Zöld Ramat Aviv a városnegyed neve. Itt a mi utcánk, a Brodetsky. A zöld jelző nem véletlen.
A házak között mindenhol zöld kertek húzódnak, és több nagy parkos részt ölelnek körbe az utcák. A városi környezethez képest sok zöldterület természeten az állatvilág számára is vonzó, így a nap minden órájában állatokkal és állathangokkal vagyunk körülvéve.
A reggelek és a kora esték a madaraké, akik hatalmas zajjal készülődnek az új napra, illetve az éjszakára. Különösen a délutánok hangosak, mikor egyszerre mesélik el egymásnak a nap eseményeit. Egy-egy terebélyes fán több száz madár csivitel, csipog, károg, fütyül, csevetel, csicsereg és rikácsol, muszáj megállni egy pillanatra és csodálni a hihetetlen hang-kavalkádot. A leghangosabbak a varjak és a zöld sándorpapagájok, melyek egy állatkert madárházából szöktek meg úgy 30-35 éve, és terjedtek el azóta az ország középső részén.
Napközben leginkább macskákat és kutyákat látni, amint szemetesekben kutatnak, vagy gazdájukat várják az élelmiszerbolt előtt. Estefelé kezdenek előbújni a sünök, akik nagy zajt csapva csörtetnek a bozótban. Ha túl közel megyünk hozzájuk, összegömbölyödnek, és megvárják, míg továbbállunk. A sünökkel együtt más rágcsálók is előbújnak vadászni, de őket kevésbé látni — a sok macska miatt kénytelenek láthatatlanok maradni.
A sünöknek sokat kell segíteni, mert rendszeresen beakadnak egy kerítésbe, vagy bemásznak valahova, ahonnan aztán nem tudnak kimászni. De a legnagyobb gond velük, hogy rendszeresen elfogyasztják a macskák hátrahagyott maradékát, amit nagy szeretettel esznek, de betegek lesznek tőlük. Szerencsére a városrész Facebook oldalán mindig lehet találni valakit, aki ráér elvinni a beteg állatokat a Ramat Gan-i szafariba, vagy egy állatorvoshoz.
Késő éjszaka, kora hajnalban jelennek meg a legújabb látogatók, a sakálok. A Yarkon folyó forrásánál éltek, és innen terjedtek tovább egészen a Yarkon parkig Tel-Avivban. A városháza gondoskodik róluk, kapnak egészségügyi ellátást, és ha kell, élelmet. Az elmúlt években a parkból elkezdtek átjárni Ramat Avivba. Sok a park, a zöldterület és a sűrű bozótos sarkok, ahol megbújhatnak, ha kell, ideális hely vadászatra. Először csak messzebbről láttunk egy-egy példányt, de már megszokták az ember közelségét, így egyre közelebb engednek magukhoz. Hajnaltájt kezdenek üvölteni, vagy vonyítani, nem tudom, melyik a szakszerű kifejezés. Én egyre inkább éneknek hallom, és meglepő módon nagyon szeretem. Valami melegséggel és nyugalommal tölt el, ahogy együtt énekelnek, jelezve, hogy közeleg a hajnal, a napfelkelte, egy új nap.
Aztán nappal eltűnnek, átadják a koncertdobogót a többieknek.
Újságíró
