Egyszer vége lesz ennek a maszkos, pécéeres-pisziáros, mindent tilos világnak, és akkor repülőre ülnek, akik szeretik Izraelt. Be akarják majd habzsolni, mert több éves elmaradást kell majd bepótolniuk. Ezek a képek csak morzsák, hogy kibírjátok addig is.

A Kerem HaTeimanim, Tel-Aviv múltja

A Jemeni Szőlőültetvény (ezt jelenti a neve) az első zsidó település volt a 19. század végén az arabok lakta Jaffo környékén. Az alapítói jemeni zsidók voltak, akik Jeruzsálemből érkeztek. Szegénységben éltek, ócska bódékban, kunyhókban laktak. Az utcák mai arca a 20. század elején alakult ki.

Aztán a következő 100 évben egy világváros nőtt ki a földből a szomszédságában: Tel-Aviv.

A Carmel piac utcája a negyed határa. Ez a piac – összenőve a jemeni negyeddel – a régi közel-keleti, mediterrán életstílus utolsó túlélője. Az utolsó kis szeglet, amit érintetlenül hagyott a dózerarcú fejlődés.

- Hirdetés -

Ez persze romantikus túlzás

A néhány falusi utcából álló Kerem éppen attól pörög, hogy a nosztalgia ébren tartja. Egymásba érnek az éttermek, kávéházak, kifőzdék. A negyed meg akar felelni az útikönyvek hozsannáinak: kulináris paradicsom.

A turizmus tartja fenn. Aki ide látogat, a múltat szeretné elképzelni, megkóstolni. A jövő itt van a szomszédban toronyházak, széles sugárutak képében, nem kell hozzá fantázia.

A Kerem azoké, akik idebújnak előle. A régi lakók, a jemeniek közül már szinte alig él itt valaki, bár jónéhány jemeni zenészlegenda életrajza kezdődik a Kerem HaTeimanimmal. Ma a romantikus kívülállók kedvenc helye.

Én is az vagyok, de nekem elég, ha átsétálok az Allenby túloldalára egy tányér jemeni levesre, egy kis piac-shoppingra, egy sörrel a végén.

És mostanában fényképezőgépet is viszek

Az első ötletem az volt, hogy ugyanazokból a szemszögekből fotózok nappal és éjjel, de Kerem nem fogható meg ilyen egyszerűen. A Grúz Pékségben este születésnapi buli volt, reggel meg egy-két vásárló burekasszal a kézben.

A Jónapot utca sarkán kis tuktukok, motorok rohangálnak nappal, ott, ahol este gyalog is nehéz átkelni a kirakott asztalok miatt. A kedvenc jemeni kifőzdém éjjel egy lehúzott redőny. Előtte a szomszéd éjszakai kávéház asztalai állnak. Az éjszakát jobban szeretem, az a Kerem törzsvendégeié.

Így aztán csak a képek maradtak, a koncepciót elvitte a tenger felől fújdogáló szellő.

Fotók: Silló Sándor


Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.

- Hirdetés -