Tiltakozás a Rothschild sugárúton Tel-Avivban - fotó: Stanislavskyi / Shutterstock
Illusztráció – Tiltakozás a Rothschild sugárúton Tel-Avivban, 2019. április - fotó: Stanislavskyi / Shutterstock

– Tudod, a cikkünk témája a traumatizált demokratikus társadalom.

– Ühüm – feleli lányom, aki ma már 16 éves, most kezdi második évét azon a délutáni filozófia kurzuson, melynek elvégzésével e tárgyból az érettségije a legmagasabb besorolású, tehát ötös lesz, és hat további pontot is szerez a felvételijéhez a Tel Aviv-i Egyetemre.

– Először is tisztázzuk, mi az, hogy trauma, hogy megérthessük, mi az a traumatizált demokrácia.

– De hadd mondjam ivritül! – kéri.

– Jó, mondd ivritül, de aztán ugye magyarul folytatjuk?

Ezután körülbelül ilyesmiket mond héberül: a trauma olyan megrázó élmény, mely kihat a jövőre. Az így szerzett tapasztalat révén általánosító véleményt alkotunk, és ennek tükrében ítéljük meg az elkövetkezőket.

– A traumatizált demokrácia tehát – folytatom a gondolatot – az olyan demokratikus társadalomban figyelhető meg, amellyel valami rossz történt a múltban, és e társadalom tagjai e tapasztalatok birtokában közelítenek a jövő eseményeihez. Mik is voltak ezek a traumák?

– Mondjuk Hitler – kap végre bele a témába, feledve az eddigi kényszeredett hangot –, mert kihasználta a demokráciát, hogy diktatúrát csináljon, amiben sok millió ember halt meg.

– Igen, így keletkezett a trauma. De mi követte a traumát?

– A háború után olyan törvényeket hoztak, melyek meggátolják, hogy ez ismét megtörténhessen. Azóta például tilos olyat mondani, hogy „halál az arabokra!”, mert ilyeneket Hitler mondott.

– Akkor végül is ez a trauma segített a demokrácia megerősítésében?

– Igen, de mindig vannak új diktatúrák.

– Vagy diktatórikus törekvések – teszem hozzá, majd kissé tanár nénisen megkérem, hogy mondjon erre mai, izraeli példát.

 – Hok hahaszinut1 – vágja rá gondolkodás nélkül. – Ha valaki bűnt követ el, annak vállalnia kell a felelősséget, és börtönbe kell kerülnie. És mit érdekel engem, hogy az a miniszterelnök vagy akárki.

– Ezzel a törvénnyel valóban sérülnének a demokratikus alapelvek – teszem hozzá –, sérülne a törvény előtti egyenlőség. Ha felmentik a miniszterelnököt mindennemű felelősségre vonás lehetősége alól, és akkor sem lehetne vizsgálatot sem indítani ellene, ha ne adj isten, megölné a feleségét.

Unszolásomra, hogy egészítse ki további példákkal a demokrácia sérülésének módjait, azt feleli, megint kis flegmasággal hangjában, hogy „a buta emboroktol..”.

– Miért lennének buták az emberek? – háborodom fel.

– Mert nem tanítják őket jól az iskolában – feleli, hangjában magabiztossággal. – Felnőnek így, hogy nem tudják, mi az, hogy demokrácia. Akkor elrontjik – folytatja sajátos magyarságával. – Úgy rontjik el, hogy szavaznak nem jó emborokhoz.

Most pedig példák következnek arra, hogy Hanna barátnői maguk is milyen tudatlanok.

– Lior azt se tudja, hogy a Titanic igazán volt-e vagy sem. Hogy akarod, hogy tudja, mi az a demokrácia? – és kacarászik, én meg vele nevetek.

– És a többiek?

– Egyáltalán nem érdekli őket a demokrácia.

– Hogyan látszik ez egy emberen?

– Micsoda kérdések ezek, Gabi? – csattant fel. – Hát ahogy beszél, amit mond, lehet látni ezen.

– Talán hallani – javítom ki.

– Jó, akkor hallani! De mire jók ezek a kérdések? Nem az a legfontosabb, hogy arról beszéljünk, hogy mit lehetne csinálni?

– Jó, akkor mit lehet tenni, ha bajba kerül a demokrácia?

Mered2 – feleli megint csak az előzőekben már hallott tömörséggel.

 – Eldobni a megmaradt törvényeket is?

– Ha eddig nem sikerült befolyásolni ezeket a törvényeket, és van diktatúra, akkor hogyan lehetne majd most?

– De Izraelben jelenleg még nincs diktatúra. Most mit lehetne tenni? – kérdem.

– Akkor kell csinálni hafganot3! – mondja. – Meg meg kéne értetni az emberekkel, mi az a demokrácia.

– De mit csinálnál akkor, ha észrevennéd, hogy a demokrácia veszélybe kerül?

– Elmegyek innét…!? – feleli azon a furcsa, kérdő hangon, ami héberül mégiscsak kijelentés.

Itt ülök, és a beszélgetésünkön tépelődöm. Annyi mindent nem mondtunk ki. Szerettem volna, ha elmagyarázhatom, ha megértjük együtt, hogy akkor bajos, problémás, traumatikus, a társadalom számára a demokrácia, ha a társadalom tagjai kételkedni kezdenek a demokratikus, testvéri elvek igazságában.

Ha elvesztik hitüket abban, hogy körülöttünk mindenki egyformán testvér, és mindenki felé testvéri hűséggel, lelkiismeretességgel, törődéssel kell fordulni – hogy legyen végre szabadság, egyenlőség4, testvériség.

  1. Hok hahaszinut – A miniszterelnök mentelmi jogának kiterjesztése, vagyis hivatali ideje alatt semmilyen körülmények között nem vonható felelősségre.
  2. Mered – felkelés
  3. Hafgana – tüntetés
  4. E gyönyörű végszót, épp az elszenvedett traumák miatt, itt csillagoznom kell. Az egyenlőségen én a törvény előtti egyenlőséget értem.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.