Szenes Hanna emlékezete Budapesten – Interjú Fáskerti Zsófia szobrásszal

Izrael állam megalapítása óta Szenes Hanna az egyik legismertebb, legfontosabb nemzeti hősnek számít. Utcák tucatjai viselik a nevét; életútját, verseit idézik, iskolai és állami ünnepségeken éneklik. Önálló szobra, portréja Szenesnek azonban nincs köztéren Izraelben – egyébként más, fontosnak számító személyiségnek sem. Ennek fő oka a második parancsolat (t.i. „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz…” 2Mózes 20:3). „A zsidó hagyomány a közvetlenséget, a meghallgatást és a spirituális kultúrát akarja hangsúlyozni” – állítja Yair Garboz izraeli képzőművész. Magyarázata szerint egy további ok, ami miatt a közterekről hiányoznak a személyeket ábrázoló szobrok, a modern Izrael állam történelmében keresendő: a személyalapú szobrászat olyan művészeti hagyomány, amely az államalapítás előtti idők divatja volt, és amikor a második világháború után a figurális stílus használata visszaszorult, Izraelben ez már nem nyerhetett teret. Az ötvenes években kezdődő nagy izraeli megemlékezési hullámot pedig már az absztrakt művészet irányzata befolyásolta.

Magyarországon, ahol Szenes Hanna született, és 80 évvel ezelőtt, 1944. november 7-én mártírhalált halt, két szobor talátható: a Kolodko miniszobor, valamint a Széna téri Szenes bronzportré. Ennek alkotójával, Fáskerti Zsófiával beszélgettünk.

A Szenes-szobor elkészítésének hátteréről

A hosszúlépés. járunk? 2019-ben elindított egy Wonder Women sorozatot, mert észrevették, mennyire kevés olyan női szobor van Budapesten, amely nem fürdőző–napozó női alakot ábrázol, hanem konkrét személyt, ahogyan az a férfi portréknál mindennapos. Rendeztek egy online szavazást, amelyen tíz női alakra lehetett voksolni. Olyanokra, akik valami kiemelkedőt alkottak, és akiket fontos lenne a köztereken látni. Szenes Hannán kívül például Polcz Alaine, Nemes Nagy Ágnes, Ország Lili neveire emlékszem. Az volt a cél, hogy a szavazáson „befutó” első öt nőről szobrot készítsenek. Egyikük Szenes Hanna volt. Ezután a második kerületi önkormányzat karolta fel a Szenes-szobor projektet. Akkoriban zajlott a Széna tér felújítása, és az ötlet az volt, hogy annak keretében készüljön el egy Szenes Hanna szobor is. A helyszín választásának két oka volt: az egyik, hogy ebben a kerületben született, ezen a környéken nőtt fel, a másik pedig, hogy a Margit körúti fogházban végezték ki, aminek az épülete eredetileg néhány méterre volt onnan, ahova a szobor végül került.

A pályázatra beadott műről

A pályázatot a második kerületi önkormányzat írta ki, hogy miért pont rám esett a választás, nem tudom. Meghívásos pályázat keretében készítettem el az emlékművet, amelyen hárman vettünk részt. A kiírásban egyébként nem volt kikötés, hogy figura, vagy portré legyen a szobor, lehetett absztrakt alkotás is, viszont az feltétel volt, hogy valamilyen módon jelenjen meg Szenes Hanna küldetése a műben. A kikötések között szerepelt, hogy aki portréban gondolkodik, annak azt a beadásra már el is kellett készítenie, tehát nem csak a makettet, hanem a kész szobrot kellett beadni.

A tervemet végül érdemi változtatás nélkül elfogadták, csak a talapzaton szereplő szöveg elhelyezése tér el az eredeti elképzelésemtől, de szerintem ez jó változtatás volt, én is gondoltam erre a megoldásra a tervezés során. A feliratok, tehát a vers és az életéről szóló rövid leírás nem egy kiálló kőre, hanem az alapzatra került. Fontosnak tartom, hogy az emlékművön szerepel néhány mondat is Szenes Hannáról, mert kevesen ismerik az életét. A „Most” című vers, ami az alapzatba lett bevésve, szerintem nagyon szépen kapcsolódik a portréhoz.

