várható el, hogy tartós ellenzéki szerepről ábrándozzon élete végéig. Sok múlik majd büntetőperei kimenetelén, de előnyére szolgál, hogy az új kormánykoalíció számbelileg szűk és ideológiailag töredezett, amire gyakran hivatkozik is. Az esetleges repedéseket ki fogja használni, mert a Bennett-kormány mozgástere nem is hagy teret nagyobb tévedéseknek.

Washington még morcos, de már enyhül

Eközben az új jeruzsálemi kabinet kezdi betölteni a Netanjahu mögött maradt washingtoni űrt. Az augusztusi csúcstalálkozón Biden elnök és Bennett (állítólag) már garanciákat is cseréltek egymással Irán dolgában, bár nem árulták el, hogy mit. Vélhetően az új, 1,5 milliárd dolláros Irán-elleni katonai csomagról volt szó. Az USA még kivár Irán ügyében, szeretné kimeríteni az összes diplomáciai lehetőséget és nem ránt szablyát, de nem is áll Izrael útjába.

Ennek már látszik is az ellenreakciója iráni részről, ahol megújult erőkkel dolgoznak a légelhárító rendszerek fejlesztésén, rövid és hosszútávú hatókörrel egyaránt. Most van is erre pénzük, miután tavasszal 400 milliárd dolláros olajüzletet kötöttek Kínával, és ez 25 évre folyamatos bevételt jelent számukra.

Lesz is mire költeni, mert a júliusi kibertámadás után, ami az ország vasúthálózatára csapott le, most egy újabb üzenet érkezett. Ezúttal a benzinkúthálózatot érte támadás, ‘cyberattack 64411’ címmel. Ez a szám Irán legfőbb vallási vezetőjének, Ali Khamenei ajatollahnak az irodájához kapcsolódik, ahol az iszlám joggal kapcsolatos kérdéseket lehet feltenni. A teheráni kormány válságstábot hívott össze, mert a támadás nagyon sok olyan autóst érint, akik a kedvezményes állami benzinkártyákat szerették volna használni a tankoláshoz.

A hackerek tréfásan még az autóutak fölötti digitális infó-táblákat is átprogramozták, azzal a szöveggel, hogy „Khamenei! Hol a benzinünk?”. Az izraeli kódszerkesztőkre jellemző ez, akik a natanzi urándúsító centrifugákat megrongáló Stuxnet vírusprogramba is bibliai vonatkozású üzenetet rejtettek el 2010-ben, utalva arra, amikor Eszter kimentette a zsidó népet Perzsiából.

Szeptember végén még lezajlott egy kísérlet az amerikai Kongresszusban, amikor a radikális demokrata szárny azt követelte, hogy az USA ne járuljon hozzá az izraeli légvédelmi rendszer, a Vaskupola feltöltéséhez. A javaslat gyakorlatilag 24 órán belül elvérzett, és jelen állás szerint a két ország kapcsolatában nincsenek vaskos kérdőjelek.

Már nem veszett kutyák

Tehát a Washington–Jeruzsálem békesség helyreállt. Ezt olyan apróságok is jelzik, hogy Mike Evans amerikai evanglista és vallási showman visszavonta azt a júniusban tett állítását, hogy Bennett hívei ‘veszett kutyák’. Ezt még Netanjahu támogatójaként hangoztatta a helyszínen a választási kampányban és azzal riogatott, hogy az ellenzék le fogja rombolni Donald Trump izraeli vívmányait. Most már ő is lehiggadt, látva az őszi fejleményeket.

Bennett elég gyorsan felvette az orosz szálat is. Szocsiban Putyin elnökkel megerősítették, hogy felpörgetik a gazdasági együttműködést, ami nem áll túl fényesen. 2012 volt eddigi kereskedelmük csúcspontja, majd súlyos visszaesések következtek és a forgalom jelenleg az egymilliárd dollárt sem teszi ki. Ezért most a lehetőségek tárháza nyitva áll mindkét fél számára, amiben nyilván az elektronikai ipar lesz a főszereplő.

