Az izraeli kormány jelenlegi, az Omikron variáns kezelésében tett lépései egy közelmúltbeli szimuláció következtetésein alapulnak, amely egy képzeletbeli „Omega” törzs kitörését szimulálta. Ha kiderülne, hogy a variáns rezisztens a vakcinával szemben, a kormány olyan politikát vezethet be, mint amilyen a járvány kezdetén volt.
Két hét telt el azóta, hogy Naftali Bennett miniszterelnök sok-résztvevős „hadgyakorlatot” hajtott végre, amely a koronavírus egy képzeletbeli, különösen erőszakos „Omega” változatának a kitörését imitálta.
A szimuláció néhány következtetését már a hétvégén alkalmazták, miután Izraelben azonosították az új Omikron változatot.
A Korona-kabinet szombati döntései nagyon emlékeztetnek a gyakorlat során alkalmazott „járvány megfékezése” eljárásra, amely többek között tartalmazza az ellenőrzést, a telefonos követés alkalmazását, a repülőtér gyors lezárását és a víruskockázatok korai felismerése érdekében tett drámai lépéseket.
A kormány korona elleni védekezési stratégiája a tömeges immunizáláson alapul. Az „Omega” gyakorlat egyik fontos tanulsága, hogy abban az esetben, ha kiderülne, hogy az új változatnak sikerül megkerülnie a vakcinák által nyújtott védelmet, változtatni kell a fő cselekvési irányon. Ebben az esetben a kormány a koronajárvány elleni küzdelem első napjaira emlékeztető „zéró morbiditás” stratégiára fog áttérni: teljes zárlat, az égbolt lezárása és egy sor egyéb eszköz használata a járvány agresszív és gyors megfékezésére.
A képzeletbeli „Omega” változat az egészségügyi rendszer és a kormány rémálmát testesítette meg: egy olyan vakcináknak ellenálló variáns, ami a kisgyermekeket is jelentősen megfertőzi, és elviselhetetlen mértékben túlterheli a kórházakat. A gyakorlat résztvevőinek – Bennettnek, a minisztériumok igazgatóinak, a korona elleni harc országos irányítójának, az Egészségügyi Minisztérium vezető tisztségviselőinek, valamint a Nemzetbiztonsági Tanács és a Polgárvédelmi Parancsnokság képviselőinek – olyan komoly dilemmákkal kellett foglalkozniuk, amelyek egy drámai morbiditási hullámnál léphetnek fel. Ezek: vajon a magas költségek ellenére is teljes karantént kell bevezetni?; a kórházi ellátás minőségének rovására is előnyben kell részesíteni minden beteg kezelését?; engedélyezni lehet-e az oktatást a gyermekek egészségügyi kockázata ellenére?; le kell-e zárni a határátkelőket?; és mi az előnyösebb, ha a kormány vagy az önkormányzatok hatáskörébe tartozik a járványkezelés?
A résztvevők három forgatókönyvet gyakoroltak be. Az első olyan helyzetet képzelt el, amelyben a vírusvariánst elterjedésének korai szakaszában azonosítják Izraelben, és az állam időben felméri, hogy az mekkora károkat okozhat rövid időn belül. A második forgatókönyv az államnak a járvány egy előrehaladottabb szakaszára adott lehetséges válaszait vizsgálta, amikor a súlyos megbetegedés sokakat érintene és emelkedne a kórházba került gyerekek száma. A harmadik forgatókönyv jelentős mértékű járványkitörést szimulál a korona és az influenza egyidejű tetőzése miatt az összeomlás szélén álló kórházakkal.
A gyakorlat fő következtetése a várakozásoknak megfelelően az volt, hogy olyan mechanizmusokat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik egy veszélyes járványkitörés esetén, hogy minél gyorsabban döntés szülessen a járványügyi szabályok megváltoztatását megkövetelő „sürgősségi eljárás” beindítására Egy másik jelentős tanulság a „hullámok között” koncepció alkalmazása, amely a nyugalom időszakában megőrzi a különböző szervezetek védelmi képességeit egy újabb járványkitörés esetére. „Nem bontjuk le a renszert” – magyarázta Bennett. Elmondása szerint a járványhullámok közötti időszakban “nem zárjuk be az az idősek védelme érdekében felállított információs központot, működésben hagyjuk a víruskezelő rendszereket, továbbra is gondoskodunk arról, hogy folyamatosan elegendő oltó- és tesztanyag legyen a raktáron, és így tovább” – mondta.
