Jön a Purim, a kedvenc ünnepem. Purimban mérem az izraeli éveimet. A covid kettőt is elvett belőle, de melyik volt a legjobb? Nézegetem a fotókat és ez a 2018-as iskolai felvonulás győz. Ezekkel a képekkel készülök a revansra: Idén a kedvenc ünnepem visszavág majd a bezárt évekért.
A Purim első jele, hogy katicabogarak, ördögök, supermanek, királykisasszonyok és mikiegerek lepik el reggel a buszokat. Szüleikkel kézenfogva mennek suliba. Ma van a nagy nap, a jelmezes felvonulás az iskola környéki utcákon.
A Campus Bialik-Rogozin egyszerű állami, körzeti iskola lenne, de a körzet Tel-Aviv déli csücske, ahol a legtöbb bevándorló és menekült él. Többségük szegénységben, nehéz körülmények között. Ebbe az iskolába az ő gyermekeik járnak. 12 évfolyam, 1200 gyerek a világ 52(!) országából.
Megható látni, hányféleképpen lehet szép az ember!
A Florentin egyik utcájában, ahol a menet halad, idős férfi áll az autója tetején: Gyertek! Gyertek! Éljen Izrael! Éljen Afrika! Éljen Ázsia! – kiabálja. És sorolja az országokat. A gyerekek, akiknek a szülőhazáját kiáltja épp, megtapsolják…
Beleverhetik az orromat a napi hírekbe: Bibi korrupciós ügyeibe, a rakétákba, a telepesekbe, a késelésekbe, nekem akkor is a derűs gyerekarcok jelentik Izraelt. Ez a színes, derűs forgatag. Szeretném őket ilyen boldognak látni mindig, nem csak Purimkor.
Mikor a képeket válogattam, akkor vettem észre, hogy szinte mindig fogják egymás kezét…
Fotók: Silló Sándor / Izraelinfo
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