A szocsi találkozó bájos mellékzöngéje, hogy (Bennett pletykája szerint) a tolmács, aki már Netanjahut is szolgálta, elaludt az 5 órás megbeszélés kellős közepén. Ő bosszankodott emiatt, Putyin viszont jót mulatott a dolgon.

Együtt fognak működni a terrorellenes műveletekben is, főként Szíriában. Ugyanakkor Putyin elvárja, hogy Izrael koordinálja a légicsapásokat Moszkvával, mert azok orosz életeket és érdekeket is veszélyeztethetnek. Ráadásul Izrael két héttel előre hozta a Szputnyik védőoltások befogadását is.

Izraelnek persze látnia kell azt is, hogy Moszkva hasonlóan szívélyes kapcsolatokat ápol az ő legkeményebb ellenfeleivel is, de ez egy nagyhatalom esetében szinte szolgálati kötelesség. Oroszországnak senki nem a barátja, de bárki lehet a partnere.

Németországgal is rendben lévő a viszony. Bennett is elbúcsúztatta Merkelt, és Jeruzsálem fölött az 1. világháború óta először jelentek meg német harci repülők.

Növekvő fontosságú partner marad India, annak ellenére, hogy Netanjahu és Modi miniszterelnök kapcsolata kifejezetten baráti volt, beleértve a hosszú és mezítlábas tengerparti sétákat. Mi több, történt már egyeztetés az USA–Izrael–India–Emirátusok között is, mert Ábrahám széles utat nyithat az Ázsia felé zajló kereskedelemben. Katonai szempontból pedig komoly szerepe lehet a tágabb körzet hajózási biztonságában, főként a zavaros vízű Perzsa-öbölben és az Arab-tengeren.

A nemzetközi térben viszont számolni kell azzal, hogy Izrael nem jeleskedik a klímavédelem terén. A legújabb számvevőszéki jelentés szerint az ország egymást követő kormányai elmulasztották a megfelelő óvintézkedéseket, és az ország túlszennyezi magát. A preventív döntéseket nem finanszírozták kellően vagy be sem vezették, és az ország megújuló erőforrásai rosszabbak, mint az OECD átlaga. A skóciai COP-26 klímavédelmi világértekezleten ezért Bennett miniszterelnököt aligha fogadják fanfárokkal, viszont bőven lesz lehetősége ígéreteket és vállalásokat tenni.

Egyes kormányzati lépések kifejezetten olyanok, hogy akár Netanjahu is megtehette volna. Ilyen például 6 palesztin civil szervezet betiltása, melyek széles nyugat-európai támogatást élveztek, de közben a PFLP nevű (terror)szervezetet támogatták. A döntést Gantz védelmi miniszter hozta meg, és máris kiváltott ezzel nyugati tiltakozásokat.

Pegasus – egy kínos örökség, ami még rendezésre vár

A kezdeti bajokat tetézte nyáron, amikor nem sokkal a kormányváltás után befutott Emmanuel Macron francia elnök telefonhívása, amiben azt követelte Bennett miniszterelnöktől, hogy alaposan vizsgálják ki a Pegasus-kémbotrányt, mivelhogy az őt és kormányának egyes tagjait is érinti. Ugyanis az ő telefonszáma is felbukkant azon a világbotrányt kiváltó listán, ami az izraeli NSO cég programjával lehallgatott politikusokat, aktivistákat, újságírókat tartalmazta.

Bennett megígérte, hogy Izrael minden részletet feltár, szakít a céggel és ezzel a förtelmes gyakorlattal. Ezt az ígéretet sok más címzett felé is meg kellett tennie, ami nagy fejfájást okozott a jeruzsálemi vezetésnek.

