Állítja Raviv Drucker oknyomozó újságíró a Haaretz mai számában.
Körülbelül egy hónapja publikáltam egy cikket az új konszenzusról, miszerint szörnyű hiba volt, hogy Benjamin Netanjahu bátorítására Donald Trump kilépett az Iránnal kötött nukleáris megállapodásból. A szerkesztő ennek a Koncepció összeomlása címet adta.
Másnap felhívott egy magas rangú tisztviselő, aki mélyen benne volt az Irán megállítását célzó izraeli erőfeszítésekben: “Van egy hiba a cikkben. Nem bukott meg semmilyen koncepció, mert nem volt koncepció.”
Ez nem szemantikai megjegyzés volt. A forrás néhány percben felvázolta Netanjahu Iránnal szembeni politikáját 2015-2018 között, vagyis a nukleáris megállapodás aláírásától az abból való kilépésig.
“Nem volt politika, sok beszéd volt és voltak akciók, de senki sem gondolta végig egyetlen pillanatig sem, mi lesz, ha nem lesz megegyezés. “Nézze meg Netanjahu napirendjét azokban az években” – mondta. „Nincs egyetlen magas szintű megbeszélés az Iránnal szembeni stratégiáról.
Netanjahu fantasztikus kapcsolatokat ápolt a Trump-kormányzattal: tárgyal velük és a találkozó közepén azt kéri, hogy beszélhessen Pompeóval vagy Boltonnal, akik perceken belül a vonalban voltak, de nem volt semmiféle egyértelmű irányelv, hogy mindez hová vezet. Netanjahu egy “háromszögben” működött Ron Dermerrel (Izrael amerikai nagykövete) és Joszi Cohennel (a Moszád akkori vezetője) – és minden más valójában blöff volt.”
Ez a leírás szinte túlzónak hangzik. Hiszen ez Netanjahu életének fő hivatása, miként lehetett ezt ilyen hanyagsággal és arroganciával irányítani?
Beszéltem azon kevesek egyikével, akik közel voltak a dolgokat irányító “háromszöghöz”. “Dermer szó szerint otthon volt a Fehér Házban. Nagyon lenyűgöző volt” – mondta a bennfentes.
„Egyszer találkozott velünk, amikor a nukleáris megállapodással és Trump viselkedésével kapcsolatos stratégiákról tárgyaltunk. Dermer majdnem kinevetett minket. Nem értitek, hogy ez a döntés már megszületett, Trump kivonul. Meglepődtünk, senki sem tartott naprakészen minket, és senki sem gondolt arra, hogy miként állítjuk meg Iránt a kilépés után.”
Külön-külön beszéltem két vezető tisztviselővel (akik a politikai szpektrum más-más oldaláról kerültek tisztségükbe) akik teljes elképedésemre egybehangzóan állították, hogy Netanjahu Izrael érdekeivel ellentétesen cselekedett, miközben a teljes biztonsági vezetés a saját szemével látta, hogyan irányítja ezt Netanjahu egyes egyedül.
“Olyan állapotba került, – mesélte a másik vezető tisztviselő – , hogy egyikünkre sem figyelt, a kabinetből sem tartott senkit semmire, láttad, hogy miként nézi le őket.”
“Az atomalku tele volt lyukakkal – tette hozzá az első magas rangú tisztviselő, de legalább tíz évet adott nekünk, hogy más dolgokkal foglalkozzunk, hogy felkészülhessünk.”
„Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között leszerelési megállapodások is időtartamhoz kötöttek voltak – figyelmeztet a másik tisztviselő – de az időszak vége felé a nagyhatalmak új tárgyalásokba kezdtek, és meghosszabbították a megállapodást.”
“Nincs oka, hogy itt is ne tették volna meg, és végső soron semmiféle kiváló moszád akció sem érheti el azt, amit ez a megállapodás elért. A dúsított anyag hajóra pakolása Irán kezdeményezésére és elküldése Oroszországba, a centrifugák letiltása, a szigorú felügyelet – ezek hihetetlen dolgok, amiket csakis a megállapodás ért el. Ezt az egyezményt meghosszabbíthattuk volna 2035-ig és tovább. Tudod, mi az a 15 év a Közel-Keleten?”
Ugyanazt a nyilvánvaló kérdést tettem fel a két vezetőnek. “És most mi lesz?”
Izrael egészen a közelmúltig arról álmodott, hogy erősebb és hosszabb távú megállapodás születik Iránnal.
Múlt pénteken Irán bejelentette, hogy példátlan mennyiségű uránt dúsított – 25 kg-ot 60%-os dúsítási szinten – ezzel minden eddiginél közelebb áll az első atombomba elkészítéséhez.
A hónap végén folytatódnak a nukleáris tárgyalások, miután Irán beleegyezett, hogy visszatérjen a tárgyalóasztalhoz.
Nem nehéz elképzelni, hogy ki került rosszabb helyzetbe, és ki érzi magát megerősödve. A tisztviselők, akikkel beszéltem, nem láttak más módot Irán megállítására, csakis egy új megállapodás révén. Még Naftali Bennett miniszterelnök is tudja, hogy valójában nincs más lehetősége.
Trump kilépése a megállapodásból azt eredményezi, hogy az új megállapodás – ha lesz – gyengébb, és rövidebb távú lesz.
Újságíró
