soha
soha
soha
soha nem jelent volna meg
az önjelölt költő
ha barukh magyarországon élne
persze
soha ne mondd
hogy soha
de
mégis
barukh egészen biztos benne
hogy soha
soha
soha
nem jelent volna meg
az önjelölt költő
ha nem izraelben él
hiába írta a verseket magyarul
hiába nyomtatták a könyvet
magyarországon
barukh nem tudta volna kiadni —
מתקדמים
mitkadmim
haladunk
ez az egyik szó
az egyik koncepció
amit barukh izraelnek köszönhet
ez az a szó
koncepció
ami nélkül
ma nem lenne önjelölt költő —
magyarországon
semmi hasonlót
nem hozott létre barukh
ott egész életében azt tanulta
hogy a dolgok csinálásának
így a könyvek kiadásának is
van egy helyes módja
először is
az ember
ha önjelölt költő
nem ad ki könyvet
hiszen a könyvkiadás
nem az ő dolga
hanem a könyvkiadóké
az ember
ha önjelölt költő
először is keres magának
egy híres embert
de méginkább egy bizottságot
aki megállapítja róla
hogy ő bizony költő
akinek a versei
megérettek a kiadásra
ezzel az oklevéllel aztán
végiglátogatja a könyvkiadókat
és addig talpal
addig könyörög
amíg valamelyik könyvkiadó
ki nem adja a verseit
ha egyik sem adja ki
akkor onnantól a fiókjának ír
vagy szégyenszemre az internetnek
ahová bárki írhat
anélkül
hogy egy híres ember
vagy egy bizottság
engedélyezte volna
szóval
az nagyobb hitványság
mint a fióknak írni —
de
mondjuk
hogy az ember
aki önjelölt költő
mégis maga adja ki a verseit
blamázs
de mondjuk
akkor az illető
önjelölt könyvkiadónak
mindent meg kell tanulnia
amit a könyvkiadásról tudni lehet
mert ami magyarországon
még az egyénieskedésnél is
nagyobb bűn
az a kóklerség
a tökéletlenség
szóval
az illető önjelölt könyvkiadónak
meg kell tanulnia
hogy hogyan csinálják
az igazi könyvkiadók
és neki is úgy kell csinálnia
ahogy ők csinálják
mert ha nem úgy csinálja
akkor rosszul csinálja
hiszen az igazi könyvkiadók
nem véletlenül csinálják éppen úgy
ahogy csinálják —
a szakszerűség
a perfekcionizmus
és a hagyományok
mámorában élő
magyarországhoz képest
izrael egy gyalázatosan kontár ország
már eleve
léteznie sem kellene
hiszen kétezer éve megszüntették
nyilván jó okkal
önjelölt ország ez
amit hetvenhárom éve
önjelölt államalapítók
hoztak létre
zéró államalapítási gyakorlattal
ők hozták létre ezt az “országot”
ezt a “népet”
ezt a “kultúrát”
amiben barukh
a “költő”
annyira magára talált
hogy nem átallotta
saját maga kiadni
a “verseit” —
azt
hogy mit jelent az
hogy מתקדמים
haladunk
barukh
sivatagi építkezéseken
az eiláti luxus alkohol-üzletben
a jeruzsálem-széli állateledel-raktárban
és a jeruzsálemi luxusszállodában
sajátította el
ezeken a helyeken tanították meg neki
hogy fontosabb
csinálni
egy munkát
mint jól csinálni
hogy felesleges szorongania
amiért először csinál valamit
hogy tanulás és gyakorlás nélkül
éles helyzetben
próbálja ki magát
új területeken
hogy talán még soha
nem bontott le
egy egész fürdőszobát
egyetlen vésőgéppel
de mi baj történhet
ha nem tökéletes szakszerűséggel
lát hozzá?
összetör valamit?
végülis az a cél…
hogy talán még soha
nem kellett rábeszélnie senkit
száz héber szót használva
hogy vegyen meg egy üveg whiskyt
háromszázötven sékelért
de mi baj történhet
ha nem jár sikerrel?
a vevő nem veszi meg az adott whiskyt?
esetleg nem vesz semmit?
ettől azért nem dől össze a világ…
hogy talán még soha nem volt doorman
egyetlen olyan szállodában sem
amelyikben titkos
nemzetközi
béketárgyalásokat tartanak
de hát mi baj történhet
ha nem végzi a dolgát tökéletesen?
háború?
vicces…
barukh
ezeken a helyeken
a sivatagi építkezéseken
az eiláti luxus alkohol-üzletben
a jeruzsálem-széli állateledel-raktárban
és a jeruzsálemi luxusszállodában
tanulta meg
hogy ha leáll egy gép
amit a munkához használunk
akkor legeslegelőszöris
megütögetjük
aztán megrázzuk
aztán belerugunk
és még ha akkor sem indul újra
(az esetek többségében újraindul)
csak akkor hívunk szakembert hozzá
ezeken a helyeken tanulta meg
hogy a feladatok
nem arra várnak
hogy tökéletesen végezzük el őket
hanem hogy foglalkozzunk velük
dolgozzunk rajtuk
folyamatosan haladjuk
az elvégzésük irányába
מתקדמים
haladunk –
a helyes válasz
amikor megkérdezik
hogy hogy állunk egy feladattal —
ha az önjelölt államalapítók
nem alkották volna meg
a מתקדמים koncepcióját
azaz a kontárság művészetét
akkor ma nem létezne izrael állam
és ha barukh nem sajátította volna el
ezt a koncepciót és ezt a művészetet
akkor múlt csütörtökön
nem tudott volna
sosáná asztalánál
dedikálni hetvenhárom példányt
az önjelölt költőből
azoknak
akik karácsonyra
éppen ezzel a hitványsággal
kívánják megörvendeztetni
a szeretteiket
mert akkor nem vette volna a bátorságot
hogy egyetlen sékel tőke nélkül
vágjon bele a könyvkiadásba
akkor soha nem adta volna ki a kezéből
a hibásan leírt héber szavakat
tartalmazó könyvet
akkor nem vállalta volna
a megvásárolt könyvek postázását
anélkül
hogy bármit tudott volna
a magyarországi csomagküldés
feltételeiről és árairól
akkor nem ment volna oda
a könyv bemutatójára úgy
hogy szédül
a pánikrohamok okozta
egyensúlyzavarok miatt
és még egy csomó
apró-cseprő dolog
felett érzett szorongás
állta volna az útját —
szörnyű volt
annyi alkalommal
hülyének
alkalmatlannak
éreznie magát
a sivatagban
eilátban
és jeruzsálemben
igazán szörnyű
de ezek nélkül az élmények nélkül
idén egyetlen
becsomagolt önjelölt költő
sem várná
hogy kicsomagolják
különböző karácsonyfák alatt
a világ különböző pontjain
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