Október közepén már történt titkos egyeztetés Párizsban, melyen Eyal Hulata izraeli nemzetbiztonsági tanácsadó beszámolt a francia szerveknek az eddig megtett lépésekről. Francia kollégájának, Emmanuel Bonne-nak részletes javaslatot nyújtott át a válság felszámolására.

Ennek első és szükséges lépése, hogy Izrael megtiltja francia mobiltelefonszámok feltörését minden jövőbeni izraeli kémprogram-ügyletben, amit már az USA-nak és az Egyesült Királyságnak is megígért.

Bennettnek ezt a tisztogatást muszáj végig csinálnia, máskülönben állandó gyanakvás fogja övezni a nemzetközi kapcsolatokban.

Riadalom Jeruzsálemben: elveszítjük az országot, ha ez folytatódik!

Viharos kormányülés zajlott október 16-án. A téma ezúttal nem Irán vagy a Hamász volt, nem is a koronavírus, hanem egy másik növekvő fenyegetés, mégpedig az arab-lakta településeken elharapózó bűnözés. Nem terrorizmus, hanem emberölések, utcai rablások és lopások, szexuális és családon belüli erőszak, drogkereskedelem és illegális prostitúció. Ebben a mértékben ezek nemzetbiztonságilag is veszélyesek, mert adott ponton összekapcsolódnak a terrorista szervezkedésekkel és azok finanszírozásával, például a fegyverkereskedelemben.

Ez az ijedelem egybeesik a település-kérdéssel, ami újra kiéleződhet, miután a Bennett-kormány további 1,300 lakótelepre írt ki közbeszerzést a Nyugati-parton. Ezt tetézi a tavasszal erőszakosságig fajult Kelet-Jeruzsálemi kilakoltatási ügy, amit most kezd tárgyalni a Legfelsőbb Bíróság.

Az arab településeken 96 emberölés történt az év eleje óta, és csak szeptemberben további 25. A lakosság fegyverkezik, és egyre több iskolázatlan és munkanélküli fiatal csatlakozik a bűnbandákhoz. Az elmúlt évben a Sin Beth belbiztonsági szervezet fokozott figyelmet fordított fiatal arab informátorok beszervezésére és a bűntettek megelőzésére. Meg kell erősíteni az arab önkormányzatokat is, ahol a helyi vezetők, polgármesterek is áldozatául esnek az erőszaknak vagy a fegyveres kényszerítéseknek. Pedig nekik kellene az első lépcsőben megnyerni a békés lakosság támogatását és ezzel szűkíteni a bűnözők mozgásterét a településeken.

Az arab szektorokban tapasztalt bűnözési hullám akár polgárháborúhoz is vezethet.

Dr. Thabet Abu Ras, Abraham Fund Initiatives The Jerusalem Post, szeptember 29.

„Elveszítjük az országot, ha ez folytatódik” – fakadt ki Bennett miniszterelnök, látva az új adatokat. A miniszterek ezért jóváhagyták a törvényjavaslatot, ami kiterjeszti a rendőrség hatáskörét a bírói engedély nélküli házkutatásokra, és hogy a hatóság bármikor beléphessen az otthonokba, ha ott súlyos bűncselekményre utaló személy vagy tárgy található.

Az intézkedés csak átmeneti, amíg a bűnözési hullámot valamelyest meg nem fékezik. Több kormánytag ellenzi is, és Gantz védelmi miniszter is csak ideiglenes eszköznek tekinti. Szerinte nagyon kell vigyázni, nehogy idegességében a kormány átlépje az alkotmányosság kereteit, és kitegye magát egy újabb politikai támadásnak.

