Váratlanul, minden csinnadratta nélkül megjelent egy ismerős házaspár a Ben-Gurion sugárút sétányán. Kisebbek, mint az életükben voltak, de az élethű plasztik galambok, amelyek körülveszik őket, akkorák, mint a valódiak. Nincsenek piedesztálra emelve, így kisebbek, mint mi. Az életnagyságnál kisebb élethű szobor: Izrael állam első miniszterelnöke, Ben-Gurion és a felesége, Paula.
A latin miniszter szó eredete: szolga, és a héber שר… szó ennek a tükörfordítása: azért választottuk, hogy minket szolgáljon, az országát…
Egy norvég barátomtól megkérdeztem egyszer: Hogy hívják Norvégia miniszterelnökét?
Nem tudta.
– Nem voltál szavazni?
– De.
– Akkor hogyhogy nem tudod?
– Nem emlékszem, ki nyert. Beiktatták. Másnap nem rúgtak ki senkit az egyetemünkről, nem változott meg a tananyag, a vasúti menetrend, de még az euró árfolyamok sem. Kit érdekel akkor, hogy hívják azt, aki az adómból az ügyeinket intézi?
Ja, így könnyű!
Hányszor hallod egy átlagos napon Izraelben a miniszterelnök nevét?
Nagyapám kolozsvári cselédügynökségéből örököltem egy anekdotát. Egy idős földbirtokost megkérdeztek, miként lehet az, hogy nem tudja a cselédjei nevét. Nekem jó cselédeim vannak – válaszolta –, tudják a dolgukat. Nem kell egész nap a nevüket kiabálnom. Ha szükség van rájuk, ott vannak maguktól.
A híradók egész nap a minisztereink neveit harsogják. (Én is tudom, de biztos, hogy nem írom le egyikét se!)
Állok az életnagyságnál kisebb Ben-Gurion mellett, és megértem a szobor üzenetét: ez így élethű.
Fotó: Silló Sándor
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