Eredetileg azt terveztem a szobor posztamensére írni, hogy „költő, ellenálló”. Végül csak a „költő” felirat maradt. Nem emlékszem már, hogy a pályázaton kérték-e, vagy én döntöttem így. De úgy gondolom, hogy a talapzaton olvasható információ és a vers elég, kifejezi Szenes Hanna ellenállását is. Egyébként az, hogy költőként van feltüntetve, a Szenes családnak is tetszett, mert arra utal, hogy mennyire fontos volt számára a költészet és hogy ő elsősorban költő volt, aki fiatal kora ellenére sok kiemelkedően jó verset írt.

Ismerte-e Szenes Hanna történetét a szobor elkészítése előtt?

Szenes Hanna nevét már hallottam korábban is, de nem igazán ismertem az életét és a küldetését. Elkezdtem mindent elolvasni róla, amit csak elérhettem. Nagy nehezen megszereztem – még a helyi könyvtárban sem volt kölcsönözhető – a naplóját és a verseit tartalmazó kötetet. Emellett egy dokumentumfilmet is megnéztem az életéről és minden interneten megtalálható fotót összegyűjtöttem róla. A naplója különösen megérintett, mert azáltal mélyebben megismerhettem őt mint embert, az érzéseit, gondolatait. Amíg a szobrot mintáztam, párhuzamosan olvasgattam a naplóját, és egy különleges kapcsolat alakult ki köztünk a munka során.

Miért így néz ki a szobor?

Már a pályázattal való foglalkozás kezdetén eldöntöttem, hogy portrét szeretnék készíteni Szenes Hannáról. Szerintem nagyon érdekes, kifejező és karakteres arca volt. Az is vonzott, hogy egy huszonéves, fiatal lány portréját mintázhatom meg. Az ejtőernyős öltözet a küldetésére utal. A katonai ruha alatt egy csipkés gallérú inget visel, ami kifejezi, hogy egy törékeny, fiatal nőről van szó, aki ugyanakkor civil, vagyis nem hivatásos katona. Úgy gondolom, ez a kettősség benne volt Szenes Hanna karakterében is: egy nagyon érzékeny lány és egy kemény, elszánt harcos.

A kissé felfelé néző arccal és csukott szemekkel való ábrázolás szintén szándékos. Ezzel a pozitúrával azt a pillanatot szerettem volna megjeleníteni, amikor felismeri, hogy ez a küldetés számára a jó út, és bármi történjen, végig ki fog tartani. Több helyen is írt a naplójában arról, hogy szeretett volna valami nagy jelentőségű, fontos dologban részt venni, és egy értékes, nemes célnak szentelni az életét – bár nem feltétlenül úgy, hogy meghaljon érte. Szinén egy nemes cél volt számára, amikor 18 évesen Palesztinába ment mezőgazdaságot tanulni, ahol később egy kibucban élt és dolgozott. Akkor már többször foglalkoztatta a gondolat, hogy a háború idején Budapesten lenne a helye, mert ott szükség lehet a segítségére. Az ott maradt édesanyját is nagyon féltette és szerette volna kimenteni onnan.

A lehunyt szemű ábrázolás egy hittel teli állapotot jelenít meg és kifejez egyfajta áldozatvállalást is. A kissé feltartott fej dacot és lázadást, elszántságot és bátorságot éreztet. Szerintem ez mind benne volt Szenes Hannában, és ezért döntöttem e megjelenítési mód mellett.

A másik Szenest ábrázoló szoborról, a Kolodko szoborról mit gondol?

Amikor készültem a pályázatra, elmentem megnézni Kolodko mini szobrát, ami nekem tulajdonképpen tetszett. Akkor már egy ideje nézegettem a fotókat Szenes Hannáról. Szerintem Kolodko szobra nagyon jól elkapta a karakterét. Kicsit furcsának találtam, hogy egy ilyen komoly témát, mint Szenes Hanna története, ilyen groteszkbe hajló módon ábrázol. De bár a megjelenítés az arányok miatt karikatúra szerű, mégsem éreztem szimplán groteszknek. Inkább azt gondolom, több dolgot is jól megfogott Szenes Hannában és a történetében.