Kilátás a Sejk Dzsarra arab negyedre, a háttérben Jeruzsálem belvárosa, 2009 – Fotó: David Shankbone / Wikipedia

Nem csak szigor lesz, hanem pénz is

A feladat messze nemcsak rendőri, hanem mélyen szociális kérdés is. Izraelben sok város infrastruktúrája és közszolgáltatása a végét járja. A kormány által felállított fejlettségi rangsorban (10-es skálán) egyetlen arab település sem ér el ötnél több pontot. Az arab és a zsidó közösségek közötti szakadék megszüntetésére viszont évtizedeken át eredmény nélkül szórták a pénzt. Sékelek milliárdjai folytak el, mert nem érkeztek meg oda, ahová szánták. Az arab szervezett bűnözés megtalálta a módját a közpénzek eltérítésének, tovább növelve ezzel befolyásukat.

A kormány most gigantikus, közel 10 milliárd dolláros ötéves programot indít, amit a koalícióban résztvevő Ra’am arab párt is támogat, sőt a költségvetés feltételéül szab. Ez a terv messze meghaladja a 2016-20 közti fejlesztési csomag mértékét, és ehhez jön majd még a belbiztonsági büdzsé növelése.

A tervnek része az arab fiatalság bevezetése a high-tech szakmákba, és általában képzési szintjük emelése is. Az arab párt részvétele a programban a hajszálvékony koalíció első komoly belpolitikai sikere lenne.

Meddig jutott maga Ábrahám egy év után?

A próféta még csak a hosszú út elején jár. Az első nagy eredmény, hogy a térség országai között megindult a belső mozgás és útkeresés, így Szaúd-Arábia és az Emirátusok megbékülése Katarral, sőt még Iránnal és Törökországgal is volt kapcsolatfelvétel.

Korábban elképzelhetetlen szintre jutott a katonai együttműködés. Az F-35 vadászgépeket működtető országok idei közös hadgyakorlatán (Blue Flag – Kék zászló), amit az USA, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország, Franciaország és India részvételével rendeznek Izraelben, most megjelent az Emirátusok légierejének főparancsnoka, Mohammed al-Alawi vezérőrnagy is. A gyakorlatokat a Negev-sivatag felett tartják.

A gazdaság terén a folyamat követhetetlenül gyors, mert évtizedes, évszázados gátak szakadnak fel. Az Emirátusok márciusban 10 milliárd dolláros befektetési alapot helyezett el Izrael több szektorába, így az energiaiparba, a vízgazdálkodásba, az űrkutatásba és az egészségiparba. Dübörög a divat– és a szépségipar is. Asher Fredman, a zöld ágazatban működő Gulf-Israel Green Ventures vezérigazgatója szerint eddig minden ötlet megvalósult, ami az asztalra került, és ez egyre inkább így lesz. A térségbeli kölcsönös befektetések az év végére el fogják érni az 50 milliárd dollárt.

Jair Lapid Abdallah bin Zajid Al Nahajanal – Fotó: Slomi Amszalem / GPO

E mögött az áll, hogy az Emirátusok szuverén tőkéje, vagyis államilag kezelt, nem lekötött és befektetésre váró tartaléka igen magas, eléri a 650 milliárd dollárt. (Szaúd-Arábiában ez már ezermilliárd felé közelít.) Ez a hatalmas és gyorsan bevethető pénzalap – az izraeli tudásiparral párosulva – az Ábrahám-program alappillére.

Egy év alatt 67 ezer izraeli röppent Dubajba és Bahreinbe, köztük üzletemberek, tudósok és kutatók is. Júniusban befutott az első emirátusi hallgató a Herzliya-i Reichman Egyetemre (IDC). Marokkó tel-avivi képviseletét bővíteni kell, mert több tízezer izraeli vízumkérelem özönlött be, amit nem győznek feldolgozni. Létrejött a munkamegállapodás a vezető izraeli és emirátusi ötletgyárak (think tank) között is.

A gazdasági élénkülést jelzi, hogy Izrael tízezerre növeli októberben a gázai övezet lakosainak juttatott munkavállalói engedélyeket, amire 20 éve nem volt példa. A további igénylők száma több tízezer.

