Kusama tényleg korunk egyik legnagyobb művésze
Útban Kusama grandiózus reprospektív kiállítására a Tel-Aviv Múzeumban, titkon drukkoltam magamban, hogy az általam még nem ismert alkotásokról készült fotók után a valóság minél kevesebb csalódást okozzon.
Meglepetésemre, a kiállítás pontosan olyan, mint amilyennek reméltem!
Kusama valóban egyike korunk legnagyobbjainak, és ott a helye Anish Kapoor, Christo, vagy hogy izraeli művészt is említsek, Dani Karavan mellett. Nem is értem, hogy nekem, mint a vizuális művészettel évtizedek óta aktívan foglalkozónak, hogyan is kerülhette el a figyelmét egy ilyen fontos alkotó?
Az utóbbi években a japán kultúra minden másnál jobban vonzott. Pontosabban fogalmazva, minden igyekezetem ellenére, vonzva taszított, talán soha fel nem fogva, miként is érthető az individualizmus japánul?
Mert, Kusama egy nagyon is individuális módon lázadó nő, aki egyaránt legyűri a kötelező távol-keleti szégyenlősséget és a női alkotókkal szembeni, tudatunk legmélyén még mindig aktív előítéleteinket.
Sokat kellet várnunk a Tel-Aviv Múzeum eme újabb nagy lövésére, olyan régebbi bemutatók után, mint Rothko, Kiefer, vagy Bothero életmű kiállításai. Az utóbbi évek legjelentősebb szervezése ez.
A kiállításra belépve már a korai, 1952-53-ból származó kisméretű papir képek közt is megrezdül valami. Érdemes megállnunk egy pillanatra, míg megmozdul a felület, felzúg a mély.
Továbbhaladva a kacskaringósra szabott térben, hirtelen látogatók hosszú soraiba ütköztünk, akik különböző ajtókkal zárt helységekhez várakoztak.
Először azt hittem. hogy kikerülhetem a sorban állást, és a falakon függő képekre öszpontosítottam, de hamarosan rádöbbentem, hogy én sem hagyhatom ki ezt a türelmet próbáló ácsingózást, mert valószínűleg az ajtók mögött találhatóak azok a tükör teremek, amik Kusama alkotásainak megkerülhetetlen, lényeges elemei.
A várakozás unalmát a teremőrök segítették oldani, fel le rohangálva és kevés elnézéssel hangjukban leteremtve a vendégeket, ami azért volt érthetetlen, mert az emberek, csendesen, izraeliségüket meghazudtoló birkatürelemmel várakoztak a mozdulatlannak tűnő sorokban. Mint kiderült, a felvigyázók dörgedelmeinek oka az volt, hogy tilos telefonon beszélni. Viszont örömmel fedeztem fel, hogy más kiállításokkal ellentétben, fotózni megengedett.
Érdemes volt várni! Semmiképp se szalasszák el megnézni a tükörtermeket! Ha másképp nem, akkor az elkerített részek kijáratainál kukkantsanak be. Így is részeseivé válhatnak az élménynek.
A tükörtermekben a végtelen várja az embert. Kusama világa tükröződik végtelenül. Végtelen mezők végtelen terekben, végtelentől végtelenig. És végtelenül ott tükröződünk mi is Kusamával, örökkön örökké.
Kusama tökéletes mestere a vizuális hatásoknak. Ismeri a hasonló, halvány tónusú komplementerek által keltett tam-tam ütemű vibrálást, a ködös pontrendszerek által keltett lebegő érzést. De a japán művészetben tradicionálisan fontos szerepet játszó mintázatok mellett, bátran kezeli az e kultúrától idegen, hatalmas dekoratív színfoltokat is.
A fantasztikus terek után, amikor a csodálatos sárga pöttyös tökökköz értünk, már nem is volt kétségem afelől, hogy az egyik kortárs japán író, Murakami könyveiből is ismert, Kusamáéval oly rokon világba értem, a valóság egy párhuzamos síkjára, ahol az irreális képzetek valósággá válnak.
Milyen nagyszerű volt kilépni a tel-avivi, koronás, esős valóságunkból ebbe a mesés alternatív világba.
És igaza van annak aki folyamatosan valamely természetes képződményeket lát bele az egyébként absztrakt alkotásokba. Hol az atomok világába járunk, hol virágos mezőkön, máshol tökökre, moszatokra, emlékeztető formák közt.
Legvégül, egy több emelet mély hatalmas térben, ahova mozgólépcső vezet le, az épület új szárnyában, hatalmas, rózsaszínes lila poliplábakra emlékeztető formák kacskaringóznak.
Itt láthatjuk csak meg igazán, hogy miként válik a kiállítás mindenkiévé, mert a vendégek, kezükben beszélgetésre tiltott mobiljaikkal fotózni kezdenek, így maguk is alkotóivá válva a kiállításnak, a látvány ezer féle interpretációját képezve, kicsiny kameráikkal.
És mit adhat többet ennél egy kiállítás, mint alkotótárssá avatni a nézőt.
Festőművész