A szobor utóéletlről – megemlékezések

November 7-én, Szenes Hanna kivégzésének napján, valamint halottak napján minden évben tartanak megemlékezéseket az emlékműnél. Ilyenkor mécseseket, kavicsokat, koszorúkat helyeznek el a szobornál. Sajnos a gördeszkások is használják a talapzatot, ami miatt már felmerült a felújítás szükségessége.

A szobor utóéletéről – fontossága

Szenes Hanna emlékműve a Széna téren található, és része egy nagyobb projektnek. Örülök, hogy a szobor egy ilyen központi, frekventált helyen van, ahol az emberek nap mint nap elhaladnak mellette, és így szembesülhetnek Szenes Hanna életével és azzal, amit képviselt. A köztéri szobrok néha olyan benyomást keltenek, mintha az ábrázolt személy ténylegesen „szembe jönne” velünk az utcán. Szenes Hanna olyan fontos emberi értékeket képviselt, amelyeket jó nem elfelejteni: ekkora bátorsággal, amivel 23 évesen véghez vitte küldetését, csak kevesen rendelkeznek. Kitartott, és a kínzások ellenére sem árult el semmilyen információt. A kivégzés előtt felajánlott kegyelem kérési lehetőséget is elutasította. A végsőkig nem alkudott meg, és hitt az általa fontosnak tartott célban és eszmében. Azt gondolom, ezek példaértékű emberi értékek, és jó, hogy egy ilyen forgalmas helyen kapnak helyet a szobor által. Remélem, hogy az emlékmű valamelyest valóban sugározza és közvetíti ezeket a gondolatokat.

Szenes Hanna szerintem egy kivételes ember volt. Olyasmit képviselt, amit nem sokan, mert az emberek általában nem ilyen erősek. A legnagyobb áldozat, amit valaki másokért hozhat, hogy feláldozza az életét.

Bár elfogták és nem tudott embereket megmenteni, küldetése mégis sikeres volt. Kitartott a végsőkig, mindent megtett, amit tudott és végül vállalta a mártírhalált. A britek által tervezett ejtőernyős akció életveszélyes és nagy mértékben eleve kudarcra ítélt volt, amelyhez néhány fiatal önkéntest toboroztak Palesztinában. Ez volt az egyetlen olyan katonai művelet a második világháború alatt, amelyet a zsidók megmentésére indítottak. A küldetésben részt vevőknek megígérték, hogy hozzátartozóikat védelem alá helyezik és kimentik a veszélyes területekről, de erre mégsem került sor.

A szobor utóéletéről – veszélyek

A Conti utcai börtönben, ahol szintén fogva tartották Szenes Hannát, a Mindszenty Alapítvány szervezésében vezetett sétákat szoktak tartani. A szobor gipszváltozatát kölcsön adtam az alapítványnak, ezért most ott, a börtönben van kiállítva. Szenes Hanna ma is megosztó személyiség. Találkoztam már antiszemita emberek internetes megjegyzéseivel, amelyek szerint elárulta a hazáját. Remélem, nem éri az emlékművet több incidens. Röviddel a szobor felállítása után piros festéket kentek a szájára és a „költő” felirat alá egy kérdőjelet tettek. Ennek az üzenetét nem igazán értettem. Nemrég gázmaszkot húztak a szobor fejére, ami egyértelműen antiszemita megnyilvánulás volt.

„Egyébként Izraelben van róla szobor?”

Fáskerti Zsófia 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrászként. Rendszeresen vesz részt pályázatokon és csoportos kiállításokon. Munkáiban – elmondása szerint – a klasszikus gyökerek vagy klasszikus utalás mindig jelen van valamilyen módon és ez pop art szerű, néhol pedig szürreális, szimbolikus hatásokkal kerevedik. Felhasznált anyagait az adott téma határozza meg. Készülnek munkái kőből, bronzból, de sok olyan szobra is van, melyek anyaga festett gipsz.