A már egy éve a jeruzsálemi teológiai szemináriumban oktató, s korábban a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát megalapító, majd rektorként vezető Várnai Jakab atya jóvoltából igen érdekes dolgokat tudtam meg a számomra korábban ismeretlen Juhász Vincéről, a zsidó származású ferences szerzetesről, aki tudományos munkásságával hozzájárult a betlehemi Születés Temploma lenyűgöző felújításához is.
Juhász Vince valamikor az 50-es, 60-as vagy a hetvenes évek elején Spanyolországban vagy Venezuelában írta meg 1935 és 1952 közötti szentföldi tartózkodásának idején szerzett ismereteit összefoglaló rendkívül értékes tanulmányát, amely azonban csak idén októberben, Rómában jelent meg, méltó emléket állítva ennek a titokzatos szerzőnek.
Ki is volt Juhász Vince, a Születés Temploma addigra szinte láthatatlanul piszkos állapotba került freskóinak első feltérképezője? Nagyon keveset tudunk róla, s talán ezen cikk nyomán jelentkeznek rokonai, hogy jobban megismerhessük…
Budapesten született 1907-ben legalábbis zsidó származású családban még Imre néven. Édesapját Juhász Józsefnek, édesanyját Schoffán Emíliának hívták. A szerzetesi hagyományokhoz méltó, igen szűkszavú adatok szerint volt egy ikertestvére, István, aki szintén ferences szerzetes lett már 1928-ban a magyarországi Kapisztrán Szt. János provinciában. Ő maga is belépett a rendbe egy évvel később, 1929-ben, mégpedig a másik magyarországi, a Szűz Máriáról elnevezett Provinciába.
Első fogadalmát 1930-ban, ünnepélyes fogadalmát pedig 1933-ban tette le, miután Pesten elvégezte az egyetemet, de nem tudjuk melyiket. 1935-ben pappá szentelték, és útja a Szentföldre vezetett, hasonlóan több más, zsidó származású paphoz, köztük a Neve Salomot alapító Huszár Brúnóhoz.
1935-től 1952-ig a Szentföldön élt, a szent helyeket felügyelő Szentföldi Kusztódiában szolgált. 1948-ig Palesztinában élt, majd valószínűleg nem Izrael államban, hanem Jeruzsálem Jordániához került keleti felében és Ciszjordániában, illetve egy 1950-es névtár szerint egyenesen egy damaszkuszi kolostorban.
Mindeközben 1949-től cikkeket írt spanyolul a keresztények szentföldi magazinjába (Rivista de Tierra Santa). És írt egy máig kiadatlan Szentföld-útikönyvet magyarul, melyet érdemes lenne valahogy megtalálni, sőt korabeli fényképekkel megjelentetni is…
1952 április 15-én elhagyta Jeruzsálemet, és Spanyolországba távozott, ahol egy madridi kolostorban élt. A kevéske információmorzsa szerint ott felmentését kérte a rendi tagság alól, hogy egyházmegyés papként nagyobb anyagi függetlenséghez jusson, és segíthesse hazájában élő rokonait. Ez nyilván azt jelenti, hogy ekkor még éltek rokonai Budapesten. Talán máig is fellelhetőek családtagok, akiktől újabb ismeretekhez juthatunk?
Madridból 1955-ben Venezuelába ment, ott működött papként, halálig. Egy korabeli leírás szerint „nagylelkűen és fiatalos erővel gyakorolta papi szolgálatát Apure állam különböző településein”. Valószínűleg ott öntötte végleges formájába idén kiadott értékes munkáját a Születés Templomáról.
(Ikertestvéréről még kevesebbet tudunk: ő a második világháború után az Egyesült Államokban telepedett le ferences atyaként, és ott élt egészen 1985. december 23-án bekövetkezett haláláig. Vele vajon mi történt a háború idején Magyarországon?)
És most vissza a Születés Templomához: gondosan legépelt kéziratban foglalkozott ezzel a nagyszerű építménnyel, melynek címe Pinturas y Grafitos. Basilica de la Natividad en Belén [Festmények és rajzok]. Mintegy hetven évvel ezelőtt Bellarmino Bagatti atya, aki már 1952-ben tanulmányt jelentetett meg a templomról, így jellemezte munkáját: “P. V. Juhász, a Szentföldi Kusztódiából, ismét megvizsgálta az összes festményt, egy jó hosszú létra segítségével, hogy közelről megnézhesse és pontosan reprodukálni tudja azokat. Miközben várjuk, hogy közzétegye munkájának eredményeit, már adott ezekből ízelítőt, amelyből merítettem is, valamint még kiadatlan anyagot is a rendelkezésemre bocsátott.” Nem világos, hogy pontosan mikor készült el munkájával, a Szentföldön gyűjtött anyag feldolgozásával, de a 70-es évek elején Venezuelában már publikálni próbálta, de csak posztumusz, idén láthatott napvilágot a nagyszerű mű.
Újságíró. Az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
