A volt amerikai nagykövet blöffjének köszönhetjük az arab országokkal megkötött normalizációs egyezményeket?

Barak Ravid, Izrael egyik legjelentősebb külpolitikai újságírója utánament a folyamatnak, amely 2020 nyarán a ciszjordániai annektálás helyett váratlanul az Ábrahám egyezményekhez vezetett.

A The Times of Israel cikke szerint az egész úgy kezdődött, hogy bizony a telepesekkel mindig is különleges kapcsolatokat ápoló, s maga is telepes David Friedman amerikai nagykövet azt állította Benjamin Netanjahu akkori miniszterelnöknek valamikor 2019 végén, hogy Trump megengedi a részleges annektálást. Utólag kiderült, hogy blöffölt, noha tagadja.

Ezért aztán 2020 januárjában, amikor Washingtonban a Fehér Házban bejelentették Trump közel-keleti béketervét (nesze semmi fogd meg jól, tárgyaljanak egymással, ha két államot akarnak, hát legyen kétállami, ha csak egyet, hát legyen Israesztina), szóval a nagy dérrel-dúrral és felhajtással zajló eseményen Netanjahu bejelentette, hogy Jeruzsálem “kiterjeszti az izraeli törvénykezést”, magyarul annektálják a Jordán-völgyét és a telepesek lakta C területeket Ciszjordániában.

Trump alig hitt a fülének, s a maga keresetlen módján a világraszóló esemény után azt mondta, hogy “What the hell was that?” (Ez meg mi a fene volt?) De hát jöttek az áprilisi választások, már harmadszorra járult Izrael népe az urnákhoz, mert Netanjahu már kétszer, Trump támogatása ellenére sem tudott többséget szerezni, pedig az amerikai elnök 2019 márciusában a sorozat első voksolása előtt elismerte a Golán-fennsík annektálását is, hogy támogassa.

- Hirdetés -

Szóval Trumpék azonnal hívatták Friedmant, és megmondták neki, hogy szó se volt, és szó se lehet semmiféle annektálásról. Ekkor a korrupciós perek fenyegette Netanjahu már rendkívüli módon rászorult a telepesek támogatására, és mindenáron annektálni akart, már ki is tűzte az időpontot, július 1-re, és ezt Ganzzal is elfogadtatta a koalíciós tárgyalásokon.

Nyárra Trumpék azt mondták, hogy felőlük annektáljon, de jelentős engedményeket kell tennie a palesztinok javára is, amire Netanjahu természetesen nem volt hajlandó. Mindezek után azt mondták Friedmannak, hogy ő lesz a felelős mindenért, ha az izraeliek mégis megteszik ezt a lépést.

Friedman megijedt, és Avi Berkovitz különleges amerikai küldöttel elkezdte győzködni Netanjahut, hogy ne tegye meg. Azzal is megfenyegették, hogy ellenségévé teszi Trumpot, aki ettől kezdve ellene fog tweetelni. Az izraeli kormányfő azonban már akkora kampánnyal kürtölte világgá az annektálást, hogy szinte lehetetlennek tűnt kihátrálnia. Az amerikaiak úgy vélték, megkönnyítik helyzetét, ha cserébe egy répát is adnak az ostor mellé, mondjuk normalizálást egy arab országgal.

Az Egyesült Arab Emírségek már 2019 márciusában bejelentkezett Trumpéknál, hogy normalizálna Izraellel, ד ekkor lekapták a polcról ezt a lehetőséget, és megindultak a tárgyalások Abu-Dzabival. Az Emírségek annyira bizalmatlanok voltak Netanjahuval szemben, hogy csakis Washingtonnal voltak hajlandók megbeszéléseket folytatni, hogy garanciájuk legyen mindenre.

Netanjahu eleinte újabb skalpokat, legalább három arab országot követelt, de ekkor Kushner, Trump veje bizonyult keresetlennek: if he doesn’t want it, he can just go fuck himself, vagyis ha nem akarja, akkor menjen a búsba – szabad és illedelmes fordításban.

Az utolsó pillanatban még ráragasztották az Ábrahám-egyezmények nevet is, és augusztus 13-án Trump egy nagyszerű Twitter-bejegyzésben kihirdette a békét Izrael és az Emírségek között, noha soha nem is voltak háborúban egymással. Megtört a jég, Bahrain is csatlakozott, majd decemberben Marokkó, és a három ország is meglett Netanjahunak.

De a Balfour tüntetők, a fekete és a rózsaszín zászlós mozgalmak folyamatos tiltakozása, és persze a koronavírus járvány állandó politikai kezelése nyomán ez sem volt elég, és 2021. márciusában – már Trump bukása után – sem sikerült többséget szereznie egy általa vezetett kormányhoz.

Véget ért a Netanjahu-korszak, és a többi már történelem: nyolcpárti koalíció született balról jobbra és még egy arab párt bevonásával, ismét van költségvetése az országnak, működnek a minisztériumok, és nem minden politika. Ismét szakemberek döntenek a szakemberekre tartozó kérdésekben, halleluja!

- Hirdetés -