Afganisztán nem tett jót a haladásnak

Az afganisztáni kivonulás következményei viszont megzavarták a kapcsolati hálót. A Trump-adminisztráció utolsó hónapjaiban tucatnyi amerikai látogatás történt Bahreinbe, míg Biden elnöksége alatt eddig egy sem volt. Viszont Lapid izraeli külügyminiszter ellátogatott a szigetkirályságba, ami fontos gesztus, mert közben amerikai szenátorok (köztük Bernie Sanders és Marco Rubio) Bahrein elítélését követelik. Azért, mert szerintük a szunnita kormányzat túl keményen lép fel síita ellenzékével szemben, akik az Ábrahám-egyezmények ellen tiltakoznak, és ebben van is igazság. Bahrein azért is kulcsszereplő, mert ott állomásozik az amerikai 5. flotta, ami az Öböl-térség biztonságának legfontosabb eszköze.

Maga az Egyesült Államok vonakodik az ‘Ábrahám-egyezmények’ kifejezés használatától, mert az elnevezés a Trump-kormányhoz kötődik, ezért inkább együttműködésről és fejlesztésekről beszél. De ez részletkérdés, és a Külügyminisztérium honlapján továbbra is ez az elnevezés szerepel. A lényeg inkább az, hogy engedélyezték F-35 vadászgépek eladását az Emirátusoknak, elismerték Marokkó szuverenitását a nyugat-szaharai térségben, milliárdos adósságokat engedtek el Szudán javára. (Utóbbinál még kérdés, hogy a most zajló katonai puccs milyen változásokat hoz. Az ország stabilitása Izrael számára is nagyon fontos, mert vele is megkezdődött egy békefolyamat és kulcskérdésnek számít, hogy a Vörös-tenger keleti partszakaszán mi történik.)

Maga az USA rendre azt hangsúlyozza, hogy Ábrahám nem nullázhatja le az izraeli-palesztin megegyezés esélyeit és a kétállami megoldás elérését. Az aláírás évfordulójára szervezett washingtoni fogadáson Gilad Erdan izraeli ENSZ-nagykövet azt mondta, hogy idővel a palesztinok is felismerik, hogy az Ábrahám-egyezmények az ő javukat és felemelkedésüket is szolgálhatják, és nem veszélyt jelentenek számukra, hanem esélyt. Nos, ez még odébb van.

A nagykövet felvetett egy katonai víziót is, mely szerint egy szép napon az izraeli légvédelmi rendszer akár az egész Öböl biztonságáról gondoskodhatna, beleértve Szaúd-Arábiát is. De ez persze még a science fiction világába tartozik.

Szaúdra várva… – egy furcsa találkozó története

A szaúdi habozásnak vannak történelmi előzményei. Pár nappal 9/11 után Robert Jordan, az USA szaúd-arábiai nagykövete felkereste a főváros kormányzóját, Szalmán bin Abdulaziz al-Szaúd herceget, és akkor a kormányzó azt mondta a terrortámadásról, hogy „ez az egész biztos egy izraeli akció volt. A Moszad tette ezt.” Vagyis hogy Izrael rombolta le az ikertornyokat.

Jóval később derült csak ki, hogy ezzel szemben két magas beosztású szaúdi herceg volt az, aki jelentős összegeket juttatott Oszama bin-Ládennek, hogy legyen szíves a királyságon kívüli célpontokra irányítani az energiáit.

Bár a WTC elleni támadások végrehajtói között 15 szaúdi volt, a washingtoni és a rijádi kormány jól viselte a válságot. Ennek nyilvánvaló magyarázata az olajipari együttműködés (1,500 hordó per nap az USA felé 2001-ben), és az ott állomásoztatott hatalmas amerikai kontingens, aminek máig is nagy szerepe van a közel-közép-keleti egyensúly fenntartásában, kivált, hogy most két új repülőtér is épül az F-35-ös századok részére.

