A trafikban minden reggel összeül a parlament.
A Brodetsky utca a Zöld Ramat-Aviv városnegyed három fő utcájának az egyike, mely a város felől vezet az egyetem felé, átszelve a negyed közepét. Az utca északkeleti végén az új bevásárlóközpont, mely leginkább arról ismert, hogy minden iszonyú drága benne, mégis mindig tele van. Az utca középső részét a régi központ foglalja el, ahol minden megtalálható, ha az ember nem akarja kitenni a lábát észak Tel-Aviv buborékjából, hogy ne kelljen szembesülnie a valósággal.
A központ szívében található Menás trafikja, ahol a reggeli kávét együtt fogyasztom el a szokásos társasággal.
A kávé-barátok társasága meglehetősen sokszínű, a 80+ éves kutatótól és feltalálótól a fogorvoson át a huszonéves manikűrösig, különféle származású, világnézetű és habitusú emberekből áll. Illetve ül.
Tehát reggelenként itt ülünk, és annak rendje és módja szerint megszakértjük a világ dolgait. Ha kell, virológusok vagyunk (az utóbbi időkben), ha kell, oktatási szakemberek, vagy épp közgazdászok. Természetesen vannak az unalomig ismert visszatérő megjegyzések, melyek már se nem viccesek, se nem okosak, de azért bólogatunk, mert a másiknak biztos fontos, hogy minden alkalommal elmondja.
Itt van például Ávi, aki minden alkalommal elmeséli, hogy az egyik fia Bostonban él. Több év alatt volt időnk megjegyezni. A fogorvos nagy Likud és Bibi hívő, aki nagyon szeret kérkedni azzal, hogy milyen személyes kapcsolata van a Netanjahu családdal, fene a gusztusát! Ő biztos benne, hogy mi, és az ország-világ lakosainak nagy része egyáltalán nem képes felfogni Bibi nagyságát és zsenijét. Nos, azt hiszem, ez már így marad.
A parlamentben természetesen vannak frakciók, mint minden rendes parlamentben. A frakciók itt nem annyira világnézet szerint alakulnak, hanem az élet sokkal fontosabb szempontjai alapján: Jó-e Menás kávéja? vagy Érdemes-e elektromos autót venni? vagy Lehet-e nyerő stratégiát találni lottó játékokhoz? Ezeket a kérdéseket megvitatjuk minden nap, de a vélemények, álláspontok természetesen nem közelednek egymáshoz.
De azért vannak dolgok, amik változnak. Minden reggel megjelenik biciklijén a helyi Habad harcos, aki, ha nem figyelsz oda, fél másodperc alatt felteker rád egy tfilint, elmormol két áldást, és már suhan is a következő áldozathoz. Mikor megszületett a gyereke, szinte újszülött korától hozta a biciklijén egy gyerekülésben. A bicajt az órás kirakatához támasztotta, s míg ő tfilint tekert és áldásokat mormolt, addig mi azért imádkoztunk, hogy a gyerek ne essen fejre a biciklivel. De a gyerek nem esett fejre, azóta felcseperedett, és már nem is jön rendszeresen az apjával. Úgy látszik, mégis csak érnek valamit az imák, mert kétségtelen kisebb csoda, hogy egyszer sem dőlt el a bicikli a gyerekkel együtt.
Újságíró
