1992-ben akkori izraeli barátom a kezembe nyomott két magnókazettát, az egyiken David Broza gitározott-énekelt, a másikon Shlomo Artzi volt, így ismerkedtem meg a nyelvvel, és főleg Broza zenéjével. Korábban már tíz évet tanultam klasszikus gitáron az egyik legjobb tanártól, a zene mindig is része volt az életemnek. Sétálómagnóval jártunk akkoriban, teljesen beleszerettem a spanyol gitár dallamaiba, igy a héber nyelvtanulás is könnyebben ment.
Davidnak főleg a Mászádá erődítményen megtartott koncertjeire tódult a nép. Akkor egy jegy 200 és 350 sékelbe került, úgy gondoltam, hogy ezt inkább kihagyom. Elég zajártalmat kaphatok a gyerekektől, nem szeretem a tömeget, nincs, akivel mennék…. (És különben is: ennyit egy koncertjegyért?)
A Gázai övezet felől még midig jönnek Asalimba a kitelepített családok. David Broza eljött ide, és nekik meg az itt állomásozó katonáknak adott egy rövid, de nagyon sűrű kis koncertet.
El sem mertem hinni! Akinek az élő zenéjére kíváncsi voltam, most itt játszik háromszáz méterre a háztól- és teljesen ingyen. Majdnem mindenki eljött, aki él és mozog, öreg es fiatal. Aztán feltűnt, hogy hány ember visel fegyvert a vállán: puskát, géppisztolyt. Gyermeki énem egy pillanatra megrezzent, majd teljes nyugalom öntött el.
Abszurd és szürreális… Mezítlábas gyermekek játszanak az amfiteátrum melletti játszótéren, David Broza a békéről énekel, a közönség csaknem fele fegyveren pihenteti a kezet. Ez annyira izraeli!
Testnevelő tanár Beer Sheván
