Néhány napig itthon kellett maradnom sajnos. Magával ragadott a kétségbeesés, bármelyik csatornára kapcsoltam, bármelyik csoportban olvasgattam. Többekkel tönkrement a kapcsolatom, mert hülyeségeket mondtak, amit most egyre kevésbé tolerálok. Nyafogtam egy barátomnak a fogbeültetés kínjairól, és ő a helyemre tett: örülj neki. Tudod, hogy mennyi embernek nincs foga? Ma rájöttem, hogy tulajdonképpen szerencsés vagyok, jókor vagyok jó helyen, mint már olyan sokszor. Nincs okom rettegni. Izrael nekem a béke és a mosolyok szigete. Hangsúlyozom, hogy nekem, a közvetlen környezetemben. A legjobbat akkor teszem, ha magammal vagyok, a barátaimmal, és természetesen állatokkal körülvéve. Így peszah/húsvét előtt nemcsak a lakás takarítása fontos, hanem az élettéré is. Ha lenne valami szuper képességem, ide-oda repkednék, és mindenhol segítenék, de nem tudok. Csak magamat nyírom, ha győzködni próbálok bárkit, vagy ha ki akarok zökkenteni egész csoportokat a komfortzónájukból, megkérdőjeleztetni a sötét mantráikat. Ők úgy vannak jól. Nekem is megvan a lehetőségem arra, hogy jól legyek. Magammal, a liftben szemtelenül idegen lábat nyalogató kutyámmal, főleg ha az idegen mosolyog és legyint, hogy nem zavarja, az ő kutyája is ezt csinálja. Mondtam is a kutyának, hogy menjünk ma egy kicsit nagyobb kört, keressünk mosolyokat. Jól sikerült. Én mosolyogtam, ő nyalakodott, és viszonzásokra leltünk. Sikerült kilépnem az utóbbi időben kialakult kutyapicsázós komfortzónámból. Igyekszem ezt folytatni. Csakis oda megyek, ahol mosolyokat lehet adni-kapni. Ennyit tudok tenni egy jobb világért. Az én világom feltétlenül jobb lesz.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
