úgy alakult
hogy barukh
a vasárnap nagy részét
a jeruzsálemi sááre cedek
(az igazság kapui)
nevű kórházban töltötte
részben a sürgősségi osztályon
részben más osztályokon
és amit ott látott
örökre megváltoztatta az életét…
a legélénkebben
az a haldokló öregúr
maradt meg az emlékezetében
aki a recepció mellett feküdt
az egyik gurulós hordágyon
legalább egy tucat
gurulós hordágy volt
a zsúfolt folyosón
a legkülönfélébb nyomorúságokkal
de az az öregúr tűnt
a legreménytelenebb esetnek
barukhnak
a nagymamája jutott róla az eszébe
akinek a bőre
a halálát követő pillanatokban
volt ilyen vékony
feszes
és fényes
mint ezé az öregúré
ott az igazság kapuiban
csukott szemmel feküdt
hatalmas fehér szakálla
előbb felemelkedett
aztán vissza simult a mellkasára
ahogy lassan vette a levegőt
minden levegővétel
sóhaj is volt egyszersmind
minden levegővétel
nyöszörgés is
a lélek hosszadalmas távozása a testből
harapni lehetett
az emberi mulandóságot
a sááre cedek sürgősségi osztályán
betegek
és hozzátartozóik
mondták és nyögték és sírták a magukét
miközben
mentősök
nővérek
ápolók
pszichológusok
ügyintézők
és orvosok
önkéntesek és hivatásosok
végezték a munkájukat ugyanott
azt a szent munkát
aminek a célja
enyhíteni
a kórház-falakról csorgó vöröslő fájdalmat
barukh
nem tudja
nem megénekelni
a hősiességüket
barukh nem tudja nem megénekelni
ennek a világnak az abszurditását
amiben
jövendőbeli
és ex-elnökök
királyi fenségek
és dúsgazdag üzletemberek járnak
magánrepülőgépekkel
magánszigetekre
kiskorú szűzlányokat
bemocskolni
egy életre
amiben jeff besos-ok
faszformájú űrhajókat építenek
a maguk mulatságára
és kirepülnek vele az űrbe
a hecc kedvéért
miközben
a jeruzsálemi sááre cedekben
és még sok ezer közkórházban
izraelben
és a világon
mentősök
nővérek
ápolók
pszichológusok
ügyintézők
és orvosok
dolgoznak annyi pénzért
amennyi éppen hogy
fedezi a megélhetésüket
vagy éppen hogy nem…
igen
azt hiszem
vasárnap óta
nyugodtan kijelenthetjük
hogy barukh nem hisz többé
a kapitalizmusban
a demokráciában igen
és abban is
hogy mindenkinek joga van
felfedezni azt
hogy kicsoda ő
mivel szeret foglalkozni
mihez van különleges tehetsége
és joga van
azzal a dologgal
tölteni az idejét
és szolgálni a közösséget
de abban
hogy bizonyos emberek
akiknek az összes különlegessége
csupán annyi
hogy jobban érdekli őket a pénz
mint a kórházi dolgozókat
(vagy az oktatás munkásait
ha már itt tartunk)
megérdemlik
hogy annyi erőforrást
szórhassanak el
a maguk mulatságára
mint amennyi több ezer kórház
(vagy iskola)
működését fedezhetné
na
abban
többé már nem hisz
barukh
nem hiszi
hogy katinak
aki mentős jeruzsálemben
vagy annának
aki pszichológus
kevesebb jár
mint sárinak
aki az egyik legnagyobb izraeli bank
legfőbb részvényese
hogy a fszban járhatna nekik kevesebb?
testeket
lelkeket
életeket
mentenek!
míg
a bank…
nos
a bank is fontos
persze
a bank is hasznos a közösség számára
persze
de hogy
hasznos-abb lenne
mint egy kórház…
vagy egy iskola…
abban barukh többé már nem tud hinni…
ha becsukja a szemét
barukh most is látja maga előtt
a fehér szakállú
haldokló öregurat
és ha
még mindig csukott szemmel
egy kicsit jobbra fordítja a fejét
akkor látja a recepcióst is
aki az öregúrtól néhány méterre
zaklatottan
de segítőkészen irányít
minden frissen érkező
beteget
és hozzátartozót
a megfelelő irányba…
ez nem felhívás keringőre
meggyőződését
barukh nem akarja
politikai vitára bocsátani
csak megosztani szerette volna
közel öt évtizednyi
gondolkodás eredményét
és közel egy napnyi
tapasztalás eredményét
az igazság kapuiban…
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
