honnan jön a ‘vándor arameus’?
kérdezték már sokan
legutoljára hováv
fred osztályfőnöke
miután pénteken elolvasta
barukh versét a the times of israel-en
szóval:
a ‘vándor arameus’
a bibliából jön
mózes ötödik könyvéből:
“vándor arameus volt az atyám
lement egyiptomba
mint jövevény élt ott
csekély számmal
és ott hatalmas
és nagyszámú néppé lett
és rosszul bántak velünk az egyiptomiak
és sanyargattak bennünket
és kemény munkát róttak reánk
és mi felkiáltottunk az örökkévalóhoz
őseink istenéhez
és ő meghallotta a szavunkat
és látta nyomorúságunkat
szenvedésünket és szorongattatásunkat
és kivezetett bennünket egyiptomból
erős kézzel és kinyújtott karral
nagy és félelmetes tettekkel
jelekkel és csodákkal
és elhozott bennünket
erre a helyre
és adta nekünk
ezt a tejjel-mézzel folyó országot”
az eredeti
héber nyelvű szövegben
a ‘vándor arameus’ így hangzik:
ארמי אבד
amit valahogy így lehet
magyarul kiejteni:
arami oved
az elmúlt kétezer-ötszáz évben
sokféle magyarázat született
arra vonatkozólag
hogy mit jelent
ez a szókapcsolat
barukh azt az értelmezést követi
amit a tizenkettedik században írt le
abraham ibn ezra
spanyolországi zsidó utazó
filozófus és költő
e szerint az ארמי szó
amit aráminak vagy arameusnak fordítunk
jákobra utal
aki
miután
másodszülöttként
csellel megszerezte ézsautól
az elsőszülöttség jogát
és az azzal járó atyai áldást
elmenekült kánaánból
kisemmizett testvére haragja elől
anyja testvérénél
lábánnál húzta meg magát
messze otthonától
a család eredeti lakhelyén
arámban
ami a tigris és az eufrátesz között
észak-mezopotámiában volt
valahol a mai kurdisztán területén
észak-irak és kelet-szíria határvidékén
jákob húsz évig élt arámban
itt ismerte meg
első feleségét
második feleségét
harmadik és negyedik feleségét
itt született meg gyerekeinek nagy része
ibn ezra szerint
ezalatt a húsz év alatt
ragadt rá
az ארמי
vagyis arámi
vagyis arameus jelző …
a másik szó
az אבד
oved
magyarázata izgalmasabb
az ugyanis
egyik barukh által ismert
értelmezés szerint sem jelent ‘vándor’-t
ibn ezra
az אבד szó
hagyományos jelentéséből
indult ki
ami az
hogy ‘elveszett’
vagyis
ibn ezra szerint
jákob nem
vándor
arameus volt
hanem eltévedt
eltévelyedett
gazdátlanul
céltalanul
bolyongó
kószáló
arámi
arameus
és mint utazó
filozófus és költő
ibn ezra igazán tudta
hogy mit beszél
a vándor arameus
nem valami
romantikus
elegáns
menő
emelkedett
vagy magasztos
világjáró kalandor
vagy világpolgár
ahogy azt a külső szemlélők
hajlamosak feltételezni róla
hanem
otthonát
külső és belső békéjét
szakadatlan
és hasztalan
hajszoló
bolygó lélek
éppen mint barukh …
jákob
húsz év után
tért vissza kánaánba
feleségeivel és gyerekeivel
de hátralévő éveit
mégsem itt élte le
százharminc éves korában
még egyszer
utoljára
összecsomagolta minden cuccát
és tizenegy fiával és családjaikkal
egyiptomba ment
józsef után
ahol volt étel
még az éhinség idején is
ott halt meg
száznegyvenhét éves korában
békében
bőségben
családja körében
józsef
jákob utolsó kérésének megfelelően
földi maradványait visszavitte kánaánba
hogy hebronban temethesse el
vagyis
jákob teste és lelke
még holtában is utazott egyet
bolyongott
barukh
ami önmagát illeti
nem számít jákobénál több nyugalomra
ha szerencséje lesz
ő is legalább száznegyvenhét
bolyongással eltöltött év után
tér majd meg őseihez
miután családja körében
békében és bőségben
örökre lehunyja a szemét
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
