Egyszer vége lesz ennek a maszkos, pécéeres-pisziáros, mindent tilos világnak, és akkor repülőre ülnek, akik szeretik Izraelt. Be akarják majd habzsolni, mert több éves elmaradást kell majd bepótolniuk. Ezek a képek csak morzsák, hogy kibírjátok addig is.
A Kerem HaTeimanim, Tel-Aviv múltja
A Jemeni Szőlőültetvény (ezt jelenti a neve) az első zsidó település volt a 19. század végén az arabok lakta Jaffo környékén. Az alapítói jemeni zsidók voltak, akik Jeruzsálemből érkeztek. Szegénységben éltek, ócska bódékban, kunyhókban laktak. Az utcák mai arca a 20. század elején alakult ki.
Aztán a következő 100 évben egy világváros nőtt ki a földből a szomszédságában: Tel-Aviv.
A Carmel piac utcája a negyed határa. Ez a piac – összenőve a jemeni negyeddel – a régi közel-keleti, mediterrán életstílus utolsó túlélője. Az utolsó kis szeglet, amit érintetlenül hagyott a dózerarcú fejlődés.
Ez persze romantikus túlzás
A néhány falusi utcából álló Kerem éppen attól pörög, hogy a nosztalgia ébren tartja. Egymásba érnek az éttermek, kávéházak, kifőzdék. A negyed meg akar felelni az útikönyvek hozsannáinak: kulináris paradicsom.
A turizmus tartja fenn. Aki ide látogat, a múltat szeretné elképzelni, megkóstolni. A jövő itt van a szomszédban toronyházak, széles sugárutak képében, nem kell hozzá fantázia.
A Kerem azoké, akik idebújnak előle. A régi lakók, a jemeniek közül már szinte alig él itt valaki, bár jónéhány jemeni zenészlegenda életrajza kezdődik a Kerem HaTeimanimmal. Ma a romantikus kívülállók kedvenc helye.
Én is az vagyok, de nekem elég, ha átsétálok az Allenby túloldalára egy tányér jemeni levesre, egy kis piac-shoppingra, egy sörrel a végén.
És mostanában fényképezőgépet is viszek
Az első ötletem az volt, hogy ugyanazokból a szemszögekből fotózok nappal és éjjel, de Kerem nem fogható meg ilyen egyszerűen. A Grúz Pékségben este születésnapi buli volt, reggel meg egy-két vásárló burekasszal a kézben.
A Jónapot utca sarkán kis tuktukok, motorok rohangálnak nappal, ott, ahol este gyalog is nehéz átkelni a kirakott asztalok miatt. A kedvenc jemeni kifőzdém éjjel egy lehúzott redőny. Előtte a szomszéd éjszakai kávéház asztalai állnak. Az éjszakát jobban szeretem, az a Kerem törzsvendégeié.
Így aztán csak a képek maradtak, a koncepciót elvitte a tenger felől fújdogáló szellő.
Fotók: Silló Sándor
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