A fentebb említett kormányzó később feljebb lépett, és Abdullah bátyjának halálával (2015) ő lett az ország hetedik uralkodója. A nyolcvanöt éves Szalmán király azóta sem adta bármi jelét annak, hogy 20 évvel ezelőtti véleménye finomodott volna, így máig is ő számít Izrael egyik legfőbb opponensének a térségben.

Kevéssé valószínű ezért, hogy még a király életében mélyebb változás állna be Izrael és Szaúd-Arábia viszonyában, de előkészítő lépéseket azért lehet tenniük. Máskülönben kimaradhatnak a térségbeli fejlesztésekből, beszorulva az iráni ősellenség és az új gazdasági övezet közé (Izrael, Emirátusok, Bahrein, Egyiptom, Omán, Marokkó).

A 2017/18-as ‘családi tisztogatás’ óta csak találgatni lehet, hogy milyen mértékű a hatalom megoszlása az uralkodó és Mohammad bin-Szalmán koronaherceg (MBS) között, de a világ már inkább utóbbit tekinti az ország tényleges operatív vezetőjének. Az idős monarchának nem is árt néha a háta mögé pillantani, mert egy volt szaúdi hírszerző szerint MBS már korábban is eljátszott az aktuális király meggyilkolásának gondolatával.

Egy apával szemben ez bárdolatlanság, de azért az öreget se kell félteni. Ő 1980-ban az egyik fiát ölette meg, vagyis MBS féltestvérét, akinek túl világos volt a bőre az ő ízléséhez, lévén az anyja örmény rabszolganő.

Időről-időre felröppentek híresztelések, hogy Izrael és MBS titkos tárgyalásokat folytat a király háta mögött. Ennek magyarázatául az szolgált, hogy MBS korábbi legfőbb bizalmasa (Szaúd al-Kahtani) maga alá gyűrte a király titkosszolgálatát is, és ezzel az uralkodót információs buborékba zárták, magyarán nem tud semmiről. Tavaly novemberben az volt a hír, hogy maga Netanjahu tett titkos látogatást a szaúdiaknál és MBS-szel is tárgyalt. Ezt mindkét fél tagadta, de nem túl vehemensen, és nem cáfolták azt sem, hogy igenis létezik titkosszolgálati egyeztetés közöttük a síita iszlamistákkal szemben, főként Jemenben.

A nyitás reményét fokozza a legújabb esemény, mivel a történelemben először leszállhatott szaúdi repülőtéren egy izraeli repülőgép, egy nappal előttepedig Izraelben landolt a szaúdi királyi ház B-737 gépe.

A királyság még óvatos

Feltűnő volt, ahogy Szaúd-Arábia kivonta magát az afganisztáni evakuálás segítéséből. Nem hajlandó menekültek befogadására sem, mert attól tart, hogy megjelenésük idegenkedést váltana ki a lakosságból. A szaúdi nép fennállása óta először kóstol bele a fogyasztási adó savanyú ízébe, és a kormány nem merné az adóbevételt más nyelvű és alacsony munkaerő-értékű menekültekre költeni. Kifelé pedig próbál egyenlő távolságot tartani Washington és Moszkva között is, és inkább Kína felé mutat érdeklődést.

Közben a napi élet zajlik, és valószínűleg először láthatott a sivatagi főváros egy rabbit táncolni a bazárban egy muszlim lakossal.

A ‘Made in Israel’ címkéjű termékekre valószínűleg még várni kell a szaúdi hipermarketekben. A lényeg az, hogy bár Rijád még nem csatlakozott az Ábrahám-egyezményekhez, de tudomásul vette, és nem tett keresztbe. Ez is már valami. Engedélyezi például területe fölött az izraeli-emirátusi-bahreini légijáratok átrepülését, ellentétben Jordániával, pedig az régi békeszerződésben áll Izraellel.

A távlati kép tehát ígéretes, de még sok ecsetvonás hiányzik róla.

PATREON

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

FORRÁSEuronews

KAPCSOLÓDÓ CIKKEKTÖBB A SZERZŐTŐL